„Már törődniük kell a szüleikkel, még nem engedhetik el a gyerekeik kezét, miközben próbálnak mindenhol megfelelni és nőiesek maradni” – a negyvenes-ötvenes „Mártákról” írt regényt Mészöly Ágnes. Azokról a nőkről, akik szinte láthatatlanok, de valójában ők működtetik a családot, a háztartást. A Márta evangéliuma szerzőjével Oláh Andrea beszélgetett.
A mai Mártáknak munkahelyük van, konfliktusokat kezelnek, odaadóan figyelnek mindenkire, és talán 15 év elteltével jut eszükbe, hogy „oké, de hol is vagyok én ebben az egészben”?
Mészöly Ágnes regénye kimondja, amit sok nő érez, de talán egyik sem gondolkodik komolyan rajta. Mert ugyan minek? Változtatna az valamin? A Márta evangéliuma mai szálában a főhős élete irányt változtat egy különös találkozás miatt. De mi történhetett a bibliai Mártával, aki Jézust, a tanítványait és saját testvéreit is önmaga elé helyezte? A podcast előtt 4 rövid részlet a regényből:
„Óvatosan oldalazva lépek ki a zuhanykabinból. Nem félek a megcsúszástól, de csak így tudom elkerülni, hogy a látóterembe kerüljön az egész alakos tükör. Vagy hogy az egész alakos tükör látóterébe kerüljek. Felöltözve jól viselem a testemet, tudom, mi előnyös, és mit nem szabad felvennem soha. Szűk alsó bő felsővel, vagy éppen fordítva, simulós, kivágott pulóver és terjedelmes szoknya bármikor. De már elmúlt az az idő, hogy zsákruhában az utcára menjek.
És az az idő is elmúlt, amikor érzelmek nélkül tudtam törölközni a tükör előtt. Ha volt olyan valaha egyáltalán. Kamaszként sportos voltam és dacosan büszke az alakomra, legalább ebben lepipáltam anyámat, terhesen meg szerelmes a saját gömbölyűségembe. És nem csak azért, mert te is szerelmes voltál belém.
Ruhátlan Madonnának láttam magam, teljesnek és tökéletesnek, legszívesebben örökre várandós maradtam volna, és később sem zavartak a fennmaradt kilók. Annyi minden más volt, amivel foglalkoznom kellett.
Mikor Rebeka lányosodni kezdett, akkor vettem észre magam, micsoda tehén lettem hirtelen, mondtam, és vártam, hogy tiltakozz, de csak arra hívtad fel a figyelmemet, hogy az ilyen mérgező megjegyzések testképzavarokat okozhatnak egy labilis kiskamasznál. Akkor is, ha az anyja magára vonatkoztatja őket. Mert mintával nevelünk.
Azóta nem teszek mérgező megjegyzéseket magamra. De elkerülöm a fürdőszobai tükröt…”
„Nem akarom, hogy észrevegyen, átmegyek a polc másik oldalára, így még hallok minden szót, de nem láthat meg. Nemsokára, drágám, csak beugrottam az antikváriumba, folytatja a férfi, akit gyűlölök. Tudod, a tanulmányhoz kell anyagot gyűjtenem, és néhány kötet nem kölcsönözhető. A Horányiéknál meg mindig lehet kincseket találni.
Jaj, ne bolondozz már, persze, hogy egyedül vagyok. Nem, nincs velem senki. A kis cafka főleg nem. Nem, délután sem találkoztam vele, egész nap az egyetemen voltam, megtartottam az óráimat, és írtam a cikket. Mondtam, hogy vége van. Nem értem, miért nem tudsz bízni bennem, megígértem, hogy vége, tényleg muszáj ezt most itt telefonon megbeszélnünk? Nem vagyok ingerült, csak bánt a vádaskodásod.
Most ne arról a másfél évről beszéljünk, hanem hogy téged választottalak, és azóta vele sohasem… jó, igen, akkor egyszer, de az véletlennek nevezhető. Drágám, nem folytathatnánk ezt otthon? Ha már egyszer képtelen vagy abbahagyni?
Dehogy hagylak el, azért a kis… szeretlek. Nagyon. Igen, mindig szeretni foglak. Másfél, legfeljebb két óra múlva, ígérem. Nem, ne bajlódj a vacsorával, viszek neked valami finomat. Sóhajt, gondolom, már kinyomta a telefont, de lehet, hogy mégsem, mert megint beszélni kezd. Vagy mégis, és ez már egy új hívás lehet, mert most másmilyen a hangja. Szia, kicsim, figyelj, ma nem jön össze mégsem…”
„Persze, jó lenne visszamenni a múltba és befejezni az utolsó előtti félévet, de nem tudom, hogy lehet-e ennyire bonyolult dolgot kívánni a jótündértől. Mert csak akkor akarnám befejezni az egyetemet, ha közben ugyanazt a törődést tudom adni Rebekának. Ha úgy tudnám megcsinálni a rezidenséveket, hogy közben azért megszülethessen Kolos.
A jótündér el tudná intézni, hogy szakvizsgázhassak, de közben jó anya maradjak, lelkiismeret-furdalás nélkül? És ne legyen nehezebb az élet, mint amilyen volt? Ne kelljen sokkal többet vállalni? Nem tudom, hogy lehetnék-e olyan jó orvos, mint a férjem, folytatom, rossz napjaimon a fejéhez vágom, hogy miatta meg a gyerekek miatt nem értem el semmit, de néha felmerül bennem, hogy talán ez nem is igaz. Legalábbis nem teljesen.
Ha be akartam volna fejezni az egyetemet, várhattunk volna a második gyerekkel még néhány évet. Csak pár vizsgám hiányzott, és megírhattam volna a szakdolgozatot terhesség alatt. Nem lett volna könnyű, de a férjemnek sem volt könnyebb, évekig két állásban dolgozott, a szakvizsgáját úgy tette le, hogy a hétvégi ügyeletek közben tanult.
Mindenki azt mondja, hogy feladtam az álmaimat, de közben az is lehet, hogy ez nem így volt. Hogy lusta voltam, vagy inkább kényelmes, és nem akartam igazán elérni őket. Az is lehet, hogy nem is voltak álmaim…”
„– Szívesen hallgatnám a Mester szavait húgommal együtt – válaszol Márta. – De Jézus engem nem hívott a lábai elé. Nem feddte meg Andrást türelmetlenkedéséért, sem Máriát, hogy magamra hagy a munkában. De nem mondta, hogy ne tüsténkedjek a vacsorával, sem azt, hogy jóllaknak majd a tanítványok azzal, amit magukkal hoztak, s azt sem ajánlotta, hogy csodával megszaporítja a kenyeret meg a halat, hogy nekem ne kelljen fáradoznom. – Sokan örülnének annak, ha méltónak találtatnának arra, hogy házukba lépjen a próféta – csóválja a fejét Márta szavai hallatán Júdás. – Az én szívem is örvendezik, csupán azt sajnálom, hogy nem hallgathatom tanításait – hajtja le fejét Márta.
– A legjelesebbekre hárul a teher, hogy elvégezzék a legnehezebb dolgokat – fogja meg Márta kezét Júdás. A leány pedig belenéz a férfi éjsötét szemébe, azután gyorsan elfordul tőle, mert ráeszmél, hogy a tűzhelyen kifutni készül az előkészített lencse, s ideje összekeverni az olajon megfuttatott hagymával, s megízesíteni sóval, borssal és mustárral…”
A podcastot itt hallgathatod meg:
Fotó: Szőlösi Mátyás.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
