A munkahelyi zaklatás nem új jelenség, mégis a mai napig gyakran láthatatlan marad, különösen, ha nőket érint. Dr. Sebestyén Andrea jogász, coach és tréner, a téma egyik legismertebb hazai szakértője. Több mint másfél évtizede foglalkozik nőkkel szembeni erőszak jogi és társadalmi aspektusaival. A Friedrich Ebert Stiftung hat országban jelen levő nemzeti irodája a szexuális zaklatást és erőszakot vizsgálta a munkahelyeken.
Dr. Sebestyén Andrea az Egyenlő Bánásmód Hatóság egykori jogászaként ma már vállalati tréningek, szabályzatok és panaszkezelési rendszerek kialakításán keresztül segíti a munkahelyeket és azokat, akiknek ott nemcsak dolgozniuk, de túlélniük is kell. Történet pedig van bőven, ezt bizonyítja az a legutóbbi kutatás, amely a szexuális zaklatást vizsgálta a munkahelyeken.
A zaklatás nem egyenlő a flörttel
– A munkahelyi szexuális zaklatás nem vicces, nem ártatlan, és nem félreértés kérdése. Nem azért történik, mert az áldozat túlérzékeny, hanem mert a rendszer (a közeg) sokszor érzéketlen az ilyen típusú, sokszor hatalmi visszaélésekre – mondja Sebestyén Andrea.
A jogi definíció szerint a zaklatás olyan emberi méltóságot sértő magatartás, amely félelmet kelt, megaláz, ellenséges vagy megszégyenítő környezetet teremt. A szexuális zaklatás ennek egy különösen érzékeny és nehezen bizonyítható formája.
A nyílt légterű irodák világában – ahogy a Friedrich Ebert Stiftung kutatásában is szerepel – ez különösen problematikus:
– A három vezető probléma egyike a nemkívánatos szexuális tartalmú sértő megjegyzések halmaza. Ezt követi a nemkívánatos vagy kínos bámulás, amikor a kolléga nem csak megnézi a melledet, hanem másfél percig bámulja, vagy azt nézi, hogy hogy vagy felöltözve. A harmadik pedig nem kívánt fizikai érintkezés, közelség.
A munkavállalókkal készült interjúkban elmondták a megkérdezettek, hogy jellemző a puszi, ami félrecsúszik a szájra, az ölelések, a fenék érintése. És vannak a hardcore esetek is, ami már zsarolásnak számít: például ha nem teszel eleget a szexuális együttlétre irányuló kérésemnek, akkor bemártalak a főnöknél. Mert bármennyire is meglepő, ezek
az esetek gyakran nem a főnök-beosztott, hanem kollegiális kapcsolatokban jelennek meg.
A csend a rendszer része
A zaklatás legtöbbször nem azonnali, durva támadásként jelenik meg, hanem alattomos, fokozatosan súlyosbodó, erősődő, egyre megterhelőbb folyamatként.
Egy félreérthetetlen pillantás, egy nemkívánatos érintés, egy kétértelmű megjegyzés, egyre erőt eljesebb határátlépő tartalmak, majd a személyes tér, vagy már testi integritás figyelmen kívül hagyása. Az áldozatok gyakran saját magukban keresik a hibát, mert szeretnék megérteni, mivel bátoríthatták, milyen esetlegesen félreérthető jeleket mutathattak, hogy idáig jutott a másik.
Sok munkahelyen még mindig nincs sem belső szabályozás, sem hatékony panaszkezelési mechanizmus, ami támpontul szolgálhatna ezeknek a határsértő helyzeteknek a felismerésében, megnevezéséhez.
Andrea szerint a vállalatok többsége csak akkor kezd el intézkedni, amikor már „robban a bomba” – vagyis amikor a nyilvánosság tudomást szerez az ügyről, vagy amikor előttük áll egy panasz, amivel nem tudnak mit kezdeni. De addigra már sokszor késő.
– A megelőzés nem csak HR-es feladat. Szemléletváltás kell, ami a vezetőktől indul – emeli ki.
Tudom, hogy van, aki akar ezzel foglalkozni, de engem sem hívnak a cégek tömegesen, hogy beszéljünk a munkahelyi zaklatásokról. Nincs még olyan szinten a témakör, mint egy asszertív kommunikációs tréning.
Pedig amennyit beszélünk a magánélet egyensúlyról, meg a Covid hatásairól, szerintem ezt is ugyanúgy be kéne illeszteni a közbeszédbe és rájönni arra, hogy ez más, mint a kommunikációs módszertanok világa – mondja a szakértő.
A láthatatlanság ára
Hiába a #MeToo vagy a nemzetközi példák, Magyarországon még mindig ritka, hogy nyilvánosságra kerül egy-egy szexuális zaklatásos eset. Ennek oka nem csak a szégyen és a félelem, hanem a bizonyíthatóság nehézsége és a társadalmi bagatellizálás is.
Bárkinek ismerős lehet a következő jelenet: ‘Hát, ha őt zavarja, mondja meg. De mi csak poénkodunk.’ Ez a mondat mindent elmond arról, mennyire normalizálódott tud lenni a határátlépés.
A Női Váltó Fesztiválon beszéltünk a témáról, ahol Szabó Ágnes, a Virtuáis Irodaház alapítója elmondta: megkérdezte a csoportjában lévő több ezer virtuális asszisztenst, akik jórészt olyan anyák, akik rugalmasabban szerettek volna dolgozni és sokan elismerték, hogy a munkahelyi mérgező légkör és a zaklatás is része volt a mindennapjaiknak, ezért váltottak.
Hiányzik a jogi nyomás is
Bár a munkahelyi zaklatás problémája egész Közép- és Délkelet-Európában hasonló formákban jelenik meg, a jogi és intézményi válaszok országonként eltérőek, mutat rá dr. Sebestyén Andrea.
Horvátország, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Görögország, Magyarország: hasonló a jelenség, de különböző, hogy a nemzeti jogrendszerek mit kezdenek vele, ez derült ki a FES nemzetközi kutatásából. Ahol a szakszervezetek erősebbek, ott valamivel nagyobb fókuszt kap a terület, de központi figyelem sehol sincs igazán.
Magyarországon jelenleg a Munka Törvénykönyve (Mt.) nem tartalmaz olyan átfogó definíciót, amely lefedné a munkahelyi zaklatás különféle formáit, a munkavédelmi törvény pedig szinte kizárólag a fizikai munkakörülményekre koncentrál.
A védőruha, a munkaórák szabályozva vannak, de a mentális, pszichés biztonság mostohagyerek maradt. Márpedig, ha az emberi jogi vonal hangsúlyosabban szerepelne a szabályozásban, azaz jogszabályhelyek mentén szépen le lenne vezetve mind a megelőzés, mind a kezelés folyamata, akkor vélhetően a cégek is másképp állnának hozzá. – avat be a Sebestyén Andrea.
Mi kellene a változáshoz?
– Tudatosság, nyitottság és bátorság, ill. a sérülékenység ezek azok az értékek, amelyek mentén egy biztonságosabb munkahelyi kultúrát lehetne kialakítani. Ehhez viszont vezetői szándék és elköteleződés is kell. A felsővezetők példamutatása elengedhetetlen.
Andrea szerint minden vállalatnál szükség lenne egy világos, gyakorlati példákon keresztül is érthető protokollra, amely nemcsak a jogi hátteret fekteti le, hanem támogatja is azokat, akik áldozattá válnak, ezzel együtt a felelősségre vonás rendszere is transzparensen lefektetésre kerül. Ebben pedig a külső szakértők szerepe kulcsfontosságú lehet.
fotók: AdobesStock, Téglás Zoltán
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy támogató sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
