Szülés után visszatérni a munka világába nem sétagalopp, főleg vezető pozícióban. Terstyánszky Bea, a Tesco nagykereskedelmi vezetője kétgyermekes anya. Második gyermeke születése után fordult azzal a kéréssel a vezetőihez, hogy részmunkaidőben dolgozna. Hogyan kell előkészíteni egy ilyen váltást? Békéssy Olga interjúja.
– Hogyan kerültél a Tescóhoz?
– 2010-ben a Corvinus Egyetemen végezve friss diplomásként kerültem a Tescóhoz egy gyakornoki program keretében. A Tesco az első munkahelyem volt, először a kozmetikai termékek beszerzési részlegére kerültem. Aztán szinte évente kerültem más területre, egyre több és nagyobb volumenű feladatot kaptam.
4 éve voltam a cégnél, még nem voltam 30 éves, amikor gyakorlatilag középvezető lettem.
– A kollégák mennyire vettek komolyan vagy fogadtak el?
– A csapatban nálam jóval idősebb férfiak voltak és két hölgy: egy asszisztens, illetve a virágbeszerző. Akkoriban a férjemmel mindketten a karrierünkre tudtunk koncentrálni, így azt a lécet, amit elénk tettek, a lehető legjobban meg tudtuk ugrani. Sok munkát tettem a pozícióimba, ezt látták és tisztelték a kollégák. A kinevezésem után néhány hónappal készült is egy felmérés arról, hogy mi a véleményük a vezetői munkámról, ami egyhangúan pozitív volt, egy észrevételt fogalmaztak meg csupán: nem járok már velük annyit ebédelni – mondja Bea mosolyogva.
Itt megbeszélés megbeszélést követett, és én szerettem volna bizonyítani. Sokszor késő estig dolgoztam, de nem bántam.
Ezután még több területem volt a Tescónál, mindenhol vezető pozícióban, még azután is, hogy 2016-ban megszületett az első kislányom.
– Mennyi ideig voltál vele otthon?
– Sárával valamivel több, mint egy évig. Végül ugyanarra a területre, ugyanabba a pozícióba térhettem vissza. Utána rájöttem, hogy ez kisgyerekkel nagyon kemény feladat nyolc órában, ugyanis nemzetközi pozíció volt, sok utazással. Megszámolni sem tudom, hányszor voltam egy hónapban Prágában, Pozsonyban, Lengyelországban. Ez nekem nagyon nehéz időszak volt, azt éreztem, hogy szétszakadok. Ebből azt tanultam meg, hogy egy ilyen pozíciót ilyen élethelyzetben még egyszer nem vállalhatok el.
– Hogy tudtad feldolgozni azt, hogy otthon van a kicsi lányod, te pedig állandóan úton vagy? Hogyan oldottátok ezt meg a családban?
– A férjem nagyon sokat segített, és nagyszülői segítségem is volt mindkét részről, illetve a férjem unokahúga volt a bébiszitterünk.
Mindemellett nagyon sok stressz ért azért. Aztán megérkezett hozzánk a második kislányom. Tudtam, hogy amikor a második baba után visszajövök, akkor rugalmasabb feltételekre lesz szükségem. Vele másfél évig voltam otthon.
– Ezt, hogy rugalmasabban szeretnél dolgozni, egyből kitetted a vezetőidnél az asztalra?
– Mindkét visszatérésemről időben kezdtem el egyeztetni a vezetőimmel. Amikor a kisebbik lányom mellől jöttem vissza, időben jeleztem azt, hogy magyarországi bázisú pozíciót szeretnék. Ekkor jött az életembe a játékbeszerzés. 2020 februárjában tértem ide vissza, aztán márciusban már jött a Covid és a lezárások.
Egyébként utólag azt kell mondjam, hogy a Covidnak nagyon sok pozitív hozadéka volt munkavállalói szempontból. A munkavégzés rugalmassága változott, sokkal flexibilisebbek lettek a feltételek egy csomó pozícióban.
– Hogyan változtak a lehetőségeitek?
– Amikor bejött a home office, a Tesco nagyon-nagyon sokat változott pozitív irányba. Az első pillanattól teljesen jól kommunikálták az otthon maradást, és a Covid lecsengése után is látták, hogy a munkavállalók mennyivel kiegyensúlyozottabbak, ha hibrid munkarendben dolgozhatnak. Az elején heti két napot jártunk be, idén szeptembertől már három napot vagyunk az irodában. Egyébként másban is nagyon támogatóak, rugalmasak tudnak lenni a nyári szünetben és a karácsonyi időszakban is. Ami gyermekes anyaként nagyon nagy segítség.
– Könnyű volt a második gyerek után visszarázódnod?
– Mentálisan nagyon megterhelő volt. Azt éreztem, hogy sehol sem vagyok igazán ott, minden életterületemben rohanok. Hogy se jó munkaerő, se jó anyuka nem vagyok.
Mindamellett a vezetők nagyon támogatóak voltak, bármelyik meetingre delegálhattam kollégát, mindig elmehettem az anyák napi rendezvényekre, de én belül mégsem éreztem teljesnek magamat. Ekkor kezdtem el azt jelezni, hogy szeretnék 6 órában dolgozni, részmunkaidőben.
6 órában vezetőként
– Mennyi ideig tartott előkészíteni ezt a váltást?
– 2023. áprilisban kezdtem 6 órában dolgozni, és ezt az igényemet először 2022-ben fejeztem ki, fél-egy évig pedig folyamatosan kommunikáltam ezt. Hozzá kell tennem, hogy nem ment egyszerűen, hiszen talán asszisztensi szinten van részmunkaidős kolléga a Tescónál, vezető pozícióban ez nem divat.
– Hogy sikerült ezt átvinned a vezetőkön?
– Nagyon sok mindenkivel beszéltem erről. Olyanokkal, akik tudtam, hogy támogatni fognak abban, hogy ha a pozícióm nem is engedi a részmunkaidőt, találjunk olyat, aminél ez nem gond, és testhezálló a feladat.
A Tesco akkortájt vágott bele egy nagykereskedelmi terület kialakításába. Ezt gyakorlatilag a nulláról építettük fel, és én lettem ennek az egésznek a vezetője. Részmunkaidőben. Velem együtt jelenleg nyolcan vagyunk a csapatban, és folyamatosan növekedünk.
– Fontos területet viszel részmunkaidőben. Hogyan érzed most magad?
– Most sokkal jobban tudom uralni az időmet, ami nagyon fontos. A lányaim 6 és 8 évesek, nagyon fontos, hogy elég időt legyek velük. Nem mellesleg a Tesco biztosítja a munkavállalóinak, hogy amikor a gyerekük elsős lesz, az első napját velük tölthetik extra szabadnapként.
–Több ilyen plusz van még a cégnél. Ilyen volt például a sabbatical, vagyis egy több hónapos, fizetetlen szabadság lehetősége. Ezt három hónapban maximalizálják, és ez nekem akkor jött jól, amikor egy több országot érintő európai vakációra mentünk a családdal. Persze ezt is időben kell kérni, én egy évvel korábban jeleztem, hogy szeretnék majd hosszabb szabadságra menni. Fantasztikus volt – avat be Bea mosolyogva.
– Sokszor a 6 órából könnyen lesz 8, a 8 órából 10. Te tudod tartani a hatórás munkarendet?
– Abszolút tartom. Úgy alakítottam ki a menetrendemet, hogy minden hétfőn és pénteken én megyek a lányokért, pénteken ráadásul 14 órára. Erre nekem is és a lányoknak is szüksége van. Egyébként bennem és a munkáltatómban is megvan a rugalmasság, hogy bármikor tudunk változtatni, ha arra van szükség, és például akkor is nyitottak, ha egy iskolai rendezvény vagy családi program miatt nem egy meetinget választok, hanem a gyerekeimet.
Azzal, hogy megkaptam ezt a 6 órát, nagyon-nagyon sokat kaptam a Tescótól, már ezért cserébe is tudok rugalmas lenni. Ennek a fenntartása nagyon komoly logisztikát igényel egyébként, szóval nem egyszerű, de mindenkinek megéri.
Az azért fura, amikor a közvetlen főnökömnek vagy a CEO-nak azt kell mondanom, hogy ne haragudj, de kedden délben a gyerekeimért kell mennem. Elfogadják, tényleg támogató a légkör, de rettenetesen nehéz nemet mondani a feletteseimnek még akkor is, ha soha nem kaptam emiatt negatív visszajelzést. Én még abban a világban szocializálódtam, hogy a főnök megmondja, mit és hogyan kell csinálni, és nem fejezzük ki az ellenvéleményünket vagy az igényeinket.
– Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonló cipőben járnak, és kisgyerekkel dolgoznak multicégnél, feszített munkatempóban?
Szerintem az nonszensz, hogy 2024-ben alig van Magyarországon részmunkaidős állás, és ezek is főleg asszisztensi pozíciókban vannak jellemzően. Azt tanácsolom, hogy beszéljenek arról, hogy mit szeretnének, senki sem fogja kitalálni, ha nem mondják ki. Ezt pedig időben kezdjék el, ne a kiégés szélén táncolva, és hagyjanak időt a munkáltatónak is, hogy kitalálja a hogyan továbbot.
Kiállni magunkért, főleg az én generációmnak, nagyon nehéz, de fontos, mert az önmagunkban puffogással csak a magunk idejét vesszük el. Tudatosnak kell lenni, anélkül ez nem megy.
Fotók: Terstyánszky Bea
