Itt az október vége, és megint kezdődnek a „kanapéhuszárok” összecsapásai a halloween-mindenszentek-halottak napja körül. Tisztelet a kivételnek. Hiszem ugyanis, hogy az ilyen jellegű, különböző nemzetek és hagyományok körüli viták nem vezetnek sehová. Minden népnek megvannak a maga tradíciói, és a 21. században sokkal fontosabb lenne egymás tisztelete és elfogadása, mint a mások ünnepei miatti csatározások.
A dia de los muertos például egy azték-indián-spanyol-közép-amerikai hallottak napja, pontosabban több napi megemlékezés, amely nekünk, európaiaknak azért furcsa és azért lehet visszás, mert zenéről és mulatságról szól. A mi kultúránkban a halottak tisztelete csendes megemlékezés, de a világ számos országában éppen az ellenkezője. Ott a temetéseken is az életet dicsőítik, és hálát adnak elhunyt szerettüknek, hogy részesei lehettek az ő életének is.
Úgy gondolom, nincs azzal semmi gond, hogy mindenki másképpen emlékezik meg ebben az időszakban. Azzal azonban már van, hogy keverjük a szezont a fazonnal. Jöjjön egy kis gyorstalpaló a halloween, mindenszentek, halottak napja kapcsán.
Halloween
A halloween egy ősi kelta hagyományokra épülő ír ünnep, tehát nem Amerikából vettük át, hanem onnan került vissza a kontinensünkre. Október 31-én ünneplik, világszerte egyre több helyen, mert az embereknek szükségük van egy kis vidámságra is a szomorkodás mellett. Sokaknak ez morbid, mások azonban úgy gondolkodnak, hogy a halloween is egy lehetőség az együttlétre, a beszélgetésre és igen, a gyerekek szórakoztatására is. Az USA-ban jelentősebb esemény, mint a karácsony.
Ahogy a leírásokban olvashatjuk, ez a pogány ünnep, amely a történészek szerint inkább a samhain-nal (kelta óév-újév forduló) van összefüggésben, római kori elemeket, ír népszokásokat és észak-amerikai, valamint nyugat-európai gasztronómiai hagyományokat tartalmaz. Mivel a kelták úgy hitték, hogy október 31-én a holtak szellemei visszatérnek és beköltöznek az élőkbe, álarcokkal, maszkokkal, hangos lármával igyekeztek őket megtéveszteni. Innen a jelmezesdi eredete. Maga a halloween szó nyugati germán óangol kifejezés, jelentése pedig ’minden szentek estéje’. Érdekes, igaz?
Mindenszentek
A keresztény kultúrában a mindenszentek ünnepe másabb, mint a halloweeni minden szentek estéje. A lexikonok szerint a mindenszentek (röviden mindszent) az üdvözült lelkek emléknapja, és halloween után, november 1-én tartják. Először 741-ben, III. Gergely pápa idején emlékeztek meg így az üdvözült lelkekről, nálunk, Magyarországon pedig mindössze 21 éve, 2000 óta hivatalos munkaszüneti nap. A mindenszenteket sokan keverik a halottak napjával, amelyet hazánkban november 2-án tartunk és teljesen másról szól.
Halottak napja
A halottak napja lényege a még nem üdvözült, a tisztítótűzben szenvedő hívekről való megemlékezés. Eredete 998-ra vezethető vissza, amikor Szent Odiló clunyi bencés apát ünnepnappá tette. Köznyelven ez lett a halottak estéje, és ilyenkor megyünk ki a temetőkbe a sírokhoz gyertyát gyújtani. Számos helyen órákon át zúgnak a harangok is és a köztemetők meghosszabbított nyitva tartással várják a látogatókat.
Los santos, los muertos, obon
És akkor most térjünk egy kicsit vissza a világra, más nemzetek hagyományaira.
A fent említett többnapos Dia de los muertos csak egy azon számos hagyomány közül, amelyet a világ népessége halottak napjaként ünnepel. Mexikóban igazi népünnepély a halottak napja – erről Juhász Árpád mesélt bővebben.
Japánban Obon fesztivált tartanak, de nem ilyenkor, hanem nyáron, augusztus 13-án, amelyet mi a lámpások éjszakájaként ismerünk. Az ottani hit szerint ezen a napon megnyílik a menny és pokol kapuja, és elhunyt szeretteink ilyenkor láthatnak bennünket. A lámpások ehhez adják a fényt, hogy a halott lelkek erre a kis időre hazataláljanak.
A guatemalai Día de todos los santos olyan, mintha a mindenszentek, a dia de los muertos és az obon keveréke lenne. November 1-én tartják, és az emberek mindent feldíszítenek: színes sárkányok, virágok, zene és tánc jellemzi ezt az ünnepet is. Az ott élők szintén úgy gondolják, hogy ezen a napon nyílinak meg a menny és a pokol kapui.
Kevesen tudják, de Európában is van egy nemzet, ahol inkább fesztiválhangulat uralkodik halottak napja környékén. Spanyolország számos helyén szintén feldíszítik a temetőket, gesztenyés finomságokat esznek és zenét hallgatnak, míg bizonyos helyeken még piknikeznek is.
Úgy hiszem, a fenti ünnepek mindegyikének egy a lényege, bárhogyan is tartsuk, bárhogyan is nevezzük: emlékezzünk meg szeretteinkről, találkozzunk családtagjainkkal, barátainkkal, mert nincs fontosabb a szeretetnél, a szeretet által összekötött kapcsolódásoknál.
Mi idén is fogunk csokit gyűjteni a gyerekekkel, és idén is kimegyünk a temetőbe gyertyát gyújtani. Mert a kettő nálunk nem zárja ki egymást.
Kiemelt kép: Davida, belős kép: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
