“Nincs többé magány” – írta Kurt Vonnegut amerikai író közel 50 évvel ezelőtt, és ez az ikonikussá vált felkiáltása ma szinte aktuálisabb, mint valaha. A közösségek, amelyek régen a túlélés zálogai voltak, ma sokszor csak vágyott szigetek. De vajon mitől lesz valódi egy közösség, és hogyan segíthet egészségesebben, boldogabban élni? Erről beszélget Buru Évi a Nyitvatartás podcast házigazdája Dr. Dúll Andrea környezetpszichológussal, akivel a magány és a társas kapcsolódás hatásait vizsgálják.
„Nincs többé magány” – ezzel a felütéssel kezdődik Kurt Vonnegut Börleszk című regénye. Az amerikai író már 1976-ban, utópisztikus jövőképeken keresztül, érzékenyen ábrázolta a modern társadalmak elmagányosodását, problémaként, amely akkor még csak sejtésnek tűnhetett – mára azonban a hétköznapi valóságunkká vált.
2025-ben, az elmagányosodás már nem csupán érzés, hanem szinte népbetegség, amely technológiával átszőtt, buborékos életmódunkat járványszerűen fenyegeti.
A Fabrik kávézó Nyitvatartás című podcastjának legfrissebb epizódjában, a műsor házigazdája Buru Évi a magányt állítja párba a közösség fogalmával, és a környezetpszichológia szemüvegén keresztül vizsgálja őket – Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, az ELTE PPK Ember, Környezet, Tranzakció Intézetének alapítója és tudományos szakértője segítségével.
– Minden élőlény bizonyos értelemben közösségben él. Még a fák is. Ez a közösségi lét vagy együttlét, életfunkció. Azok az egyedek, amelyek egyedül vannak, már csak azért is kihalnak, mert nem adják át az örökítő anyagaikat másnak. Az, hogy legyen egy folytonosság bármiben, ami él, ahhoz kell egy társ. – kezdi dr. Dúll Andrea a beszélgetést.
– A testünket ide-oda pozícionáljuk a térben. Nem nagyon tudunk nem lenni sehol vagy valakinek a közelében, vagy távolságban tőle. Hogy ez hogyan változik, az egy folyamat. Én is azt érzékelem, hogy most van az emberekben egy közel kerülési vágy, de ebben megint benne lehet a félelem attól, hogy most háborúk vannak, nagyon változik a világ, változik a politikai rendszer, a geopolitikai rendszer.
Az emberek kezdik sejteni, hogy nem biztos, hogy a klímaváltozás miatt ott maradni, ahol eddig élt. Akkor hova megy, kikkel fog találkozni akkor, amikor vizet keres Afrikából? Egy csomó kérdés van, amire evolúciósan nem nagyon adódik árnyaltabb válasz, mint az, hogy együtt. – mutat rá a szakértő.
A beszélgetés során olyan kérdések kerülnek terítékre, mint:
- hogyan hatnak az emberre a társas kapcsolatok;
- mitől válik valóban közösséggé egy csoport;
- milyen módon rombolja a magány a testi-lelki egészséget;
- hogyan segíthet a túlélésben a valahová tartozás érzése;
- és vajon képesek-e a mai, önállóan épített közösségeink betölteni azt a védelmi funkciót, amelyet hajdanán őseink közösségei jelentettek.
John T. Cacioppo amerikai szociálpszichológus evolúciós elmélete is szóba kerül, amely szerint az emberi faj nem a testi erő vagy gyorsaság révén maradt fenn, hanem azon képessége miatt, hogy képes volt szociális csoportokat létrehozni, együttműködni, információt és érzelmeket megosztani.
Hallgasd meg a beszélgetést a Nyitvatartás podcast csatornáján:
Spotify: https://lnkd.in/dik24a8s
Apple: https://lnkd.in/dV-pmDiQ
fotók: nyitvatartás podcast
Vállalkozó vagy? Tudásra, megtartó közösségre és kapcsolatokra vágysz? Tarts velünk a Bridge Budapest Womenpower Üzleti Közösség díjas Női Váltó Vállalkozói Klubban 2025. szeptember 18-án! Részletek, program és jegyek itt.
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
