23 éve „nyomták a pecsétet a jogosítványomra” és bevallom, ha valaki, én megértem, miért születnek a női sofőrökről vicces mémek… Nem nagy büszkeség, de bizony az okmány megszerzése után két évig komoly problémáim adódtak a forgalomban. Jegyezzük meg azért: ahányan vagyunk, annyi félék. Hiszen a szerkesztőségben is van olyan kolléganő, akinek mindez soha sem jelentett gondot. Hogy is van ez, kéremszépen?
Ha jobban belegondolok, örülhetek, hogy megúsztam a baleseteket. Gond nélkül hazavezettem bárhonnan behajtott tükrökkel vagy este lámpa nélkül, de olyan is előfordult, hogy elgurult az autóm, mert nem húztam be a kéziféket.
Az pedig egyenesen „alap” volt, hogy sávot váltani csak akkor tudtam, ha valakire rávigyorogtam, aki beengedett maga elé.
Ma már viszonylag magabiztosan vezetek, csak az a fránya párhuzamos parkolás ne lenne… Bátortalanul merészelem azt gondolni, hogy nem az egyedüli nő vagyok, akinek hasonló gondjai akadtak a kormány mögött.
De vajon mennyire általános a jelenség? Tényleg rosszabb sofőrök vagyunk, mint a férfiak?
Pető Attila, a Mosolyzóna autósiskola vezetője 1988 óta oktat vezetést, számtalan sofőrnek adta át a tudását – nem véletlenül nevezik Kreszprofesszornak. 20 esztendeje egy hölgyekre szakosodott iskolát is indított, és pontosan tudja, hogy a gyengébbik nemmel kapcsolatban mennyi előítélet él, ha a vezetésről van szó.
– Az ötlet egy angol tanulmányból adódott – meséli Pető Attila -, miszerint a nőknek átlagban tizenhattal több gyakorlati órára van szükségük a tanfolyam ideje alatt. Ekkor megvizsgáltuk, hogy mely tulajdonságokban mások – és hangsúlyozom: nem rosszabbak vagy jobbak! – a hölgyek, hogyan tudnánk számukra hatékonyabbá tenni az oktatást.
De nézzük, hogy konkrétan miben különböznek a férfiaktól!
Először is biztonságosabban vezetnek, nem véletlen, hogy a statisztikák szerint a nagy baleseteket általában nem ők okozzák és a sebességhatárt sem lépik át olyan könnyen.
Azt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gépjármű alapvetően műszaki eszköz, ennek kezelésében pedig a férfiak erősebbek. Továbbá a nők gyakrabban tévesztik össze az irányokat. Együttműködünk egy pszichológussal, aki elmagyarázta, hogy ennek anatómiai oka van. Az életben általában a nőé a tanító szerep, és sokszor a gyermeke vele szemben áll, így kell elmagyarázni valamit, vagyis ellentétesen. Talán ezt szokták meg, de mi igyekszünk úgy segíteni a dolgon, hogy autóban kiteszünk valamit, amivel egyértelműen jelezzük az irányokat a tanulónak, hiszen a volánnál ez létfontosságú.
A hölgyeknek valamivel nehezebben megy a tájékozódás is, nem tudják, hogyan helyezzék el magukat a térben. A pszichológus szerint ez is evolúciós maradvány, de abszolút lehet fejleszteni a dolgot. Erre is kidolgoztuk a megfelelő módszert.
Másként viselkednek a nők döntéshelyzetben is, kicsit lassabban reagálnak, így erre külön gyakorlatokat alkalmazunk.
Olyan hétköznapi dolgokra kell gondolni, mint hogy „Sárgára vált a lámpa, megálljak vagy nyomjak nagy gázt?”, „Szűk utcán szembejön egy autó, mit csináljak?”
Meg kell tudniuk oldani ezeket a szituációkat, mi pedig segítünk nekik – mondja Pető Attila.
A női iskolában elsődleges a figyelem, a törődés, a bánásmód és a hangnem, ez 80%-ot jelent, a maradék 20 % pedig a szakmai módszer. Pető Attila és kollégái azért működnek együtt a pszichológussal, hogy jobban megismerjék a női lélek rejtelmeit. Pontosan tudják, miként lehet kiküszöbölni, hogy a sofőr-jelölt elsírja magát, hogyan oldhatják a stresszt.
– Tapasztalatom, hogy a férfiak nem tudnak a nők fejével gondolkodni – tisztelet a kivételnek -, így aztán gyakran előfordul, hogy a hölgyek összevesznek a párjukkal a kocsiban vezetés közben, önbizalmuk pedig elvész. Erre sokan panaszkodnak – állítja az oktató.
Van, aki azért vesz plusz órákat, mert bár már van jogosítványa, mégis nehézségeik támadnak, például a parkolásnál.
– Miért megy ez nehezebben a gyengébbik nem képviselőinek?
Talán a legfontosabb, hogy szégyellik, ha nem sikerül, ha „tötyörögnek”, aggódnak, hogy másoknak várakozniuk kell miattuk, amíg beállnak egy helyre. Inkább továbbmennek.
Emellett a térérzékük is másként működik, mint a férfiaknak, máshogyan képzelik el az autó mozgását. Azt vallom, hogy minden parkolásnak van egy koreográfiája, amely négy lépésből áll. Ezt megtanítom a gyakorlás során. Többen az autópályától vagy a többsávos utaktól félnek, náluk erre kell ráerősíteni.
Összegezve tehát elmondható, hogy a női sofőröket gúnyolóknak nincs igazuk, ugyanis nem rosszabbak, mint a férfiak, egyszerűen csak másként működnek.
És ahogy az élet szinte minden területére igaz ez, miért lenne másként a volán mögött? No persze, adódnak vicces pillanatok, amelyek még a sokat tapasztalt oktatót is megmosolyogtatják. De ezeknek a szituációknak vajmi kevés közük van a vezetési képességekhez…
– Egyszer előfordult egy tipikus női sztori: rutinpályán vizsgázott a tanuló, pulóverben jött, de melege lett. Kérte, hogy álljunk félre, levenné a pulcsit, pólóban kényelmesebben tud vezetni. Nagy igyekezetében azonban mindent lerántott magáról, a pulóverrel együtt jött minden. A hölgy nem jött zavarba, mi annál inkább.
Aztán előfordult olyan is, hogy a mazsola a vizsgán nem vette észre, hogy taxik leállósávjába sorol be, és megállt. Egy járókelő pedig a „T” betűt taxinak nézte, és bepattant mellénk. – mondja Pető Attila.
nyitókép: Freepik
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
