Vége felé közeledik a hosszú, forró nyár és lassan beköszönt az ősz: ez azzal jár, hogy – remélhetőleg nem csak virtuálisan – újranyitnak az iskolák kapui, melyeken nem csak a már jól ismert, a nyáron megnyúlt és lebarnult diákok, hanem izgatott, megilletődött, foghíjas kiselsősök és izgalommal vegyes szorongással érkező szüleik is belépnek. De milyenek is lesznek az első napok, és hogyan tehetjük őket mindannyiunk számára könnyebbé? Gyermekpszichológus szakértőnk írása.
Az intézményváltás, legyen szó akár a bölcsődéből az óvodába, akár óvodából az iskolába való átlépésről, mindig mérföldkő egy gyermek életében, és egyúttal változást hoz a családi rendszerben is. Megváltozik a napirend, az elvárások, a feladatok, és új szerepben, új szereplők közt találják magukat nem csak a gyermekek, hanem a szülők is: csengetésre be kell érni, legyen befizetve az osztálypénz, legyen meg minden felszerelés, stb.
Készüljünk vagy ne?
Az ismeretlen helyzetek van, akinek vonzóak, és van olyan is, akit szorongással töltenek el. Aki kifejezetten várja az iskolát, van nagyobb testvére, így belelátott már az iskolai életbe, illetve nehezen tűri a várakozást, annak nem szükséges és nem is tesz jót az alapos felkészítés, gyakori beszélgetés az iskoláról: itt elég, ha augusztus utolsó napjaiban hozzuk elő a témát.
Akire viszont az új helyzetek gyakran bénítólag hatnak, azt nyugodtan segítsük azzal, hogy csökkentjük az ismeretlenségből fakadó bizonytalanságot és növeljük a biztos pontok, fogódzók számát, növelve ezáltal a gyermek magabiztosságát és biztonságérzetét. Ezt több módon elérhetjük:
-
Beszélgessünk gyermekünkkel az iskolai napirendről és az óvodától való különbségekről (órák lesznek, köztük szünetek, csengetés, a teremben padok, ülve figyelünk a tanítóra, stb.) Ehhez sorvezetőt adhatnak olyan gyermekkönyvek, mint Finy Petra: Iskolások kézikönyve (fiú és lány változatban), vagy a Scolar Kiadó Iskolás leszek! című könyve. Fontos, hogy a különbségekre ne olyan hangsúllyal hívjuk fel a figyelmet, melyből az iskola beszabályozottsága világlik ki az óvodai szabadabb élet helyett, tehát ne fűzzünk olyan kommentárokat mondandónkhoz, minthogy „Az iskolában végig figyelni kell ám!”, „Ott aztán nem mehetsz ki csak úgy az osztályból!”.
-
Az iskolakezdést megelőző időszakban ismerkedjünk meg az iskola környékével, mutassuk meg (akár járjuk végig), hogyan érkezünk majd reggelente oda otthonról. Ha nincs lehetőség belépni az épületbe, legalább lessünk be az udvarra vagy az ablakokon át a termekbe, esetleg keressük fel az iskola honlapján lévő fotókat. Hasznos lehet az is, ha – akár abba, akár egy másik – iskolába járó ismerős vagy rokon gyerekkel beszélgetünk közösen az iskolai élményeiről.
-
Készülődjünk együtt az iskolakezdésre! Mehetünk együtt megvenni a tanszerlistán szereplő dolgokat, a gyermekünk megválaszthatja a neki tetsző tolltartót, csomagolópapírt, együtt csomagolhatjuk a füzeteket és ha már kézhez kaptuk, átlapozgathatjuk vele a friss, ropogós tankönyveket is. Ezek mind segítik az iskolai életre való ráhangolódást.
-
Az otthonunk is átalakulhat kissé az iskolás életmódhoz alkalmazkodva, melybe szintén bevonhatjuk a gyermeket: ilyenkor eljöhet az ideje, hogy a „babás” szoba átalakuljon nagyfiús/nagylányos szobává, megjelenjen az íróasztal és az iskolai dolgok tárolására alkalmas polc, bútordarab, melyek jó, ha tükrözik gyermekünk ízlését.
-
Augusztus utolsó napjaiban jellemzően megtartják az első szülői értekezleteket, melyeken számos új információ hangzik el, ezek szintén növelhetik mindannyiunk biztonságérzetét. Emellett ezt az alkalmat kihasználhatjuk arra is, hogy felvegyük a kapcsolatot gyermekünk leendő osztálytársainak szüleivel. Amennyiben gyermekünk óvodai közegéből nem tudunk olyan gyerekről, aki az osztályba kerülne, vagy úgy látjuk, gyermekünk leginkább attól tart, hogyan lesznek majd új barátai, esetleg zárt szülői fb-csoportot vagy levelezőlistát létrehozva hasznos lehet a tanév indulása előtti napokra megszervezni egy ismerkedő játszóterezést az új osztálytársakkal: mindenkinek könnyebb nem teljesen ismeretlen arcok közé belépni a tanévnyitón.
-
Egy új kezdet csak úgy lehet sikeres, ha megelőzi a búcsú, az előző időszak lezárása, így, ha a vírusos időszak nem engedte az óvodai búcsúztatók megtartását, gondoskodjunk valamilyen formában arról, hogy gyermekünk – akár szimbolikusan is, de – elköszönhessen az óvodától és maga mögött hagyhassa óvodás énjét. Ebben támpontokat adhat Nemes-Jakab Éva múzeumpedagógus interaktív mesegyűjteménye.
-
Hogy az iskolakezdés gördülékeny legyen, fokozatosan állítsuk át gyermekünk napirendjét augusztus utolsó heteiben: feküdjön mindig picit korábban, és hozzuk előre az ébredés idejét is úgy, hogy a napi kb. 10 óra alvás meglegyen. Számítsunk arra, hogy az iskola indulása igénybe veszi majd a gyermeket, az újdonságok és új elvárások elfárasztják majd, biztosítsuk hát számára a pihenést és ne zsúfoljuk tele a délutánokat különprogramokkal. Ez azért is fontos, mert gyermekünk továbbra is gyermek marad, akinek szüksége és igénye lesz mind a szabad játékra, mind a mozgásra egy fárasztó iskolai nap után.
Beszéljünk az élményeinkről!
A legfontosabb, hogy az iskolakezdés időszakának nyugodt, kiváncsi, nyitott légkört teremtsünk. Ebben az időszakban felelevenednek a szülők saját iskolai élményei is, ezért jó, ha tudatosan el tudunk ezektől vonatkoztatni, hogy beszélgetés közben ne befolyásoljuk akár tudattalanul is a mi esetleges negatív élményeink által gyermekünk iskolához való viszonyulását, ne keltsünk benne félelmeket.
Mindemellett nagyon hasznos, ha felidézzük beszélgetéseinkben saját élményeinket, a bennünk ekkoriban kavargó érzéseket. A leglényegesebb, hogy ezt a gyermekünk ritmusát követve, rá hangolódva tegyük, és olyan közeget teremtsünk, melyben azt érezheti, bármikor kérdezhet, megoszthatja kételyeit, félelmeit, mert mi nem fogjuk sem elbagatellizálni, sem túl nagy feneket keríteni azoknak.
Az izgalom természetes az új helyzetben, és nagy eséllyel csökken majd, ahogy elindul a tanév. Hagyjunk időt gyermekünknek és magunknak belerázódni, beleszokni az új rendbe. Amennyiben azt látjuk, hogy merőben megváltozik gyermekünk viselkedése, kedélye, rosszul alszik, rémálmai vannak, kevesebbet vagy épp sokkal többet eszik, vagy egyéb testi tüneteket produkál (hasfájás, hányás, fejfájás), gyanakodhatunk arra, hogy az izgalom mértéke már túlnő az átlagosnál és gyermekünk nem tudja megfogalmazni, mi okoz számára nehézséget az iskolában. Ilyenkor első körben keressük fel a tanító nénit, és forduljunk bizalommal az iskolapszichológushoz vagy akár külső szakemberhez, hogy átsegítsük gyermekünket a kezdeti nehézségeken.
A szerző gyermekpszichológus és kétgyermekes anyuka.
Fotók: Freepik, Adobe.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
