Két hete halt meg daganatos betegségben a gyerekek egyedülálló édesanyja 34 évesen. Izabellát és Ábelt, a gyerekeket és a beteg lányukat, még a betegség elején magukhoz vették a makói nagyszülők, akik most az unokáikért küzdenek. A 7 éve elvált apa az asszony betegsége alatt is folyamatosan zaklatta az anyát, hogy a gyerekek hozzá kerüljenek. Bár az anya közjegyző előtt kérte, hogy a gyerekeket a nagyszülők neveljék, az anya halála után két héttel az apa rendőrökkel jelent meg a traumatizált gyerekek iskolája előtt, hogy elvigye őket. Azok zokogva tiltakoztak, a nagyszüleiknél akarnak maradni. Az apa intézettel fenyegette őket, majd kedden megjelent az iskolánál és elvitte a kislányt. A nagyapa segítséget kér, de a gyámügy szerint joga van az apának elvinni a gyerekeket. Ők lezárták az ügyet.
A kialakult fájdalmas helyzetről a nagyapa egy Facebook posztban számolt be és kért segítséget. A posztot változtatás nélkül közöljük:
„Fájdalmas és megdöbbentő dolog történt a családunkkal. Pontosan egy évvel ezelőtt, lányunknál daganatos betegséget diagnosztizáltak, ezért a két gyerekkel Izabellával és Ábellel hozzánk költözött, hogy tudjuk ápolni és segíteni a gyerekek nevelésében.
A két gyereket 7 éve egyedül nevelte, a válása után a mi segítségével, szinte nálunk nőttek fel. Fájdalmunkra a lányunkat legyőzte a halálos kor és 2025. január 7.-én elhunyt. Temetése kérésére Visegrádon volt, ahol él.
Mindig azt mondta, hogy azért él ott, hogy minél messzebb legyen a gyerekei apjától, és halálában is csak akkor nyugszik, ha minél messzebb van.
A betegsége 1 évében a volt párja több helyen, Gyámhivatal, Bíróság és Rendőrség és egyéb helyeken feljelentgette, vegzálta, gyermek elhelyezés megváltoztatást kérte az apa úgy, hogy betegen is a kezelésekről a hivatalokat járta és küzdött a gyerekeiért. A szülői igazságügyi pszichológiai vizsgálatra is, éppen egy agyi stroke után a kórházból vittem fel Budapestre, amire a volt párja nem ment el, arra hivatkozva, hogy túl messze van és sokba kerül az utazás.
A lányunk halálát követő napon, már jelentkezett a Gyámhivatalnál, hogy feléledtek az apai jogai, a hivatal a mi meghallgatásunk ellenére, határozatban az apának ítélté a gyerekeket. Egy olyan apának, aki a kötelező láthatásokon kívül semmiben sem segítette a gyerekeket, a lányunk fizette egyedül a külön órákat, fejlesztéseket, ruházatukat, meg mindent.
A 7 év alatt a gyerektartáson és a kétheti láthatásokon kívül, semmilyen kapcsolata nem volt a gyerekekkel, soha nem érdeklődött róluk, tanulás, betegség, mert lekötötte az új családja, ahol ismét született egy gyereke, az ötödik.
A Határozat alapján 2025. 01. 24.-én az iskola előtt (Makó Signum) kellet átadni a gyerekeket, személyes ruházatukkal, iskolai felszerelésükkel, okmányaikkal 16 órakor az apjuknak.
Milyen világ ez, ahol 2 gyereket az iskola előtt, a többi gyerek és szülök előtt kell átadni az apjuknak, aki 7 évig nem is nevelte őket, a kérheti találkozókon kívül, semmilyen kapcsolata nem volt a gyerekekkel, mikulásra még egy csomagot sem kaptak tőle, de még karácsonyra sem, de még egy üzenetre sem telet, biztos sokba kerül, hogy „Boldog karácsonyt” gyerekeim.
És ennek az embernek adják oda a gyerekeket, annak ellenére, hogy a lányunk, 2024 októberében közjegyző előtt tett nyilatkozatot a gyám kijelölésről, amennyiben elhalálozna, az volt a kívánsága, hogy gyerekeit mi a nagyszülők neveljük föl, de a gyámhivatal ezt is figyelmen kívül hagyta, úgy mint a két gyerek nyilatkozatát az 1 óra hosszas meghallgatáson, hogy nem akarnak az apjukhoz, és annak az új családjához költözni, ahol már rajtuk kívül hatan laknak, velük együtt nyolcan.
Erre a Gyámhivatal úgy reagált, hogy a körülmények ott megfelelőek, van ott egy-egy ágyuk és íróasztaluk. Hozzánk ki se jöttek környezettanulmányra, akkor láthatták volna, hogy nálunk a gyerekeknek külön szobájuk van ággyal, szekrénnyel, íróasztallal, televízióval.
Milyen gyermekvédelmi törvény az, ahol nem a gyerekek érdekeit nézik, hanem az apa elsőbbségét?
Ahol az apa, mível a gyerekek nem akartak vele menni, kihívta a saját kollégáit, hogy a gyerekeket erőszakkal rakják be a kocsijába, de a gyerekek nem akartak menni, nem szeretik, 7 év alatt nem alakult ki a kötödés, hiszen nem vele éltek, nem nevelte őket.
A videóban hallható az apa válasza Izabellának , amikor a 12 éves kislány azt mondja, ha elviszik megszökik, erre az apának nevezett valami, azt mondja, hogy akkor mész intézetbe, ebből látszik, hogy nem szereti a gyerekeket, csak az anyagi dolgokat nagycsaládosok lennének, családi adókedvezmény, árvasági segély, stb.
Mi a gyerekeket születésük óta neveljük szinte a környezetünk ezt nagyon jól tudja, soha nem kértünk és nem is fogadtunk el ezért semmilyen támogatást az utóbbi egy éveben sem. Milyen szívtelen gyermekvédelmi rendszer ez ami ilyen helyzetbe hoz két pici árva gyereket akik előtte egy héttel temeték el az édesanyjukat, ott zokogtak a koporsója előtt, velünk együtt, akik a lányunkat vesztettük el,
még ki sem heverték az anyjuk halálát, és már rendőrökkel akarják őket megfélemlíteni?
Január 27.-én hétfőn ismét az iskola előtt kell átadjuk őket, de ekkor már a gyámhivatal képviselője, és karhatalom segítségével fogják az apjuknak erőszakkal odaadni. Mi van, milyen, világ ez, milyen törvények?
A hivatal nem is vizsgálta, hogy mi szolgálná a gyerekek érdekeit, adjuk az apjuknak és egy üggyel kevesebb, elfelejtik, hogy emberi életekről döntenek, két csöppségről, akik támogatásra, szeretettre, gondoskodásra vágynak, amit tőlünk megkapnak.
Azért osztottam meg ezt a posztot, mert végső elkeseredésemben szeretném kérni a segítséget, aki tanáccsal, személyes támogatással mellettünk állnak.
Az apa végül január 28-án, kedden megjelent az iskolában és az egyik gyermeket elvitte magához, amíg a nagyszülők a másikkal – aki rosszul lett az iskolában – orvosnál voltak.
A nagyapa erről így írt:
Az apuka megjelent az iskolánál két másik emberrel és a másik unokámat, Izabellát kiráncigálták az iskolából szünetben, a többi gyerek szeme láttára a síró, ordító, őrjöngő gyereket betuszkolták az apa autójába. Segítsetek, jogvédők, ügyvédek, TASZ, jó érzésű emberek, ezt nem hagyhatjuk! A Gyámhivatallal beszéltem, azt monda, hogy jogában elvinni, ők lezárták ügyet.
Azóta beszéltünk a nagyapával, aki azt állítja: nem tud kapcsolatba lépni a kislánnyal, mert annak a telefonját kikapcsolták. A nagyszülők kaptak jogi segítséget és harcolni fognak azért, hogy a gyerekek végre nyugalomban, náluk nőhessenek fel.
A zokogó gyerekek videoját és a nagyapa posztját ezen a linken találjátok. Figyelem! Érzékeny tartalom.
Kiemelt kép: Laurencsik János/Facebook
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
