Nyíltan kiállt az LMBTQ közösség mellett, felkereste az országban élő hátrányos helyzetű csoportokat, egy asztalhoz ültette az eltérő politikai nézetű embereket. Elbúcsúzott David Pressman, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, aki elkötelezetten támogatta a független sajtót és aki tükröt tartott, hogy meglássuk, milyen sokszínű Magyaroszág.
David Pressmann amerikai nagykövet a civil szervezeteket és a független média képviselőit is meghívta búcsúfogadására. Beszédét is hozzájuk intézte, akik szerinte képesek arra, hogy felemeljék hangjukat és változást hozzanak el Magyarországra.
„Talán azoktól a legnehezebb a búcsú, akik ma este itt összegyűltek, és akik olyan keményen dolgoznak a szabadság és az emberi méltóság érvényesüléséért ebben az országban. Ezért ezen a búcsúfogadáson azt szerettem volna, hogy a ma este ne rólam szóljon, hanem inkább az Önök előtti tiszteletadásról.” – mondta David Pressman amerikai nagykövet.
„A határon túl továbbra is véres háború dúl, amely a második világháború óta az egyik legsúlyosabb fenyegetést jelenti Európa biztonságára; egy olyan háború, amely komoly párbeszédre kényszerít arról, hogy mit képviselünk; egy olyan háború, amely megkérdőjelezi a szuverenitásról, a szabadságról és a demokráciáról alkotott elképzelésünket, és azt, hogy hogyan is néz ki ezek védelme.
Oroszországnak a demokratikus szomszédja, Ukrajna elleni inváziója nem az egyetlen olyan csatatér, ahol a demokráciát ma próbára teszik. A demokrácia elleni támadások nem csak Kalasnyikovok és Kinzsal rakéták formájában érkeznek. A demokratikus értékek – itt és világszerte is – támadás alatt állnak. A miniszterelnök szeret úgy gondolni a „háborúra”, mint ami a szomszédban zajlik, de a demokrácia frontvonala is itt húzódik, és visszaszorulóban van.
Ma este egy olyan országban találkozunk, amelynek népe egykor a világot inspiráló bátorsággal szállt szembe a szovjetekkel. Ez egy rendkívüli ország, és egy olyan ország is, ahol a demokráciát a kleptokrácia teszi próbára, ahol úgy érezzük, hogy a jogállamiság egyre inkább a propaganda uralmának van alárendelve.
Annak, hogy Magyarországot továbbra is Európa legkorruptabb országának tartják, és gazdaságilag is lemarad társaitól, kevés köze van Brüsszelhez, Soros Györgyhöz vagy a külső, fosztogató erőkhöz. Mindennek oka az állami korrupció és a magyarországi demokratikus intézmények elleni támadások.
A következő fejezetet nem csak a kormányok és kormánytisztviselők hangja fogja meghatározni. Hanem az Önöké. Az ebben a teremben levő embereké. A jogvédők és aktivisták, művészek és alkotók, álmodozók és megvalósítók e rendkívüli csoportjának hangja. Azoké, akik előre törnek és felemelik a hangjukat. Akik kritikát fogalmaznak meg és alkotnak.
Azoké, akik szerepet vállalnak és bátorítanak, még akkor is, amikor nehéz, sőt, különösen akkor, amikor nehéz. Azoké, akik akkor is felemelik a hangjukat, amikor a leghangosabb hangok – eurómilliókkal, közpénzek milliárdjaival támogatva – olyan üzeneteket terjesztenek, amelyek célja, hogy bárkit bűnözőnek, kémnek, bolondnak vagy akár pedofilnak állítsanak be.
Tudom, hogy az ilyen pillanatokban lehet, hogy ösztönösen inkább visszavonulnánk. Hogy túl magasnak gondoljuk az árát annak, hogy beszálljunk a harcba ezen a küzdőtéren. A rágalmak szégyenletes volta túl soknak tűnhet ahhoz, hogy elviseljük. Megértem. De az Önök hangjának alternatívája a hallgatás.
A magyarok tudják, hogy a hallgatás útja veszélyes, mert Önök már jártak rajta. A kommunizmus alatt a kormány egy alkut ajánlott. az úgynevezett „Kádár-kompromisszumot”: hajtsátok le a fejeteket és csukjátok be a szátokat, cserébe mérsékelten kényelmeséletet élhettek. Lehet, hogy ez nem volt túl jó alku. De egyedül ez volt elérhető.
A kádári kompromisszum sajnos nem pusztán történelmi ereklye.
Ma, itt és másutt is, a szabadság és a demokrácia iránt elkötelezett, aktív állampolgárok hasonló döntés előtt állnak: el kell döntenünk, hogy mi – mindannyian – milyen szerepet fogunk vállalni. Milyen életet fogunk élni.
Ezek a vezetők inspirációt meríthetnek az ebben a teremben összegyűlt emberektől. Azok a hazafiak, akiknek nincsenek titulusaik, hivataluk vagy biztonságuk, de akik szeretik a hazájukat, és minden nap úgy döntenek, hogy harcba szállnak a szabadságjogok megőrzéséért. Olyan emberek, akik egyszerűen fogalmazva nem hallgatnak.
Mert ahogy Önök megtanulták, és ahogy én is megtanultam Önöktől: semmi jó nem származik az országuknak abból, ha kompromisszumot kötnek a lelkiismeretükkel.” – mondta David Pressman, az Egyesült Államok leköszönő nagykövete.
A teljes beszédet itt nézhetitek meg:
David Pressman ittléte alatt szélesre tárta ajtóját a demokrácián dolgozó civilek előtt, végig járta Magyarországot, hogy találkozzon a hátrányos helyzetű csoportokokkal, és több gesztust is tett: áprilisban például, a rezidenciáján tartott széderestjére Schmidt Máriát, a Terror Háza Múzeum főigazgatóját és Iványi Gábort, a kormány által évek óta üldözött Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezetőjét ültette a jobb és bal oldaláran, de helyet kapott az asztalnál Vig Dávid, az Amnesty igazgatója is. A leköszönő amerikai nagykövet januárban hagyja el Magyarországot.
Kiemelt kép: Amerikai Nagykövetség Sajtóosztálya
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
