„Sok a hétköznap. Az ünnep kevés. Még inkább szükség van az ünnepi napokra. Az ünnep az emberi lélek öröme, amely a testet áthatja. Az ünnep örömóra. Az ember szabadságra született. Az ünnepben szabadságát élheti meg. Ünnepben lehet önmaga. Dönthet, mit csinál. Szóhoz jut a lélek. A test finomabb falatokat harap. Közben az emberi szellem hallatja szavát. Ember vagy. Ünnep nélkül nem élhetsz. Az ünnep nem munkaszünet. Érzések és gondolatok napja. E kettővel lesz az ünnep szabadság és öröm” – fogalmaz Mácz István katolikus közíró „Örülj velem” című könyvében.
Frühwilt Ildikó szertartásvezető írása.
Ha egyszerűen és tömören szeretném megfogalmazni, hogy mi az ünnep lényege, akkor azt mondhatom, hogy az ünnepek keretet adnak az ember életéhez. Az ünnepek különleges lehetőséget kínálnak nekünk a hétköznapok forgatagából kiszakadva arra, hogy ilyenkor kicsit le tudjunk lassulni, a mókuskerékből időről időre ki tudjunk szabadulni. Az ünnepek a megújulás és emlékezés lehetőségét is magukban hordozzák.
A vallásos vagy világi ünnepeink, szokásaink az időt is strukturálják számunkra: megkülönböztetünk munka-, szabad- és ünnepnapokat, megünnepeljük, elbúcsúztatjuk az évet, az évszakok múlását, hálát adunk azok ajándékaiért, a paraszti hagyományokban az aratás, a szüret rítusai, de akár a disznótor is ilyen.
Ünnepelünk születésnapokat, házassági évfordulót, meghatározott időnként osztálytalálkozót tartunk. Mindezzel nem csak megemlékezünk e fontos mérföldkövekről a közösségünkben, hanem az idő, az élet természetes menetére és múlására is emlékeztetjük magunkat, amelyben e rítusok teremtik meg a folytonosságot, így segítve a mulandóság elfogadását.
Ahogy a mindennapjainkban a napirend, az időbeosztás, éppen úgy az ismétlődő ünnepi rítusok is ritmust adnak az életünkbe. A különböző ünnepeknek különböző küldetésük van. Az ünnepeket megkülönböztetjük a mindennapoktól azzal, hogy piros betűvel jelöljük őket a naptárban, szép ruhát veszünk fel, fényekkel, gyertyával, koszorúval, tortával, tűzijátékkal, égősorokkal tesszük még különlegesebbé.
Az ünnepek kiemelt helyet kapnak a hétköznapok sokaságából kikerülve, és amelyet mindig még egy ráhangolódási időszak is megelőz, lehetőséget adva, hogy a heteken át tartó készülődés, várakozás után valóban megérkezzen lelkünkbe a béke, a boldogság, az öröm, a meghittség és a megnyugvás.
Nemcsak az ünnep, hanem a várakozás időszaka is sokat adhat mindannyiunknak, hiszen az önmagunkra és egymásra figyelés lehetőségét nyújtja számunkra. A csodavárás misztériuma a gyermekek és a felnőttek számára is lehetőséget ad az elvarázsolódásra, arra, hogy egy kicsit más tudatállapotban, elvárásoktól mentesen létezhetünk. Ez nyilván nem mindenkinek és nem minden helyzetben egyszerű dolog, hiszen előfordulhat az is, hogy a hétköznapok gondjai visszarántanak bennünket a valóságos világba.
Az ünnepek ugyanis felhívhatják a figyelmet a veszteségeinkre, a le nem zárt gyászunkra és hiányainkra is. Az ünnepi szokásokat, hagyományokat magunknak teremtjük, hogy azok újra élése, vagy a saját rituálék megteremtése segítség lehessen a meghitten ünnepelni vágyó ember számára.
A rítusok érzelemmel telített szokások, vallási és világi alkalmakhoz kötődő, meghatározott cselekvési, viselkedési formák. Ezek lényege, hogy rámutassanak valami fontosra, átélhetővé tegyenek egy különleges, érzelmi tartalommal teli eseményt. Lehetnek ismétlődő események – születésnap, az évkör ünnepei – mint a karácsony, a szilveszter, de akár a vasárnapi ebéd is – vagy egyedi alkalmak, búcsú- vagy beavatási szertartások – mint a búcsúztatók, a temetés, a halotti tor, a ballagás, az esküvő.
Ezek a szertartások legtöbbször közösségben zajlanak, amelyekben átélhetjük és erősíthetjük a valahová tartozás élményét, a kötődést azokkal, akiket vendégül látunk az ünnepi asztalunknál, vagy meghívunk a születésnapunkra.
Szeretem az ünnepeket és az ünnepekre való várakozás időszakait, hiszen ilyenkor mindig lehetőségem adódik, hogy ünneplőbe öltöztessem magamat, és nemcsak a testemet, hanem a szívemet-lelkemet is örömmel takarom be a képzeletbeli, gyönyörűségesen szép ünnepi ruhámmal, és boldogan állapítom meg ilyen helyzetekben, hogy csodálatosan szép és jó dolog élni, MERT SZÉP az Élet. És csak remélni tudom, kedves olvasóm, hogy te is hasonlóan vélekedsz mindezekről.
“A másokkal megosztott élmények
fűszerezik meg az életet.”
(Andrew Matthews)
Fotó: Frühwilt Ildikó nyitókép: freepik
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
