Éva fogta a kezében lévő hógömböt, és legszívesebben földhöz vágta volna. Ezt még akkor vették, amikor először jártak Olaszországban. Akkor még minden más volt, olyan meseszerű. Szerették egymást Lacival, estéken át beszélgettek, utaztak, élvezték az életet, mintha nem lenne holnap.
Törteli Eszter író, coach írása.
Teltek az évek, jöttek a gyermekek sorra, mint az orgonasípok. Ma már ők is nagyok, élik a saját életüket. Anyából lassan nagymama lesz.
Laci meg… hát Laci olyan, amilyen. Dolgozgat, hazajön, leül a tévé elé, szisszent egy sört, és számára meg is van a boldogság. Nem vágyik ennél többre, jól van ez így, a család már csak ilyen.
Nem bántja Évát, udvarias, segít, amiben kéri.
De Évában megszólalt a vészcsengő. Belenézett a tükörbe, végig simította apró ráncait, s megfésülte őszülő haját. 55 éves korához képest egészen jól nézett ki. Reménykedett, hogy talán van még pár jó éve. Na de Lacival?
Nem tudta mihez kezdjen vele.
Akárhányszor felhozta a kérdést, hogy kicsit változtassanak a megszokáson, utazzanak, csináljanak közös programokat kettesben, Laci udvariasan elhessegette a kételyt, hogy minden jól van, ahogy van. Hiszen harmincöt éve házasok, miért kellene ennél több?
Szeretet és tisztelet van, a többin meg már túl vannak. Éva egy idő után kiégett Főnixmadárként érezte magát, aki hiába szeretne feltámadni hamvaiból, nincs értelme, túl késő már.
Éva beletörődött hát az életébe, a napi monotonitásba, s hogy nem kell tenni semmit a kapcsolatukért, mert Laci szerint minden rendben van, és valóban, se veszekedés, se igazi problémák, csak néhány liter közöny, rázva, nem keverve.
A rossz hír váratlanul érte Évát.
Csak foszlányok vannak meg a következő hónapokból. Fehér köpenyes emberek, idegen szavak, fájdalmas kezelések, s végül az orvos, ahogy lehajtott fejjel csóválja a fejét. Éva mindvégig Laci mellett volt, végignézte a harminc kiló fogyást, a testi-lelki leépülést az utolsó pillanatig, amikor Laci örök álomra hajtotta a fejét.
Az apró temetőben sokáig nézte a férje sírkövét, mely olyan szürke volt, mint egy esős őszi nap.
A rajta lévő hófehér rózsa szirmain egy aprócska darázs keresett lakomát, majd érdektelenül tovább repült. Éva könnyei némán folytak, s belül nem tudta ő sem megmondani, hogy mi fáj jobban: az, amit elveszített, vagy az, ami lehetett volna kettejükből.
Felállt, s elindult haza, ahol már csak egy személyre kell terítenie, s nem fog ott ülni a kanapén sört szisszentve, meccset nézve senki. Mérhetetlen ürességet érzett.
S csak remélni tudta, hogy Laci tényleg boldog volt így, a nyugalomban, szeretetben, tiszteletben, amivé a kapcsolatuk szelídült.
Bekapcsolta a tévét, pont egy meccset adtak. Vigyázz, mit kívánsz- mondta halkan magának. A Főnixmadár egyedül maradt a fészkében, kiégve, magányosan, belül csak remélve azt, hogy volt értelme élve elhamvadni.
Szakértőnk coach, önismereti tréner, párkapcsolati coach, bántalmazó kapcsolati szakértő könyveit és szolgáltatásait itt találod.
