A legtöbben azt gondolják, hogy közös képviselőnek lenni csupa nyűg és kellemetlenség, Iskumné Kovács Tünde szerint azonban egy menedzser szemléletű embernek ez a tökéletes hivatás. Ő lubickol benne – pedig 50 felett váltott karriert.
Iskumné Kovács Tünde csak nevet, amikor szembesítem a szakmájáról a fejekben élő sztereotípiákkal: a ház előtt diskuráló kényelmes öregurak, az utolérhetetlen, „láthatatlan” képviselők képével.
– Hol van az már! Igaz, még mindig sok a piacon a kényszerből lett házkezelő cég, a munkájába belefáradt közös képviselő, de ez a munka már nem arról szól, mint régen. Én a kezdetektől menedzserszemlélettel álltam hozzá a munkához: minden házamra úgy tekintek, mint egy önálló vállalkozásra – vallja.
„Mindig maximalista voltam”
Tünde a versenyszférában, egy kiadóvállalat értékesítői csapatában dolgozott huszonöt évig. Közgazdászként a számok embere, világéletében a teljesítmény, a hirdetési bevétel mozgatta, élvezte, hogy komoly ügyfelekkel dolgozik, s magabiztosan mozog a pénz világában. A kezdetben imádott munkahelyén azonban egyre rosszabb lett a helyzet – szakmailag és emberileg egyaránt, így ötvenévesen új fejezetet kellett nyitnia az életében.
Más ettől talán megrémült volna, de ő hatalmas lendülettel vetette bele magát új hivatásába, s ma már csak azt bánja, hogy nem lépte meg hamarabb a váltást.
– Korábban az ügyfelem volt egy nagy társasház-kezelő vállalkozás, amelynek kicsit beleláttam a működésébe, s elkezdett vonzani ez a világ. Aztán amikor vásároltunk egy lakást és belevetettem magam a hitelügyintézésbe, eljártam az új társasház lakógyűléseire, megfogalmazódott bennem, hogy én tudnám ezt sokkal jobban is csinálni – meséli.
– Már akkor láttam azonban, hogy ez egy összetett szakma, sokkal több annál, mint amit az emberek többsége gondol. Mivel mindig maximalista voltam, elkezdtem keményen, alázattal tanulni, hogy kitanuljam a szakma minden csínját-bínját, ezzel párhuzamosan pedig dolgozni Győr legnagyobb társasház-kezelő cégénél.
Ennek már két éve, és ma már tudom, hogy megtaláltam a tökéletes munkát! Az is fontos, hogy olyan közösségbe kerültem, amelynél nem is kívánhatnék jobbat.
Válságmenedzserként is helytáll
Állítja, a már említett üzleti szemlélet teszi őt sikeressé a szakmában, hiszen a névjegykártyájára akár azt is írhatná: társasház-menedzser. A házak napi működése, karbantartása mellett kézben kell tartania a pályázatokat, beruházásokat, otthon kell lennie a munkájába vágó pénzügyi, jogszabályi előírásokkal, s persze precíznek és naprakésznek kell lennie az adminisztrációban. Ha pedig éppen arra van szükség, válságmenedzserként kell helytállnia – mint az több esetben elő is fordult.
– Nem egy problémás társasházat vettem át, volt olyan, ahol többmilliós tartozást halmozott fel a lakóközösség, vagy évekig nem valósultak meg fontos beruházások. Néhány hónap alatt sikerült változtatnom ezen.
Ha nem a megfelelő banknál volt a ház, váltottam, átnéztem az összes szerződést, a biztosításokat, hogy ahol lehet, kedvezőbbre válthassak. A karbantartási munkákra előnyösebb, hosszú távú szerződéseket kötöttem, ahol pedig nem volt, ott felújítási számlát nyitottam, mert a lakók azt sem tudták, hogy ez feltétele a pályázatoknak – sorolja a szakember.
Hozzáteszi: a precizitás alapvonása, otthon is tudatosan tervez, mindig kézben tartotta a család pénzügyeit, erre a tudatosságra épít a munkájában is.
Tavaly például két óriási beruházást vezényelt le, és bár a kollégái nagy része nem hitt benne, a két társasház teljes tető- és homlokzatszigetelése – egyenként 60-70 milliós projektek – végül időre és kifogástalanul elkészült.
„Nem csak évente egyszer-kétszer kerülök elő”
Amikor szembesítem vele, hogy nem is ez a része a dolognak, ami miatt „nemszeretem” munkának gondoljuk az övét, hanem a rengeteg lakó nyűgét-baját kezelni, csak mosolyog. Igaz, abban már van gyakorlata, hiszen értékesítőként is emberekkel dolgozott, tud meríteni a tapasztalataiból.
– Sokan mondják, hogy ők nem kínlódnának ennyi apró-cseprő problémával, de nekem ez nem nyűg. Komolyan.
Az emberek pedig többnyire hálásak és kedvesek, rengeteg pozitív visszajelzést kapok, amiből tudok töltekezni. Hálásak, mert minden szükséges információt megkapnak, mindenről időben tájékoztatom őket, elérhető vagyok, amikor meg kell oldani valamit.
Minden háznál azzal kezdem például, hogy elektronikus levelezőlistát készítek, így minden lakó képben van, átlátható a ház működése. Én nem tartok a közgyűlésektől, mint egyes kollégák a szakmában, mert jó gazda módjára kezelem a házakat.
Egész évben, folyamatosan a lakóközösségekért dolgozom, nemcsak évente egyszer-kétszer kerülök elő… Problémás lakók persze mindenhol vannak, de nagyon kevés, és hozzájuk sem félek bekopogni, ha gond adódik – mondja.
Tündéhez huszonkét társasház tartozik – van köztük több mint százlakásos is -, és ma már előfordul, hogy a harcedzett kollégák jönnek hozzá tanácsért. Speciális rendszere van például az éves „közgyűlésdömping” lebonyolítására és adminisztrálására; tavaly négy hónap alatt 34 társasházi közgyűlést kellett levezényelnie, és minden kollégájánál előbb – minden határidőt betartva, egyetlen csúszás nélkül – végzett is vele.
– Sokan nem hiszik el, de ezt a munkát igenis lehet imádni; én minden részét szeretem. Problémákat megoldani, fejlődést elérni, beruházásokat megvalósítani, közben megtalálni a hangot mindenkivel – ez az én igazi közegem.
Nem elhanyagolható szempont az sem, teszi hozzá, hogy az értékesítéssel ellentétben ez a munka kiszámítható, tervezhető bevételt jelent, és az általa oly nagyra értékelt szabadsága is megvan: otthonról is tud dolgozni, és annyi házat vállal, amennyit szeretne. Márpedig sokat szeretne, mert a kemény munkával soha nem volt gondja, így pedig, hogy szinte lubickol a feladatokban, még kevésbé érzi tehernek.
Fotók: Pomaranski Luca
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
