A felfordulás és káosz közepette szinte idő sincs belegondolni, mit él át a lélek a háború sújtotta időkben. Felnőttként is nehezen feldolgozható traumák érik ilyenkor az embert, de a gyermeki lélek még ennél is érzékenyebb. Animátorok lelkes kis csapata éppen ezért vette célba a balatonföldvári Baptista Üdülőközpontot, hogy segítsen feloldani a gyerekek szorongását.
Vajda Juci, Dunakeszin élő kétgyermekes édesanya épp adományt vitt egy helybéli hölgynek, aki elmesélte, mit tapasztaltak a Balatonföldvárra érkező menekültek körében.
– Miközben beszélgettünk, elmesélte a sokkoló igazságot, hogy gyermekek várják a csomagokat, legtöbbjük az édesanyjával menekült el a háborús helyzet elől, hátrahagyva az édesapjukat. Összedőlt a kis világuk, azt mesélte, nemhogy nem játszanak, de akkora a megrázkódtatás, hogy nem beszélnek – kezdte az önkéntes segítő, aki amikor ezt megtudta, úgy érezte, azonnal cselekednie kell.
Nem vagyok pszichológus, de anya vagyok én is, Istentől kapott tökéletesen működő ösztönökkel. Úgy éreztem, menni kell, ölelni kell őket, dúdolni nekik, nyitott, önzetlen szívvel és karokkal fordulni feléjük.
A közösségi oldalamon intéztem felhívást az ismerőseimnek és szerencsére azonnal akadt két animátor segítőm, akikkel kocsiba pattantunk és elindultunk az üdülőközpontba némi adománnyal és Minnie, Mickey jelmezzel felszerelkezve.
Bár a gyerekek először félénkek voltak, az önkéntes segítők beszámolója alapján egész gyorsan oldódtak és a játékban rejlő erő hamar utat tört magának.
– Nagyon hamar felvették a fonalat, játszottak és egyre bátrabbak lettek. A székfoglalós játéknál Emese (az egyik animátor – a szerk.) kitalálta, hogy ne essen ki senki, mindig üljenek egymás ölébe. A legvégén az egész gyereksereg egyetlen széken ült, egymás hegyén-hátán – mesélte meghatódva Juci, aki végül csillogó szempárok, boldog mosolyok, spontán ölelések gyűrűjében vett búcsút társaival együtt a kicsiktől.
– Ez egy oda-vissza töltődés volt. Rengeteget kaptunk mi is. Egyszerre volt felemelő és szomorú élmény. De a lényeg, hogy sikerült mosoly csalni az arcukra. Nagyon élvezték az arcfestést, táncoltunk, énekeltünk, szóval úgy érzem, ha csak pár órára is, de sikerült kizökkenteni őket a borzalmakból.
Lovász Lajos lelkész, az üdülőközpont vezetője is nagyon hálás volt a spontán gyerekprogramért. –Nagyszerű volt a kis csapat, aki érkezett hozzánk.
A gyerekek nagyon örültek, szerették őket, napokig emlegették. Ezek jó dolgok és ez fontos! Legalább olyan fontos, mint az, hogy el vannak látva.
Az pedig, hogy vannak emberek, akik ilyenre gondolnak, az a szellem diadala az anyagi dolgok felett, mert nemcsak anyagi dolgok vannak. A lelki, szellemi igények legalább olyan fontosak, minthogy legyen mit enni és legyen hol aludni. Ezek az emberek jó dolgot hoztak ide a gyerekeknek – mesélte elcsukló hangon.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
Fotók: Baptista Üdülőközpont
