Nem illik beszélni róla, pedig szüléskor megannyi sérülés, repedés keletkezhet, amit ha nem gondosan lát el az orvos a helyszínen, egy életre megkeseríti a nők komfortérzetét. Mire egy nő eljut a szülés utáni inkontinencia vagy egyéb panaszával a megfelelő szakorvoshoz, sokszor tíz év telik el – olvashattátok egy cikkünkben. Igaz történet következik, amely szerencsére jól végződött. Csak az anyán múlt, hogy nem adta fel a megfelelő szakember keresését.
Második szülésem volt Budapesten, még a régi, hálapénzes rendszerben, jó hírű és tapasztalt, fogadott orvossal és szülésznővel. Szülés végén mondta az orvosom hogy össze kell varrni a hüvelyemet és a gátat, ez egy fél órás művelet volt. Utána pár órával a vécére is alig mertem ráülni pisilni, mert úgy éreztem szétszakad az egész fenekem. A szülésznő kicsit hülyének nézve mondta, hogy a fenekemnek nem lesz semmi baja. Hát nem is, mert addigra már megtörtént a baj. A pukik kontrollálhatatlanul távoztak.
Ülni négy hétig nem tudtam, két hétig a záróizmaimat se tudtam kontrollálni. A vécén az elengedés és az elzárás csak az agyamban működött, leadtam az utasítást de helyileg nem éreztem semmit. A nőgyógyászom erre annyit mondott: „a záróizmokat a szüléskor nem érintettük, csinálja az intimtornát”.
A hetek múlásával azért szerencsére javult a helyzet, kezdtem érezni az izmokat, de a pukik önálló életet éltek és párszor megesett, hogy nem értem oda a vécére és kicsit barna lett a bugyim. Úgyhogy a böngészőbe beírtam hogy „hüvelyrepedés”, és nagy szerencsémre rátaláltam egy interjúra Dr. Oláh Orsolyával, ahol azt olvastam, ha a szeleket nem tudjuk tartani szülés után, minél hamarabb jelezzük egy orvosnak.
Bár attól tartok, a nőgyógyászok többsége ezzel nem tudna mit kezdeni, de szerencsémre el tudtam menni a doktornő rendelésére. Rettegtem hogy azt fogja mondani, műteni kell. Nagyon alaposan megvizsgált, talált több sérülést, izomveszteséget stb, viszont az ödéma és az érzékenység miatt nem erőltette a végbél záróizom ultrahangos vizsgálatát, hanem elküldött Dr. Willner-Haring Péter főorvos úrhoz, akinek még különlegesebb ultrahangos gépe van és fájdalommentesen meg tudja nézni azt is.
Ő meg is állapította a részleges végbél záróizom szakadást, és mondta hogy ezt csak műtéttel lehet helyreállítani, de amellett gyógytornát is kell végezni. A gyógytornát egyénileg betanította Rigóné Tavaszi Piroska, először napi egyszer, aztán kétszer kellett végeznem. Ez kicsit javította az állapotomat, de nem szüntette meg a panaszokat.
Igaz, nem is akartam volna életem végéig gyógytornázni, és az öregedéssel is rosszabbodtak volna a panaszaim, úgyhogy mindenképp műtétre volt szükség.
Ismerek személyesen is olyan nőket, akiknek ugyanez a panasza, de nem elég érdekérvényesítőek, a saját jóllétüket nem tartják elég fontosnak, esetleg félnek a vizsgálattól, vagy más okból nem mennek orvoshoz. Egy ilyen vizsgálat nem fájdalmas, nyilván kellemetlen, de aki már járt nőgyógyásznál és szült is, annak azért nem is olyan nagy dolog.
Hogy a műtét alatt és után két hétig ne legyen menstruáció, tenni kellett valamit ugyanis rendszertelen volt még a ciklusom. A ciklust felfüggesztő gyógyszert nem szedhettem, mert attól elapadt volna a tejem, végül olyat kaptam, ami nem felfüggeszti hanem ellenkezőleg, meghozza a vérzést, a műtét előttre időzítve.
A műtét
Az operációhoz meg kellett várni, hogy szülés után egy bizonyos szintre eljusson a testem regenerálódása – ez bő fél év volt. Először a kisbabám miatt aggódtam, mi lesz vele, hiszen igény szerint szoptatott baba, de végül nem volt semmilyen probléma. Fejtem neki előre tejet, lefagyasztottam, a hozzátáplálást is megkezdtem műtét előtt, megtanulta, hogyan kell cumisüvegből enni, és mivel nem voltam a szeme előtt, mondhatni, nem is jutottam eszébe, nem volt kétségbeesett sírás a két nap alatt; illetve reggel-este behozták hozzám a kórházba egy szoptatásra. Ezen az oldalon gyógyszernév vagy hatóanyag alapján ki lehet keresni, mit lehet szedni biztonsággal szoptatás ideje alatt is, ez alapján csak egy darab felajánlott altatót utasítottam vissza, a többivel nem volt gond.
Epidurális érzéstelenítéssel műtött Willner főorvos úr, nem csak „felvágott ahol repedtem és mélyebben összevarrt”.
Ez egy másfél órás bonyolult operáció volt, mert nehéz a hozzáférés, különleges a technika és összetett a feladat. De a helyzethez képest végig jó hangulat volt a műtőben, nem keltett bennem extra aggodalmat semmi.
Ketten voltunk egy szobában egy sorstársammal – akit előttem műtött a főorvos úr ugyanazzal -, ez sokat segített, mert támogattuk egymást a kórházban és utána is. Egy egyágyas szobában egyedül sokkal nehezebb lett volna lelkileg.
Műtét után
A műtét estéjén nagyon nagy fájdalmam volt, de ezen segített egy gyógyszer, aludni is tudtam. Másnap reggelre már csak egy enyhébb, tompa fájás maradt, amire pár napig szedtem még fájdalomcsillapítót, a végén már csak esténként. Két éjszakát kellett bent lenni, ez teljes mértékben indokolt is.
Otthon egy héten át tényleg szinte csak feküdtem, a babát is rám tették szoptatáshoz, bár lehetett volna emelni, de inkább kíméltem magam. Utána is még rengeteget vízszintben voltam, a főorvos úr szorosan nyomon követett, gyakran mentem kontrollra, bár én különösen nehéz eset is voltam műtéti szempontból.
A sebek tisztán és szárazon tartása rendkívül fontos volt az első három hétben. Minden vécézés után volt egy szeánsz amit végig kellett csinálni. Ez fájdalommal nem járt, csak időigényes volt. Ülni, autót vezetni négy hét után kezdtem, fokozatosan. Szerencsére a varratokkal minden rendben volt és szépen gyógyultak a sebek, de hogy a műtét elérje a várt eredményt, még gyógytornát kell hozzá végezni. A külső sebemet olyan profin összevarrta a főorvos úr, hogy már négy hét után ezerszer szebb volt, mint a szülés utáni varrat fél év után.
Összességében ez egy hosszú és nehéz út, testileg-lelkileg, fegyelmezettséget, kitartást, akaraterőt igényel, de sokkal rosszabb és kínzóbb lenne úgy leélni az életünk hátralévő részét, pláne nőként, hogy bármikor, bárhol eregetünk, vagy netán még rosszabb történik…
Minden hálám és tiszteletem a főorvos úré, aki igazi hivatástudattal, jó szándékkal, tenni akarással, bátorsággal felvállalta és eleget is tett annak a kihívásnak, hogy ezt a ritka, technikailag nagyon nehéz és összetett műtétet megtanulja, fejlessze, és ezzel jobbá tegye sokak életminőségét, visszaadja önbizalmukat és a szabad élet lehetőségét.
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
