Amerikában született és nőtt fel, mégis fontos számára az, hogy gyökerei Magyarországhoz kötik: Bordán Lili legújabb filmje, a Hadik premierjére érkezett New Yorkból Budapestre. Ez volt az első alkalom, hogy már kétgyermekes anyaként, két és fél éves és három hónapos lányaival – meg persze férjével – közösen tette meg az utat az Atlanti-óceánon át: a Női váltónak magyar gyökereiről és az anyaság és a színészet összeegyeztetéséről is mesélt.
Lilivel eredetileg egy budapesti kávézóba egyeztettünk időpontot beszélgetésre: az időpont előtt egy nappal kiderült, hogy félreértettük egymást, így új időpontot kellett egyeztetnünk. Az élet mást tartogatott számunkra – Lili kislányai közelében szeretett volna maradni, így végül úgy alakult hogy édesapja, Szerdahelyi Gábor vitt el minket egy kis budai kávézóba, ahol Lilivel Amerika és Magyarország különbségei mellett beszélgethettünk arról is, milyen forradalomra van még szükség a hazai filmgyártásban és hogy nemet mondana-e, ha Woody Allen keresi filmszereppel.
Frissnek és kreatívnak látja a magyar film világát
A március elején a mozikba kerülő Hadik hamisítatlan kosztümös film Szikora János rendezésében: az egyik legnagyobb huszárportyát, Hadik András berlini kalandját mutatja be a történelmi alkotás, melyben Bordán Lili Erzsébet királynét alakítja.
– Nagyon tetszett a projekt, örülök, ha van lehetőség arra, hogy nívós produkcióban legyen szerepem. Ezt egy szép, irodalmi filmnek láttam, ráadásul kosztümös filmben ebben az időszakból még nem játszottam – mesélte Lili arról, miért vállalta a szerepet, hozzátéve: az is megnyerte, hogy valós, létező személyt alakíthatott.
– Ajándék egy színésznek, ha nem a nulláról kell felépíteni egy karaktert. Erzsébet királynő személyiségéről nem találtam sok forrást, de amit találtam, az érdekes volt.
A színésznő 2004-2008 közt ugyan négy éven át Magyarországon élt, ezt leszámítva azonban nagyobb részt Kaliforniában, az utóbbi években pedig New Yorkban éli mindennapjait.
Azt mondja, az kevésbé fontos számára, hogy hol forog egy film vagy ki finanszírozza, a szerep vagy a projekt jelentősége ezeket felülíró szempontok.
Hazahúzza ugyanakkor a magyar filmes szcéna frissessége és kreativitása mellett az is, hogy ilyenkor magyarul dolgozhat.
– Amerikában nőttem fel, de az anyanyelvem magyar, otthon magyarul beszéltünk kint is. A mindennapokban viszont nem ezt a nyelvet használtam társaságban vagy iskolában.
Épp ezért magyarul forgatni nagyobb kihívásnak számít számomra, hiszen Amerikában a mindennapokban alig gyakorlom a magyart – meséli Lili, hozzátéve: amerikai férjével angolul beszélgetnek egymással, kislányaihoz ugyanakkor igyekszik magyarul szólni.
– A nyelv magasabb szintjeit a mindennapokban nem nagyon gyakorlom, ezért vagyok hálás egy jó forgatókönyvíróért – improvizálni valószínűleg nem tudnék olyan jól. Interjúk alatt is néha keresem a szavakat, mert ma már nem ez az első nyelvem.
Akcentusom viszont, azt hiszem, nincs. Ez néha megzavarja az embereket – nem értik, miért beszél valaki így, ha mégis magyar. Néha kicsit lassúnak tűnhetek, de nagyon szeretem a magyar nyelvet, szeretek magyarul játszani, élvezem a kihívást – mondta, hozzátéve, egy-egy magyar nyelvű szerep előtt bizony gyakorolnia kell, bemelegíti a száját, a anyanyelve ugyanis egész máshol szól, mint az angol.
New Yorkban újra kellett kezdenie
Bordán Lili saját bevallása szerint az utóbbi években ritkábban kapott szerepeket itthonról: ebben részben a Covidnak is lehetett szerepe, de akár annak is, hogy hozzá passzoló lehetőség sem volt itthon.
– Nem tudom, hányan ismernek a szakmában Magyarországon, és rengeteg fantasztikus magyar színésznő van itthon is. De tény, hogy nagyon szívesen jövök haza forgatni, tetszenek a magyar filmek az utóbbi évtizedből. Ha kiválasztanak egy szerepre, nagyon hálás vagyok – és kicsit meg is lepődök minden alkalommal.
Lili még küzd azért, hogy egyszerre tudjon jelen lenni a magyarországi és az amerikai köztudatban is. A Hadik előtt utoljára a Curtiz című, angol nyelven készített filmben volt lehetősége magyar produkcióban megjelenni: az kicsi, de jó szerep volt, és bár a Hadikban sem főszerep az övé, fontosnak tartja, mert egyfajta fordulópontot jelöl a történetben.
Megkérdeztük arról is, milyen az élete New Yorkban magyar színésznőként.
– Tavaly szereztem egy nagyon jó ügynököt, aki elég sok castingra elküldött ahhoz képest, hogy New Yorkban még csak rövid ideje élek. Ez egy új piac a Los Angeles-ihez képest, ahol korábban 11 évig laktam. Ott ismertem a castingosokat, gyakran vissza is hívtak projektekbe, volt egy filmes közeg, ahova tartoztam, voltak kreatív emberek, akikkel szerettem együtt dolgozni – emlékszik vissza Lili, aki férjéhez költözött New Yorkba. Itt érte el a Covid, és itt születtek lányai is.
– Sűrű az életem, és tudod, mennyire teljes munkaidős pozíció az anyaság, főleg két gyerekkel, de most is itt vagyok, eljöttünk – mondta Lili, akit ezt követően kézenfekvő volt anyasága és szakmai élete egyensúlyáról kérdezni
– Biztosan lesznek nehezebb és könnyebb időszakok, amikor a gyerekeknek is nagyobb szüksége lesz rám. Az első kislányommal nagyon sokat utaztam, többször jöttünk ketten Magyarországra, amikor egy amerikai sorozatot forgattam itt.
Ez azért bevállalós dolog, nemzetközileg utazni, átszállással, gyerekkel… Nem tudom, a jövő hogy alakul, de ha a szerep jó, én itt leszek.
Férje néha kicsit a menedzsere is
Lili édesanyja, Bordán Irén színésznő és édesapja, Szerdahelyi Gábor is Magyarországon élnek már: kinti hátországát férje, Nate jelenti, akivel némi vargabetű után találtak újra egymásra. Lili úgy fogalmaz: első alkalommal még nem voltak készen egymásra, de megértek a kapcsolatra.
– A barátság mindig megvolt, tartottuk a kapcsolatot, csak közben mindkettőnknek volt másik kapcsolata, nálam egy házasság is. Amikor annak vége lett, elkezdtünk egymáshoz közeledni, és aztán nagyon gyorsan összejött minden.
Szerencsére ezt bírjuk is, nagyon jó a kommunikáció köztünk, nagy a szeretet, tisztel, támogató jelenség az életemben – meséli férjéről Lili, hozzátéve, néha kicsit a menedzsere is lesz, eben is támogatva őt.
Már első gyermekükkel szíve alatt érte Lilit New Yorkban a pandémia is: épp akkor kapott szerepet egy Netflix-sorozatban, amelynek forgatása kereken egy évet csúszott a járvány miatt. Terhesen kellett volna forgatnia, végül már megszületett a kislánya, amikor elkezdhette a munkát. Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, milyen egy amerikai színésznő élete, és nőként milyen gázsira számíthat.
– Mindenki spórolni akar. Van epizódszerepdíj, vendégszerepdíj, visszatérő szerepért járó díj és azon belül is vannak kategóriák.
Megpróbálnak minél kevesebbet fizetni: ha jó az ügynököd, ezt feltornázza. Van egy szakszervezetünk, akik meghatározták, mi a minimum, és általában azt is fizetik. Ami nagyon jó, az az, hogy kapunk jogdíjat, ami nincs Magyarországon.
Ez nagyon sokat számít hosszú távon – avatott be Lili.
Mesélt egy filmről, amelyben ugyan a napidíj megegyezett egy magyar produkció átlagos napidíjával, de a film akkora siker lett, hogy jogdíjakkal ennek az összegnek az ötvenszeresét kereste meg, az utalások pedig folyamatosan érkeznek régebbi szerepei után is.
Ahogy az idő telik, egyre kisebb összeg, de azért pár évente befut egy olyan csekk, amelyen megdöbben.
– Fantasztikus dolog, hogy ha valaminek a részese vagy színészként akármilyen kis szerepben is, folyamatosan kapsz érte honoráriumot.
Te is része vagy a sikernek, ez így egy gyönyörű és igazságos dolog. Mindenhol így kéne, hogy legyen, a magyar színészeknek is el kell ezt érniük.
Vannak is, akik elkezdtek érte dolgozni – a producerek nem nagyon fognak ennek örülni, de ha minőségi munkát akarnak a színészektől, és azt, hogy meg lehessen élni a filmezésből, akkor ez az út.
Az arcunk, a munkánk örökre ott van a filmben, nem tudják leszedni a vászonról a producerek, és ezt meg kell fizetni – vélekedik Lili.
Haza már nem költözne
A színésznő négy évet élt Magyarországon, de most már leginkább csak projektekre tervez hazajönni.
– Szívesen jövök, ha megéri a szerep, akkor egyetlen hétre is. Ha hosszabb távú munkáról van szó, az meg kell, hogy érje nekem, inkább kreatív, mint anyagi értelemben. Persze nem árt, ha anyagilag is megtérül, akkor pár hónapra is hazajönnék. De azt, hogy visszaköltöznék, nem látom megvalósulni. Már megpróbáltam, és akkor úgy éreztem, akármennyire is vagyok magyar, én Amerikában nőttem fel és azokhoz a szokásokhoz, kultúrához, hozzáálláshoz, pozitivitáshoz kapcsolódok – mondja Lili, aki szerint Magyarországon nagyon különleges rezgések vannak, de ő túlzottan érzékeny az itteni mindennapokhoz.
– Magyarország különleges hely, de amit itt az emberek átéltek, az pecsétet nyomott a lelkükre és arcukra is. Ez rám is hatott. Amikor visszaköltöztem Amerikába, éreztem, hogy kevesebbet barátkozom, mosolygok. Ez nem is baj, erősebb lettem azáltal, hogy fel kellett építenem egy burkot magam köré.
Itt olyan durván tudnak az emberek egymáshoz szólni, hogy az elején még sírva is fakadtam egy üzletben, mert nem voltam hozzászokva. Magamra vettem, pedig nem kellett volna, ez nem személyes dolog.
Nagyon sokat számít, hogy ki mibe nő bele, a családunktól sokat kapunk, de egy idő után mindenkinek a saját szülőjévé kel válnia és változtatni, mert nem mindegy, hogy mit adunk tovább a következő generációnak. Ez a négy év jó volt nekem arra, hogy lássam a gyökereimet is.
Ezzel együtt is szeretné a magyar gyökerek fontosságát átadni lányainak: a nyelvet, a kultúrát, az ország, Budapest szeretetét. Ezért is beszél hozzájuk magyarul még akkor is, ha nagyobb lánya inkább angolul szól hozzá.
– De most, pár nap után mondta egy rokonom, aki itt vigyáz a kislányomra, hogy teljes mondatokban beszél magyarul. Többet tud, mint amit mutat, de az angolt preferálja. Sőt, ha sokat beszélek magyarul, rám szól, hogy „not Hungarian”!
Lili, aki színésznőként a komplex feladatokat keresi, az anyaságban is ezt találta meg.
– Az anyaság mutatta meg nekem azt, mekkora hős egy nő, aki gyereket vállal. Hősök vagyunk mi, nők, sok az elvárás, de nem kéne ezzel foglalkozni. Nem szabad ebbe beleőrülni, én majdnem ezt tettem.
Hozzátette, a munka most néha menekülés is a terhek alól, tulajdonképpen a kikapcsolódást jelenti számára. Szerepválasztásaiban a karakter áll a középpontban, de megalkudni nem akar már: csak azért, hogy szerepeljen, nem vállal el filmeket.
– Ha nem hiszek a film üzenetében, ha nincs benne katarzis, vagy ha 30 év múlva sem mutatnám meg a gyerekeimnek, nem vállalom. Büszke szeretnék lenni arra, amit eljátszom. Nagy ajándék, hogy ezek a filmek örökre megmaradnak, szeretném, ha olyan jelentést hordoznának a szerepim, amiben hiszek – mondja Lili, akit arról is kérdeztünk, van-e olyan filmes, akivel értékek ütközése miatt nem dolgozna.
Ha tudom valakiről, hogy nagyon negatív ember, nem tud olyat kreálni, amivel tudok azonosulni, vagy ha azt tudom, hogy ártott valakinek, nem vállalnám a szerepet – bár nem hiszek abban, hogy az embereket a tetteik miatt meg kell semmisíteni és el kell dobni.
Nem tudom, hogy ha Woody Allen ajánlana szerepet, visszaadnám-e…
Kiemelt kép: Melissa Hamburg
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
