Felmondás, családi segítség, végnélküli hiszti? A szülőknek túlélőtábor, a gyerekeknek napközis. Kőkemény 10 hét. Ennyit kell valahogy megoldanunk, hogy óvodás, iskolás gyermekünket biztonságban tudjuk, és hogy a vakáció élményekkel teli is legyen. Na de kinek van ennyi szabadsága? Mit tehet az, akinek nincs segítsége? És persze hogy lehet elérni, hogy a tartalmas programokhoz ne legyen szükség egy lottó ötösre?
A nagyobbik gyermekem már önjáró, ám kisebbik lányom még csak most volt elsős, természetesen szó sem lehet róla, hogy egyedül maradjon. Óriási szerencse, hogy létezik a home office és, hogy a nagyiék közel laknak, így mindig van, aki vigyázzon a kicsire. Természetesen az itthon végzett munka is munka (még ha nem is ért ezzel mindenki egyet, no de, ez egy másik téma), ezért aztán elmondhatatlan segítség, hogy a szüleim szívesen töltik az időt a lányommal. Édesanyámmal „kalandozni” szoktak a vakáció idején, meglátogatják a távolabbi parkokat, játszótereket, elmennek fagyizni, kirándulni. Közben én tudok a munkára koncentrálni, és megfelelő szervezés mellett közös programokat is szervezünk a gyerekekkel. Ezt úgy tudom megugrani, hogy ha mondjuk napközben meglátogatjuk az állatkertet, akkor este ülök le a laptopom elé, amit egyébként a nyaralásokra is magammal viszek, hogy ne maradjak le a teendőimmel.
De mit tehet az, aki „hagyományos” munkarendben dolgozik és a város másik végébe kell bejárnia?
Hogyan lehet beosztani a szabadnapokat, és ha mindkét szülő kiveszi felváltva, akkor hogyan tudnak együtt elutazni? És persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül a piszkos anyagiakat sem. Egy 10 hetes vakáció nem éppen pénztárcabarát… Egy tábor több tízezer forinttól indul gyermekenként – főzőtábor 55.000/ hét, lovastábor 80.000, fürdős tábor 65.000, tánctábor 58.000, és ez csak néhány példa. Határ a csillagos ég. A nyaralás szintén nem olcsó, egy-egy belépő sem, az állatkertben mégiscsak dukál egy perec, néha jól esik egy lángos. Klassz dolog a vakáció, de szülőként egész más szempontok alapján ítéljük meg.
Felmondás lett a megoldás
Szabó Panni három gyermeket nevel. Korábbi házasságából született két fia, ők 13 és 9 évesek, kislánya pedig 3 esztendős. Panni a vendéglátás területén dolgozik, férje küzdősportot oktat, mellette sportközvetítéseket rendez. Tamás munkaideje rugalmas ugyan, de kiszámíthatatlan is, így nem nagyon tudnak előre tervezni. Az édesanya korábban alkalmazottként végezte a munkáját, ám éppen a gyerekek miatt ma már otthonról irányítja saját vállalkozását.
– Korábban főállásban dolgoztam, a szüneteket csak és kizárólag folyamatos segítséggel tudtam megoldani. Hol a nagyszülőkre támaszkodtam, hogy pedig bébiszitterre volt szükségem. Nehéz időszak volt, mert nem csak a vakáció idején vigyáztak rájuk mások, hanem akkor is, ha valamilyen betegség ütötte fel a fejét. Ez számomra elmondhatatlanul nehéz volt.
Komoly magánéleti változások is nehezítették a dolgomat, és egyfolytában lelkiismeret-furdalás gyötört a gyerekek miatt. Aztán később, amikor a harmadik gyerkőc megszületett, úgy döntöttem, váltok. Feladtam korábbi állásomat és vállalkozásba kezdtem, hogy saját magam tudjam beosztani az időmet – mondja Panni.
A nyári szünet így egy fokkal egyszerűbb, hiszen így a gyerekekkel tud lenni. Ám azt mondja, hogy a munka mellett így sem egyszerű.
– Legnagyobb fiam versenyszerűen sportol, ő nyáron sok időt tölt edzőtáborban, de így is van bő egy hónap, amikor mindhárman itthon vannak. Fizikailag is nehéz őket lekötni, hogy ne unatkozzanak, ráadásul dolgozom is közben. A táborok horribilis összegekbe kerülnek (a két nagy esetében ezt a volt férjemmel közösen oldjuk meg), és az egynapos családi programokhoz is mélyen zsebbe kell nyúlni. Nem könnyű semmilyen téren, de legalább együtt vagyunk, nem más vigyáz rájuk.
Nyaralni nem szoktunk, inkább csak hétvégi kiruccanásokat iktatunk be. Édesanyám még aktívan dolgozik, ő is fáradt, nem szeretném még gyermekfelügyelettel is terhelni. Gyakorlatilag az egész nyár egy nagy logisztika, stressz. Őszintén bevallom, szeptembertől könnyebb. Akkor már mindenkinek megvan a saját menetrendje, mindenki tudja a dolgát. Ez pedig a vakáció alatt teljesen felborul.
A jelszó: költséghatékonyság!
Széll András egyedülálló édesapaként neveli kislányát. Ma már viszonylag egyszerű a helyzete, mert gyermeke tizenéves. Ám amikor kicsi volt, akkor bizony neki is el kellett gondolkodnia, miként oldja meg a szüneteket, főként a hosszú nyarat.
– Attól, hogy a lányom 16 éves, igyekszünk viszonylag sok közös programot szervezni, de most már Vera önjáró. Bandázik a barátnőivel, zenél, ifiként táborba megy, kirándul és elvan egyedül. is. Most például a régi általános iskolájába ment vissza, hogy társadalmi munkában segítsen a nyári felújításban.
Ez az időszak kétségtelenül könnyebb, mint évekkel ezelőtt, de háttértámogatásként most is szükség van rám, főként szervezésben, és persze az anyagiak terén.
Amikor Vera kicsi volt, András viszonylag rugalmas beosztásban dolgozott, de azért ott is voltak olyan időszakok, amikor fixen bent kellett lennie a munkahelyén. Egyedülálló szülőként ez egy teljes vakációra megfelelő tervezést igényelt.
– Akkor még éltek a nagyszülők és ők segítettek be, de olyan is előfordult, hogy a lányom jött velem az irodába. Szerencsére rendkívül családbarát helyről beszélünk, a szünetekben több gyermek is bent volt, szuperül érezték magukat. A felügyeletük így megoldott volt és a munka is haladt.
Az anyagiak tekintetében az édesapa a „jusson is, maradjon is” elvet követi. Igyekszik takarékosan megoldani a különféle programokat, de azért nem vonnak meg mindent maguktól.
– Mi szerencsés helyzetben vagyunk, rendelkezésünkre áll egy családi nyaraló Balatonon, ahol tudunk pihenni. A rokonokkal beosztjuk, ki mikor utazik, de olyan is előfordul, hogy mindannyian együtt megyünk, az egy nagy buli. Így a szállásra nincs gond. Az étkezést a házban mi magunk oldjuk meg, időnként pedig étterembe megyünk.
Vannak azért olyan programok, amelyeket soha nem hagytunk ki, például egy csúszdapark, de ezeknek már elég borsos az áruk. Igyekszem spórolni apróságokon. Például egy gombóc fagylalt 6-700 forint, de ha otthonra veszek néhány dobozos fagyit, akkor remek kelyheket készítünk jóval kedvezőbb áron.
Próbálok olyan közös programokat szervezni, amelyek költséghatékonyak, mégis szórakoztatóak és együtt tölthetjük az időt. A kicsik szeretnek együtt sütni-főzni, teszünk el lekvárt vagy kirándulunk egy nagyot, ez mind remek móka. A lányom imádja az állatkerteket, ha korábban ilyen helyre mentünk, akkor többen összeálltunk, és így csoportos jeggyel lényegesen olcsóbban be tudtunk jutni. Sajnos, a nyári szünet így is jelentős költség, és akkor még nem beszéltünk a nyár végi újabb komoly tételről, a beiskolázásról… Ez ma már nem annyira jelentős összeg, de az általános iskolában, főleg alsó tagozatban, bizony megéreztem az anyagi vonzatát – mondja András.
A nyári szünet tehát nem könnyű, gyorsan fogy a szabadság és a pénz is. Egyetemes megoldás nincs, minden család helyzete más. De az biztos, hogy ez a 10 hét, ami nekünk végeláthatatlannak tűnik, a gyerekek számára így is túl rövid, és alig várják a következőt…
Nyitókép: freepik.com
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy támogató sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
