Néha csak egy ölelés, egy kedves szó, egy meleg mosoly kellene ahhoz, hogy nyugtalan lelkünk a helyére billenjen. Ám az egymáson átgázoló, közömbös világunkban pont ezek az egyszerű gesztusok tűntek el.
Megtanultam, hogy több erő rejlik egy jó erős ölelésben, mint ezer értelmes szóban. (Ann Hood)
Mindannyiunknak vannak olyan napjai, amikor rosszul sülnek el a dolgok, semmi sem sikerül vagy egyszerűen csak levertnek érezzük magunkat. Nem mindig tudjuk megmagyarázni, nem tudjuk pontosan az okot, egyszerűen csak érezzük a lehangoltságot, keserűséget. Ilyenkor legtöbbször mint egy sebzett állat, behúzódunk egy csendes sarokba, és magunkban szenvedünk.
Előfordul, hogy úgy is maradunk. Egyedül, magányunkban. Máskor a barátaink vagy a családunk észleli bánatunk, és megkérdezi, mi a baj, de mi nem tudjuk megfogalmazni, miért érzünk úgy, ahogyan. Ettől csak még inkább nő bennünk a stressz.
Érezzük, hogy nem jó, mégsem tudjuk mit tehetnénk ellene.
Pedig az, amire ilyenkor a legnagyobb szükség lenne, egy erős, vigasztaló ölelés. Nem kellenek égbekiáltó bölcsességek, semmitmondó frázisok, nem kell a szedd össze magad, lesz ez még rosszabb kioktatása.
Nem kell semmi más, csak az, hogy valaki átkarolja a vállunk, és üljön velünk csendben.
Még akkor is, ha nem is igazán érti, min megyünk keresztül, csak maradjon ott, és üljön velünk.
Ezt tehetjük mi is szeretteinkért. Ne féljünk átkarolni őket, ha szükségük van rá – hogy tudják, nincsenek egyedül.
Sokszor elfeledjük, hogy ennyi is elég lenne, és nagy igyekezetünkben inkább bántunk, mint segítünk. Hiszen a jó szándékból elhangzó kioktatás is kioktatás, az építőnek szánt kritika éle is ejthet sebet, és egy amúgy is nehéz helyzetben lévőnek pont nem ezekre van szüksége.
Nem kell semmi más, csak egy ölelés. Annyi elég.
Az ölelésre mindenkinek szüksége van, de valamiért, ahogy kinövünk a gyerekkorból, elfelejtjük, milyen megnyugtató is egy kar ereje. Édesanyánk ölelésébe még bátran elmerülünk, de aztán az évek alatt ezt az ősi bizalmat már egyre nehezebben merjük megadni másnak.
Merjük adni, merjük elfogadni. Olyan egyszerű, olyan természetes, de csodákra képes egy ölelés.
„A legolcsóbb ajándék, amit kaphat, és amely minden méretben passzol és cserélhető, az egy ölelés.” – Maria Bastida.
Kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
