Mikor győzhet le egy sajtburger egy csilli-villi fogást? Hogyan lehet „nem”-et mondani a legfinomabb falatokra? Mi a siker receptje, mellyel ismert tévés személyiséggé, és üzletemberré lehet válni? Fördős Zé, a Street Kitchen házigazdája, valamint A Konyhafőnök állandó zsűritagja minden kérdésünkre választ adott… és még többre is.
Sokat segít a tudatosság
– Szinte folyamatosan körül vagy véve finomságokkal. Mondd, hogyan tudod megőrizni a súlyodat a spagettik és tiramisuk gyűrűjében?
– Szerencsére a kajagyártásban nem mindig kell részt vennem. Azt viszont elárulom, hogy az idők során megtanultam rezzenéstelen arccal átsétálni a stúdión – miközben elhaladok két csokitorta, egy lasagne, meg egy kis aprósüti mellett – úgy, hogy nem falok fel mindent. Tudatosan leválasztom magam a jobbnál jobb falatokról, mert annyi szuper étel készül nálunk, hogy mindennap szétzabálhatnám magam. Emellett amennyit csak lehet futok, bringázok – próbálom megőrizni a jó kondimat.
– Mikor tudsz időt szakítani a sportra? Hiszen a Street Kitchen házigazdája, sikeres üzletember és – a Konyhafőnök jóvoltából – népszerű televíziós személyiség is vagy. Ennyi teendő mellett gondolom nem lehet egyszerű feladat a munka és a magánélet egyensúlyának megőrzése…
– Igen, de meglepően jól megy! Tavaly elhatároztam, hogy tudatosabb leszek. Ennek első lépéseként minden hét elején beírom a céges határidőnaplóba, hogy pénteken „dolgom van”. Így egy napot felszabadítok, amikor ki tudok kapcsolódni.
Persze nem kell a médiában szerepelni ahhoz, hogy elfoglalt legyen valaki – elég, ha csak vállalkozónak áll. Ilyenkor gyakorlatilag nincs vége a munkaidőnek, mert állandóan azon pörög az ember, hogy mit lehetne még jobban csinálni…
Heti hét nap 10-12 óra munka
– Amikor a testvéreddel még csak ismerkedtetek a videókészítés rejtelmeivel, gondoltátok volna, hogy egyszer ilyen sikeres lesz a Szárnyas Ízvadász, amiből aztán a Street Kitchen nőtt ki?
– Egyáltalán nem! Főleg azért, mert nem volt előttünk olyan minta, amit követni lehetett volna. Kezdetben nem menők, és sikeresek akartunk lenni, hanem szerettünk volna olyan márkát építeni, amiből mindketten megélhetünk. Az első videó megjelenését egy évig készítettük elő. Addig minél több tudást és tapasztalatot próbáltunk szerezni, hogy kiléphessünk a nagyvilág elé… Viszont onnantól, hogy ezt megtettük, olyan sikersorozat indult el, ahol mindig jött az újabb és újabb lépcsőfok, amiken már csak fel kellett futni a csúcsra. Persze ehhez rohadt nagy mázli is kellett.
– Beindítani volt nehezebb a vállalkozást vagy megtartani sikert?
– Az elsőre szavazok, mert ha valaki a siker útjára lép, és az, amit csinál, elkezd tetszeni az embereknek, onnantól „csak” szorgalomra van szükség. Az a lényeg, hogy amibe belevágsz az izgi és különleges legyen. A kőkemény munka viszont mindkét esetben elkerülhetetlen. Amikor az öcsémmel elhatároztuk, hogy főzős videókat forgatunk Szárnyas Ízvadász címen, akkor éveken át heti hét napban dolgozunk 10-12 órákat… Aztán nevet váltottunk. A Street Kitchen folyamatosan gyarapodott. Azóta pedig szintet léptünk, amivel nagyon elégedettek vagyunk mindketten.
– Nagyon ösztönösnek és lazának tűnik a brandetek. Ettől kedvelik annyira az emberek az SK-t?
– Valóban ilyennek tűnik a márkánk, de közben egy őrülten profi szervezés és munka van mögötte. Azt is mondhatnám: meg tudjuk őrizni az óraműpontosság és a lazaság közötti kényes egyensúlyt. Tele vagyunk megvalósításra váró tervekkel, újításokkal, ezek a projektek pedig komoly szervezést igényelnek.
Féltve őrzi a magánéletét
– Épp a villamoson utaztál, amikor behívtak a Konyhafőnök castingjára, mely aztán híressé tett. Mi játszódott le benned akkor, miután letetted a telefont? Érezted, hogy mekkora lehetőség kapujában állsz?
– Az az igazság, hogy én elég pragmatikus fickó vagyok. Nem jellemző rám, hogy könnyen eldobom az agyam valamitől. Persze, nagyon örültem, amikor behívtak és utána is, mikor kiderült, hogy engem választottak. Arra gondoltam, hogy ez óriási lehetőség, de sosem álmodoztam arról, hogy egyszer tévés csávó leszek. Úgy voltam vele, hogy ez remek reklám a Street Kitchennek. Az nem jutott eszembe, hogy országosan is ismert leszek majd.
– Mégis az lettél. A népszerűség semmi változást nem hozott az életedben?
– Ezt nehéz megmondani. Valamilyen szinten megváltozott az életem. Mindenkire máshogy hat lelkileg az, ha közszereplő lesz. Engem óvatosabbá és visszahúzódóvá tett… elég nehéz rólam privát információkhoz jutni. Nem pakolom ki ország világ elé a magánéletemet, nem közvetítem élőben az egzotikus nyaralásomat, nem mutatom meg a családomat. Figyelek arra, hogy Fördős Zé egy médiafigura maradjon. Egy brand, de a privát szférám mögé nem engedek bekukucskálni senkit.
Szivatások és közös kajálások
– A Street Kitchennek A Konyhafőnök forgatásai adtak igazán nagy lendületet. A főzőshow sikere pedig töretlen, és épp a 15. évad megy adásban. Mi a nézettség titka?
– A Konyhafőnököt azért szeretik az emberek, mert jól van kitalálva. Szeretjük a műsorkészítők új ötleteit, mert ezek az apró húzások felpezsdítenek minket is. A két séffel, Sárközi Ákossal és Rácz Jenővel – a sok szivatás ellenére is – megvan köztünk az összhang. Azt hiszem, meg is őrülnénk egymástól, ha nem lennénk haverok ennyi forgatás után. Viszont, ha elmegyünk valahová közösen enni, akkor természetesen nem pontozzuk a kajákat…
– Igazi vendéglátós családba születtél, így már kiskorodban átragadt rád a főzés és az ételek szeretete. Otthon milyen gyakran állsz a tűzhely mellé?
– Szinte minden nap főzök esténként valami lightos, „összedobálós” kaját, ami hamar megvan. Mondjuk egy jó paprikás krumplit! Egyébként egyáltalán nem vagyok válogatós – sokféle ételt szeretek a mekis sajtburgertől a Michelin-csillagos kajákig. Egyetlen szempont a lényeg: az, hogy jól legyen elkészítve az élet. Akkor egy pofonegyszerű, de jól összepakolt fogás jobban tud esni, mint egy közepesen elkészített, csilli-villi, túlgondolt dolog.
A Street Kitchen hitvallása is az, hogy bárki tud főzni. Azt hiszem, hogy az életben egy jó közepes szinten szorgalommal és alázattal mindent meg lehet tanulni. Legyen az főzés, autószerelés vagy zongorázás. Extrém szorgalom és tehetség ahhoz kell, hogy erről a pontról elmozdulj és kiemelkedj.
Fotó: Erdőháti Áron.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
