Kedves Férj!

Fekszem az ágyban, mellettem hortyog a férjem. Hallgatom, ahogy ütemesen szuszog, mint aki épp egy szülinapi torta gyertyáit próbálja egyesével elfújni. Magzat pózban fekszik, hátát fordítja elém. Szerelmünk hajnalán próbálkoztunk még azzal, hogy összebújva, egymás karjaiban alszunk el. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy mindketten oldalt alvó típusok vagyunk, ezért hosszú ölelések után fordultunk mindketten saját térfelünkre, és a fenekünket összepasszítva üzentük a másiknak, hogy itt vagyok, szeretlek, jó éjszakát.

Most épp apró horkantásokkal jelzi, hogy mély és békés álmot alszik. Én legszívesebben a párnámmal ütlegelném, amíg fel nem ébred, miközben magamból kikelve visítom, hogy vagy te képes ilyen békésen szenderegni azután a borzalmas veszekedés után, ami ma este kettőnk között lezajlott, miközben én itt őrülök meg, mindjárt szétrobban az agyam a benne kavargó kimondott és kimondatlan szavaktól.

Nem tudom  nem  látni az arcodat, ahogy dühtől szikrázó tekintettel, fogaid közül sziszeged, hogy soha_többé_ne_merészelj_engem_mártírnak nevezni.

Álmában ugrik egyet. Ahogy mozdul a teste, vele mozdul a matrac is, az utórezgések elérik az én oldalamat is. Átfordul felém. Egy pillanatra kinyitja a szemét – talán rám is néz, de amikor mondanám, hogy azonnal ébredj fel, már hallom is, ahogy légzése lassul és mélyül, majd egy apró horkantása jelzi, hogy visszatért az álmok gondtalan mezejére.

Hogy csinálja? Ez is, mint az egymásnak háttal alvás, kapcsolatunk részét képezi a kezdetek óta. Nagy veszekedések után ő lefekszik aludni, én pedig fél éjszaka virrasztok, bőgök, őrjöngök, majd megpróbálok pragmatikus megoldást találni a vitát kirobbantó problémára.

De ez most valahogy más. Most olyan patthelyzet állt elő, amivel nem tudok mit kezdeni. Zsákutca.

Felkelek.

A sötétben tapogatódzva kiosonok a konyhába, iszom egy pohár vizet – fémes ízt hagy a számban. Teát készítek. Sweet dreams, kamillával és komlóval. Talán valami erősebbre lenne szükségem. Viszkire vagy egy spanglira, de egyik sincs itthon. Olvasni próbálok, összefolynak a szemem előtt a betűk.

Előveszem a laptopot. A Netflixen böngészek tizenötpercig, de semmihez sincs türelmem. Aztán belezuhanok Facebook-Insta nyúlüregébe.  Vadul és ingerülten görgetek, mintha az életem múlna egy-egy bejegyzésen. Megnézek öt restocking videót, négy takarítósat, három life hacket, két tízórai készítőset, és egy cukikutyásat.

Semmi.

A fejemben mintha forró láva kavarogna, melegem van, izzadok, a lábfejem jéghideg, a mellkasomon üllő.

Az agyamban dübörögnek félelmek, kételyek, de nincs, akinek kimondjam őket. Hajnali fél kettő van, kivel lehet ilyenkor beszélni? Mért nincs egy Ausztráliában élő barátom? És akkor eszembe villan, hogy hát itt van az ölemben a laptopba rejtett beszélgető partner, aki mindig roppant készségesen válaszol minden kérdésemre.

Kedves ChatGPT,

A férjemmel nagyon nem értünk egyet abban, hogyan kezeljük a tinédzser gyermekünket. Én hiszek a beszélgetésben és abban, hogy meghallgatjuk egymást, míg ő az irányításban hisz – írom én, a gép pedig megértően azt válaszolja hogy, úgy tűnik, hogy te és a férjed eltérő megközelítéseket alkalmaztok, különösen, ha a tinédzser gyermeketekről van szó. Az ilyen jellegű nézeteltérések komoly kihívást jelenthetnek, különösen akkor, ha mindketten erősen ragaszkodtok a saját módszeretekhez.

Majd következik az elmaradhatatlan, ez alkalommal hat pontos lista, javaslatokkal, jó tanácsokkal. Van ebben valami éterien megnyugtató, ahogy a meterséges intelligencia bármilyen problémára meg tudja fogalmazni a lehetséges megoldásokat egy hét-tíz pontba sűrített lista formájában.

Mit főzzek ma vacsorára – négy lehetséges vacsoratípus, összesen tíz konkrét ételjavaslattal. Hogyan oldható meg az Izrael-Gáza konfliktus? – íme hat lehetséges irányvonal. Megmenthető e még a házasságom? Íme néhány lépés és jel, amelyek segíthetnek felmérni a házasságod állapotát és azt, hogy érdemes-e dolgozni a megmentésén.

De az első lista még nem nyugtat meg kellőképpen, ezért tovább faggatom a gépet: Folyamatosan veszekedünk, mert ő azt akarja, hogy mindenben támogassam, de én ezt igazán nem tudom megtenni, főként amikor nem értek vele egyet. Ő pedig nem hajlandó beszélni a gyerekkel. A válasz pillanatokon belül feltűnik a képernyőn, és miközben olvasom a sorokat, úgy érzem mintha egy higgadt és angyalian megértő mediátor ülne mellettem, aki óvatosan végigsimítja a kézfejemet, és így szól hozzám:

Ez nagyon nehéz helyzet lehet, különösen, ha úgy érzed, hogy középen ragadtál: próbálod támogatni a gyermekedet anélkül, hogy aláásnád a férjedet, és ez nagy feszültséget okoz. Íme néhány javaslat, amelyek segíthetnek ennek a dinamikának a kezelésében.

Majd mesterséges barátom kidob egy újabb, ezúttal hetes listát, melyben többek között arra int, hogy ismerjem meg férjem érzéseit, hogy magyarázzam el a saját álláspontomat anélkül, hogy kritizálnám őt. Hogy hozzunk létre lehetőségeket családi beszélgetésekre, illetve hogy fontoljam meg a szakmai segítséget vagy támogatást. Ez a bökkenő. Az én férjem nem hisz a szakmai segítségben. Amikor megemlítettem, hogy talán elmehetnénk párterápiára, úgy nézett rám, mintha épp belerúgtam volna egy cuki, bolyhos kölyökkutyába, majd azt kérdezte cementszínűre vált arccal: te el akarsz válni? Szóval, kedves bot barátom, a szakmai segítség nem fog menni.

A részletesen kifejtett tippeket olvasgatva rádöbbenek, hogy a legnagyobb problémám éppen az, hogy nem tudom ezeket a gondokat a férjemnek higgadtan, ítéletmentesen, konstruktívan előadni, mert minden egyes mondatom mögött üvöltve dörömböl a kétségbeesett frusztráció. Viszont itt van ez a gép, aki nyugodt és tárgyilagos.

Írjunk a férjemnek egy levelet, adom a következő parancsot, ami tárgyilagosan, higgadtan és empatikus módon járja körül a patthelyzetet. Íme egy levél, amely higgadtan bemutatja a felvázolt problémákat, és felajánl néhány lehetséges megoldást; válaszolja tettre készen a botcsinálta tanácsadó, és a képernyőn már peregnek is az első karakterek:

Tárgy: Találjunk közösen egy kiegyensúlyozott megközelítést

Szia [Férjed neve],

Szerettem volna megosztani néhány gondolatot arról, hogy hogyan kezeljük gyermekünk helyzetét. Tudom, mennyire fontos mindkettőnknek az ő sikere, és értékelem, hogy ennyire törődsz azzal, hogy jó úton haladjon. Én is ugyanígy érzek, és elkötelezett vagyok abban, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek érte.

A levél szinte tökéletes. Nyugodt, elismerő hangon szól a férjemhez, segítő kezet nyújt és kér, határokat húz, prioritásokat állít, konkrét példákat idéz, érzelmekre apellál és közreműködésre sarkall. Sehol egy rejtett tüske, egy burkolt célzás, és gonosz odabökés. A szöveget word dokumentumba másolom, kicsit babrálok még vele, hogy személyesebben szóljon, majd kinyomtatom és aláírom.

Köszönöm, hogy meghallgattál.

Szeretettel,
[Te neved]

nyitókép: freepik

Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?