Szoktatok újévi fogadalmat tenni? Nálunk a szerkesztőségben is megoszlanak a vélemények erről. Mert miről is szól az újévi fogadalom? Magunkról. Arról, hogy végre egy picit magunkkal foglalkozunk majd – legalábbis ez tűnik ki Viki, Bea, Nóri, Fanni és Olgi írásaiból, ők osztották meg ugyanis velünk újévi terveiket.
Nóri: kedves leszek önmagamhoz!
A frissen, ropogósan kiváltott edzőtermi bérlet-áradattal, a spájz unott zugában hagyott csokoládéval, és az egekig magasodó elvárás-halmokkal én nem nagyon tudok mit kezdeni minden év januárjában.
Persze senki ellen sem szeretnék beszélni, hiszen a fogadalmak éppen arról szólnak, hogy magunkról, magunknak, magunkért találunk ki valami olyasmit, ami előre visz. A változás viszont nem biztos, hogy egy éjfélkor, pezsgőtől mámorosan kőbe vésett ígéreten fog múlni…
Szeretnék viszont olyasvalamit megváltoztatni, ami régóta ott mocorog már a gondolataimban.
És ez nem más, mint hogy megpróbáljak ugyanolyan kedves lenni önmagammal, mint másokkal. Egy-egy – nehéz, önkritikusabb napokon felbukkanó – negatív hangot mindig képes legyek átfordítani azzá, amit a legjobb barátnőmnek, a nővéremnek, a páromnak, a szüleimnek, vagy igazából bármelyik, szívemhez közel álló embernek mondanék bátorításul…
Ki tart velem?
Davida: Induljon a kitartás éve!
Soha nem teszek újévi fogadalmat, de vinni akarom tovább, amit 2021-ben elkezdtem. Ezt az évet az Életerő évének neveztem el, 2022-t pedig a Kitartás évének fogom, mert szükségem van rá mind az egészségem, mind a munkám, de legfőképpen a gyermeknevelés terén. A kitartás nekem egy nagyon erős és pozitív kifejezés, amelyre ha rágondolok, azonnal motivál.
Az újévi nem-fogadalmam tehát az, hogy a kitartás jegyében élem majd meg 2022 minden napját és járom továbbra is az országot, hogy felfedezzem csodás vidékeinket.
Fanni: Megtanulok nem-et mondani!
Az én újévi fogadalmam, hogy végre megtanulok nemet mondani és kiállni magamért. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy szeretném januártól az új napirendem és szokásaim kialakítani, hogy lássam és érezzem végre a valós határaim és képességeim.
Mindez azért fontos nekem, mert egyrészt szeretnék hatékonyabban dolgozni a projektjeimen a következő évben, másrészt szeretnék több időt tölteni a családommal és a kutyákkal, vagyis munka helyett szabad estéket és hétvégéket kívánok magamnak.
Szóval fogadom, hogy 2022-ben rendbeszedem az életem és előtérbe helyezem magamat végre és menedzselni fogom az időmet, amit eddig sosem tettem. Úgylegyen.
Bea: rendbe teszem a vállalkozásomat!
Tudjátok hogy van ez, a suszternek mindig lyukas a cipője. Így vagyok ezzel én is. Sokáig dolgoztam egyetlen kiadónak fotósként, nem kellett azzal foglalkoznom, hogy a külvilágnak bizonygassam: jó vagyok. De változnak az idők és szabadúszóként bizony tudomásul kell vegyem, hogy aki nincs a social médiában, az lemarad. Nem elég jónak lenni! És én ebben az önmenedzselésben – bevallom – elég rossz vagyok.
Szóval jöjjön 2022 ünepélyes fogadalma: ígérem, hogy idén végre a családi képeinkkel is foglalkozom és albumba rendezem, őket vagy fotókönyvet csináltatok belőlük. És igenis rendszeresen posztolok a fotós közösségi oldalamra és az Instámra is! Isten bizony!
Azt mi ígérjük Beának, a fotósunknak, hogy rá-ránézünk arra, hogyan halad az úton. 😉
Olgi: Életmódváltás teljes gőzzel!
Fiatal felnőttként, amíg nem születtek meg a gyermekeim, minden szilveszterkor, amint az óra elütötte az éjfélt és felcsendült a himnusz, bőszen fogadkoztam. Mindig volt valami. Ha jól emlékszem, a tuti biztos fogyókúrák és az ártatlan szerelmek alkották vágyaim tárgyát. Boldog békeidők voltak.
Ha január, akkor fogyókúra. Ma már nem is nagyon értem, hogy miért sanyargattam magam állandóan és most, közelebb az ötvenhez, mint a negyvenhez (OMG, még leírni is kemény…) újra itt állok és fogadkozom.
Na jó, kicsit korábban jött az egész, nem január 1-én, ugyanis december 6-án belefogtam egy életmódváltó programba!
Az a helyzet, hogy az utóbbi években minden decemberben azt éreztem, hogy ez így nem mehet tovább. Az év végi hajrá a munkában, a stressz, a rossz kajálás, a kevés mozgás és alváshiány miatt szabályosan kipurcantam karácsonyra. Idén is jött ez az érzés és én tudtam, hogy hiába fogadom meg minden évben, hogy december 10-én leteszem a lantot a munkában – vállalkozóként azért ez nem olyan könnyű – éreztem, hogy megint bedarál az év végi stressz-spirál!
Most is így lett. De nem csak ez volt a puttonyomban. Negyvenes éveim második felében járok – jött a perimenopauza a maga hangulatingadozásaival, alvásprblémáival és első terhességem óta cipelek egy jó kis inzulinrezisztenciát is magammal. No meg vagy harminc kiló túlsúlyt. Évek óta keresem azt, hogyan kerülhetek újra egyensúlyba. Mert a munka-család-változókor sokszöge – kifogott rajtam. Kipróbáltam ezt, belekezdtem abba, de valahogy mindig minden abbamarad. Nem voltam a helyemen. Ismerős?
De van egy megmentőm. A nővérem. Sok-sok év után késő ősszel hazaköltözött külföldről és fülön csípett. És most itt ülök minden hétfőn és pénteken online a gép előtt egy remek csaj-csapatban. Együtt újulunk meg, küzdünk a rossz étkezési szokásaink démonjaival, szóval együtt sírunk és nevetünk.
És ami a hab a tortán – hahaha, a program miatt ilyet már nem láttam egy ideje – szóval a legjobb az az egészben, hogy nem csak egymást támogatjuk: van egy coachunk is, Natasa, aki végig kísér minket a folyamaton.
De az útról, a nehézségekről és persze a sikerekről is beszámolok nektek 2022.ben, ígérem!
Kiemelt kép: Bulla Bea
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
