Izgatott volt, mégsem tudott megmozdulni. Az ágy sarkán ült. Lehet, hogy perceken belül túl lesz rajta és este már felnőtt nőként alszik el.
Gyenge-Rusz Anett írása.
Nem öltözött túl. Nem akarta, hogy nyilvánvaló legyen, milyen fontos ez a számára. A szokásos iskolai farmer volt rajta, aminek rojtos az alja, mert mindig letapossa a cipőjével. De mezítláb, bent a lakásban ez nem számít, sőt talán még szexi is. Szerencsére jó géneket örökölt, megengedhette magának a spagettipántos topot. Azt a piros-szürke csíkost, amit már agyonhordott, de az anyag még bírta, tökéletesen passzolt az alkalomhoz. A nyakába dobott egy kötött sálat, a kedvencét, a színeset. Nem illett igazán a felsőhöz, mégis ragaszkodott hozzá. Lazán összefogta hosszú, gesztenyebarna haját. Tegnap este megmosta, és vigyázott rá, hogy a nap folyamán ne zsírosodjon be. Majd kiengedi, ha itt az ideje.
Nem tudta, mennyi az idő. Zavartan nézett körbe a szobában. A padló és a bútorok tiszták, az íróasztalon rend van. Iskolai válltáskáját a ruhásszekrénybe rejtette. Az nem illik ide.
Kinézett az ablakon. Az utcakép olyan volt, mint máskor, néhány járókelő haladt el épp a ház előtt. Erről eszébe jutott, hogy beláthatnak. Felállt, elhúzta a sötétítő függönyt, aztán bekapcsolta a tévét. Ez is megy a díszletbe, mintha már-már unatkozna. Érdektelenül váltogatta a csatornákat, miközben visszaült az ágy sarkára és maga alá húzta a bal lábát. Izzadt a talpa. Felhúzta a másik lábát is, próbálta masszírozni, hogy ne fehéredjenek el a lábujjai. A masszázs alatt ellenőrizte a körmeit is. Előzőleg szépen rendbe tette őket, de nem festette ki, hogy az összkép minél természetesebb legyen.
Megszólalt a csengő. Egy pillanatra ledermedt a félelemtől, aztán automatikusan kiengedte a haját, és elindult. Papucsban ment a kapuhoz, kinyitotta, hogy utat engedjen a magas fiúnak, aki hosszú kabátban érkezett, mégis dideregve, behúzott nyakkal tolta maga mellett a biciklit. Ennyire közelről még sosem látták egymást.
Zselézett, rövid haj, egy fura, hosszúkás heg az arcon, fémkeretes szemüveg, kissé keresztbeálló metszőfogak. És milyen vonzó.
A fiú rákacsintott, a falhoz támasztotta a biciklit, majd a kabátja belső zsebéből elővett egy doboz cigit. Megkínálta a lányt, aki hálásan elfogadta a szálat. Az első slukk nagyon jól esett neki, de a többit nem merte tüdőzni, félt, hogy hányingere lesz. Próbálta elterelni a figyelmét, arra gondolt, hogy legközelebb, amikor újra kilép a házból, mennyire másképp fest majd. Miután elnyomták a csikket, bekísérte a fiút a házba, aki a cipőjét és a kabátját is csak a szobában vette le.
A fiú került az ágy sarkára, a lány mellette, az ajtóval szemben ült. Nem mintha menekülni akart volna, de azért örült, hogy nyitva maradt az ajtó. Még mindig ment a tévé, a lány a kezébe vette a távirányítót, keresgélt a csatornák között. Húzni akarta az időt, oldani a hangulatot. Végül kikapcsolta a tévét és a szőnyegre dobta a kapcsolót, mondván, mindenhol csak reklám, nincs egy jó műsor. Érezte, hogy ez a mozdulat nem volt olyan laza, amilyennek szánta.
Látta is a fiú arcán. Meg azt is, hogy nagyon akar valamit.
A lány visszanyelt egy feltörő sóhajt, a fiú kajánul csillogó szemébe nézett, és kérdés helyett, alig észrevehetően, felhúzta a szemhéját. A fiú erre az apró jelre várt, férfias, hideg kezével derékon fogta, hogy közelebb húzza magához. A lánynak jól esett ez a határozott mozdulat, viszonzásul a fiú nyakába kapaszkodott, és megcsókolta. Akarta, hogy forró legyen a csók, mert nem lesz több alkalom. Ezt kell széppé tenni.
Gyorsan haladtak, túl gyorsan. A színes sál lekerült a lány nyakáról. Megijedt, mégsem szólt egy szót sem. A melléhez hozzá sem ért a fiú, rögtön a farmerja gombjával babrált. A cipzár könnyebben engedett. A lány várta, hogy a bugyijához érve a hideg ujjak elidőzzenek egy kicsit, hogy megérezzék a csipkét, amit külön erre az alkalomra, mintegy ünneplőként választott, de az a farmerrel együtt lecsúszott a lábáról. Már félmeztelen volt.
A fiú kicsatolta az övét, kigombolta a nadrágját és combközépig letolta az alsóját. A zsebéből gumit vett elő. Felhúzta. Látszott a mozdulatain, hogy neki nem ez lesz az első.
A lány engedelmesen széttárta combjait és elfordította a fejét. Felnyögött a fájdalomtól. A fiú csitította, azt ígérte, mindjárt vége. És hirtelen tényleg vége lett. Néhány másodpercig feküdtek még. A fiú felkelt, csinált valamit a gumival, egy zsebkendővel letörölte a nadrágjára folyt vércseppet. Felhúzta a farmerját, valami fémesen csörrent a padlón. Zsebre tette a használt gumit.
A lány összeszedte magát, felült. Friss sebe lüktetett. Még vérzett. Megrémítette a látvány, mégis úgy tett, mintha nem érdekelné. Felöltözött, a véres takarót kivitte a szennyesbe. Előre eltervezte, hogy a vért ráfogja a váratlan menzeszre. Mire visszaért, a fiú cipőben és kabátban állt az ajtóban. A lány felkapta a földre hullott sálat, és az ágy sarkánál meglátott egy húszforintos érmét. Sírni tudott volna. Kikísérte a fiút.
A fiú indulás előtt megint rágyújtott. A lánynak is adott, de ő nem szívta el a szálat. A farzsebébe dugta.
Szélcsend volt, és ők nem állták egymás tekintetét. A fiú a kapuhoz tolta a biciklit, a lány követte. A fiú a mutatóujjával végigsimította a lány arcát. Ő hátrébb lépett, kiengedte a fiút és bezárta a kaput.
A szobája ablakához sétált. Örült, hogy nem látott be rajta. A farzsebébe nyúlt a cigiért, könnyei hangtalanul folytak az arcán. Érezte, hogy a vér eláztatja a csipketangát és lassan befogja a farmert is. Rágyújtott és leguggolt.
nyitókép: freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
