Hol a határ? Ma már bárkinek az életét tönkre lehet tenni néhány lájkért, új követőkért, egy jó szaftos pletykáért, 15 perc hírnévért? Valós történet napjainkból, ahol a közösségi média és a hétköznapi emberek szednk szét egy segítségre szoruló, ismert embert. Egy embert, akinek van gyermeke. Az anya pedig kétségbeesetten küzd, hogy a méltatlan képeket ne adják ki a médiának, mert a gyerek minden nap visszakapja azt az osztálytársaitól az iskolában. Vélemény.
Újságíróként elég sokszor találok izgalmas témát különböző Facebook csoportokban. Ezekből aztán gyakran születik riport, interjú. Nyilván nem csak én vagyok így ezzel, hanem a kollégák is, hiszen mindennapos, hogy az ott megjelent fotóból, kommentből lesz a „sztori”. Egy kép, egy komment…. Ez a „sztori” aztán persze önálló életre kel, bejárja az internetet. Nincs visszaút, ami egyszer a világhálóra felkerül, az ott is marad. Írója már rég el is felejtette, de még mindig hullámokat vet.
Így van ez most is, ahol egy kisfiún csattant az ostor. Azért, mert tudja, hogy ha holnap iskolába megy, gúnyolódás céltáblája lesz.
A társai azzal fogadják majd, hogy „láttuk ám, mit csinált az apád!” és mutatják a méltatlan helyzetben lefotózott, segítségre szoruló apa képeit a gyereknek. Az apját, akivel már nem élnek együtt, akinek tetteiről ő nem tehet. A helyzet menthetetlen.
Miből is lett hír? Az országosan ismert, alkoholbetegséggel küzdő férfit méltatlan, kínos helyzetben fotózta le az utcán egy szemfüles járókelő, és ahelyett, hogy segített volna neki, ki is posztolta azt egy zárt csoportba. Egy olyan csoportba, ahonnan előszeretettel csemegéznek a netes portálok, hogy aztán hangzatos címekkel kitolják azt az oldalukra.
Lájkok jönnek, kattognak az egerek, záporoznak a viccesnek szánt és alázó kommentek, de senki nem gondol arra a kisfiúra, aki ezt mind láthatja, olvashatja és egészen biztosan másnap az iskolában a társai sem kímélik majd. Hiszen eddig sem tették.
Az elkeseredett édesanya, akinek éppen elég nehéz feladat megküzdeni a saját helyzetükkel, aki próbál biztonságos és szerető háttérországot teremteni a fiúcskának, tehetetlen. Hiába kéri a menő csoport mindenható adminisztrátorát, hogy törölje az eredeti posztot, nehogy az elterjedjen a világhálón. A gyermeke érdekében kér segítséget, együttérzést, de csak lesajnáló, kioktató választ kap. Eszerint mindegy, hogy az „adminok” törlik-e a képet, akkor majd leközli más. És az is „válasz”, hogy nem a csoport hibája az, hogy a kisfiú élete mennyire nehéz emiatt, hanem az édesapáé.
Posztot nem törlünk és kész! – jön a verdikt.
Hiszen mit számít egy család élete? Mit számít az, hogy az országosan ismert férfi nyilvánvalóan segítségre szorul, mert beteg? Mit számít, hogy min mennek keresztül azok, akik kapcsolatban állnak vele? Mit számít egy kisfiú, aki hosszú ideje szorongva lép be az osztályterembe? A poszt néhány nap múlva már senkit sem érdekel, hiszen jönnek az újabb szenzációk. De egy gyermek lelke nem tud olyan könnyen megnyugodni.
Kedves szemfüles posztolók, hajthatatlan adminok! Bizonyos esetekben nem lehetne a mérleg egyik serpenyőjébe tenni a 15 perc hírnevet, a másikba pedig az emberi sorsokat? Egy ártatlan gyerek érzéseit? Ha van még bennetek némi emberség…
nyitókép: Adobe Stock
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
