Nem csak állandó tökéletességet és nagyfokú koncentrációt jelent híradósnak lenni, de azt is, hogy az ember bármikor mozgósítható, ha a világ eseményei úgy kívánják. Erős Antónia mégis 26 éve végzi valódi szenvedéllyel és alázattal a munkáját. A népszerű híradóssal szakmai titkokról, rózsaszín ködben lebegő családokról, házassági nehézségekről beszélgettünk, de elárulta azt is, hogyan lett életre szóló betegségéből valódi küldetés.
25 éve dolgozik az RTL Klub kötelékében Erős Antónia, aki riporterként és szerkesztőként is bizonyított már, mielőtt híradós lett. Az eltelt két évtized alatt azonban a munkához való hozzáállása és lelkesedése semmit nem csökkent. Elmondása szerint ugyanis egyszerűen képtelen megunni azt az izgalmas és változatos légkört, ami a híradó világát körüllengi.
– Az, hogy ennyi időt töltöttem el egyetlen munkahelyen azt jelenti, hogy jól érzem magam ott, ahol vagyok. Az évek múlásával ráébredtem, hogy a híradózáshoz értek a legjobban és talán a személyiségemhez is ez a hivatás áll a legközelebb. Minden vonz ebben a szakmában.
Különösen az, hogy nincs két egyforma nap, hiszen folyamatosan változik körülöttünk minden.
Persze a mi munkánkban is akadnak rutin tevékenységek, mint bárhol máshol: köt minket az idő, megírjuk a szövegeinket, sminkelünk, ruhát választunk, egyeztetünk a szerkesztőkkel, riporterekkel… de maga a híradós munka mindig más. Sokkal összetettebb, mint elsőre gondolná az ember – kezdett bele a mesélésbe Antónia.
45 perc koncentrált figyelem
Rendszeresen képernyőn lenni annyit tesz, mint mindig a tökéletességre törekedni, amit betegen és fáradtan is ugyanúgy meg kell tudni oldani, mint akkor, amikor top formában van az ember. Ez a fajta fegyelmezettség azonban nem riasztja meg Antóniát.
– Amikor a nyilvánosság elé lépek, akkor arra a pár pillanatra minden mást kizárok a fejemből és csak arra koncentrálok, hogy átmenjen az üzenet, amit el szeretnék juttatni a közönséghez. Nyilván velem is sokszor megesett már, hogy magánéleti gondok gyötörtek vagy betegség miatt nem sikerült a maximumot nyújtanom és olyan helyzet is akadt, amikor egyáltalán nem tudtam kiállni a kamera elé… Amikor viszont ott vagyok, igyekszem mindig a legjobb formámat hozni. Ez egy 45 perces komoly, koncentrált figyelmet igényel.
De egy vérbeli híradós a képernyőn kívül sem tud teljesen elszakadni a munkától: szabadidejében is folyamatosan monitorozza a legfrissebb eseményeket, amiből aztán témajavaslatokat ad a szerkesztőinek. Rendkívüli helyzetekben pedig nem létezik sem szabadság sem pihenés…
– A mi munkánk állandó készenlétet jelent. Vagyis, ha olyan volumenű esemény történik, amiről azonnal tudósítani kell, akkor késedelem nélkül bevethetőnek kell lennünk. A hír lehet természeti- vagy ipari katasztrófa, esetleg egy nagyobb baleset, de pont ezt éltük át 2001. szeptember 11-én, amikor a new yorki World Trade Centert terrortámadás érte… Emlékszem, aznap épp egy patika pénztáránál álltam sorban, amikor értesítést kaptam a legfrissebb hírekről a telefonomra. Egyből tudtam: azonnal szükség van rám.
Sarkon fordultam, majd a szerkesztőségbe lépve láttam, ahogy a csapat egy emberként bámulja a füstölgő ikertornyok képét a monitorokon.
Jó néhány percig tartott, míg magunkhoz tértünk, aztán mindenki munkába lendült: egyetlen műsor helyett egy hatalmas, órákon át zajló műsorfolyam kezdődött, ami hajnalig tartott – árulta el Antónia, aki hozzátette: Szellő István is csak azért nem volt bent az első nap, mert épp külföldi nyaraláson járt a családjával, ahonnan rögtön visszafordult, amikor értesült a rendkívüli helyzetről.
Antónia szinkronban tartja a munkát és a családot
De hogyan lehet egy ilyen pörgős munkát összehangolni a családdal úgy, hogy az ember ne érezze azt, hogy minden percben szét kell szakadnia?
– Az én helyzetem sokkal szerencsésebb, mint egy szerkesztőé vagy riporteré. Műsorvezetőként ugyanis nem reggeltől estig dolgozom, hanem csak délután érkezem. A gyerekek születése után majdnem egy évig voltam otthon, mert nem akartam egyből visszarohanni a stúdióba. Bár visszagondolva… lehet babáztam volna még egy évig. Utána a férjem maradt otthon a kicsikkel és egy nagyon jó bébiszitter is a segítségünkre volt, hogy átvészeljük a legnehezebb időszakokat.
Gyerekekkel a fedélzeten az élet mindig tartogat új kihívásokat, ezért Antóniáék sem dőlhetnek hátra: ikreik ugyanis kamaszkorba léptek.
– Nagy előny, hogy nem egyik napról a másikra történik meg a korszakváltás, hanem mindez egy folyamat része, így fel lehet rá készülni. Látjuk a változásokat, az erősebb akaratot, az önállósodni vágyást… és az egyre több vitát is érezzük a bőrünkön – mondja nevetve a műsorvezető, aki szerint ugyanakkor megnyugtató a tudat, hogy vége a kisgyermekes korban tapasztalható hisztiknek, amiket az értelmes viták váltanak fel.
26 éve tartó kötéltánc
Antónia 26 éve alkot verhetetlen párost férjével, de őszintén bevallotta: az ő életük is, ahogy bárki másé, sokszor távol áll a tündérmeséktől – ami szerinte pont így természetes.
– A jól működő házasságra nincs tuti recept. Mindenki küzd. Egy család összetartása sosem egy rózsaszín álom, mint az amerikai filmekben, ahol a boldog pár összeházasodik, aztán megszületik a tökéletes gyereke és mindenki egy életen át csupa mosoly meg boldogság.
Akinek ilyen illúziói vannak a családdal kapcsolatban, az szinte biztos, hogy később rosszul fogja magát érezni, amikor arcul csapja a valóság. Régebben figyelmeztettem a gyermekvállalás előtt álló ismerősöket, barátokat, hogy ne gondolják, hogy könnyed lebegés lesz ez az egész. Aki ugyanis így áll hozzá az új helyzethez, az nagyot fog csalódni.
Antónia szerint a házasságuk erőssége, hogy annyira jól ismerik egymást, hogy már egy szemöldökrándulásból tudják, mit érez épp a másik.
– Nálunk is vannak viták, egyet nem értések a gyermeknevelésben vagy a mindennapokban. Szóval ez nem egy 26 éve tartó folyamatos boldogsághullám, hanem a való élet. Szeretjük egymást, ismerjük egymást, kiállunk egymásért és igyekszünk mindent együtt megoldani.
Nem vagyunk különlegesek. A mi közös életünk sem volt mindig könnyű – akadtak benne döccenők és kanyarok. Persze próbáljuk egyensúlyban tartani a dolgokat, ami néha már a kötéltánchoz hasonló… Viszont az is igaz, hogy a családért minden nehézséget megéri vállalni. – avat be Antóina.
Antónia életre szóló ítéletből küldetés lett
A népszerű híradós egyébként igyekszik optimistán hozzáállni a dolgokhoz. Így tett akkor is, amikor 25 évesen az orvosai cukorbetegséget diagnosztizáltak nála. Az eltelt évek alatt azonban nem csak saját magával törődött, hanem a környezetét is igyekezett jobbá tenni.
Megalapította az Egy Csepp Figyelem Alapítványt, mellyel egyszerre küzdenek a cukorbetegség ellen és igyekeznek felhívni a magyar társadalom figyelmét az egészségtudatosságra is. Így lett életre szóló ítéletből – lassacskán komoly sikereket elkönyvelő – küldetés.
– Amikor közölték, hogy cukorbeteg vagyok, elég rosszul érintett. Aztán elkezdtem egészségesen élni, odafigyelni rá, hogy mit eszem, mennyit sportolok. Fontos lett számomra a minőségi táplálkozás. Rendszeresen mérem a vércukorszintemet, valamint az elegendő alvásra is nagy hangsúlyt fektetek. Nem iszom alkoholt és nem dohányzom. Természetesen nem örülök a betegségemnek, mert ez egy életre szól, ugyanakkor segít egészségesebben élnem – mondta Antónia, majd lelkesen számolt be arról, mire képes egy 4-5 fős civil szervezet akkor, ha ki kell állni a jó ügyért.
– Ismert emberként fontosnak tartom, hogy olyan fontos problémákról beszéljek, mint a diabétesz – ezért hoztam létre 19 évvel ezelőtt az Egy Csepp Figyelem Alapítványt. Én már kész tényként kaptam a diagnózisomat, azonban sok krónikus egészségügyi probléma (mint a 2-es típusú cukorbetegség) odafigyeléssel megelőzhető lehetne.
Igazi sikernek élem meg, hogy szeptembertől minden oktatási intézményben lesz olyan személy, aki odafigyel a cukorbeteg gyerekekre. Őket mi készítjük fel erre a feladatra. Először ledöntjük a tabukat, hiszen a pedagógusok sokszor idegenkednek az inzulin beadásától. Az első pár alkalom után azonban leküzdik ezt a rossz érzést és jöhetnek a gyakorlati lépések: mit ehet és mit nem a diabéteszes kisgyerek, milyen figyelmeztető tünetekkel kell orvoshoz fordulni… stb.
Óriási lépcsőfok ez nekünk, és természetesen eszünkben sincs megállni, mert minél több embernek szeretnénk segíteni.
Fotó: RTL Sajtóklub
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
