Hogyan veszítsd el a kamaszod….. – Egy meg nem értett korosztály

Erős mondat tudom jól, hiszen valahol minden szülő attól retteg, hogy eljön az az idő amikor már gyermekének nem lesz szüksége rá.  Ez pedig hamar eljön, addig viszont nagyon sok minden történik. Abban, hogy milyen lesz a kapcsolatunk a gyerekünkkel, nekünk óriási felelősségünk van, de erről egy kicsit később.

Orosi Tünde írása.

Most képzeld el, hogy megszületett a lányod vagy a fiad. Lassan cseperedik, megtanul járni, beszélni. Olyan édesen formálja a szavakat. Ragyog a szeme, ha rád néz, és te vagy a mindene, te vagy a valósága, nélküled nem is létezhetne.

Az első elengedést akkor kell megélned, amikor bölcsibe, vagy oviba megy. Majd meg szakad a szíved, de tudod, hogy ez így van rendjén. Néha nagyon nehéz az elszakadás, több hét, mire megszokjátok. Aztán jön az iskola, büszke vagy, hogy már elsős. Elmerül az írás, olvasás, számolás rejtelmeiben, te pedig figyeled milyen szépen halad. Még mindig ragyogó szemekkel néz rád. Még mindig te vagy mindene. Így telik el 4 év, aztán jön a felső tagozat 5. osztályban már érzed, hogy valami megváltozott. A gyermeked már nem olyan, mint régen. Még mindig ragyogó szemmel néz rád, de már lehet megkérdőjelezi, hogy tényleg mindent tudsz-e, mint eddig.

Kezdődik a szép lassú leválás.

Fura szokásokat vesz fel. Azt veszed észre, hogy olyan szavakat, kifejezéseket, mozdulatokat használ, amit eddig nem. Néha még azt is tudod, hogy kitől vette át. Persze ez téged borzasztóan idegesít és lehet, hogy szóvá is teszed, ami feszültséget okoz.

Másképp kezd öltözni, próbálgatja a stílusokat. Amit egyik héten nagy örömmel vett fel, következő héten rá sem néz. A frizurájáról pedig ne is beszéljünk.

Ide Kovács András Péter szavait tudnám idézni az Életünk meséi előadásából. „Lányként gyűlölöd a testedet. Túl vastag lett a combom, de nem nőtt meg a mellem. Nem baj. Befestem a hajam pirosra.”  Ez zseniálisan írja le egy kamasz lány érzéseit. A fiúknál tombolnak a hormonok, mindent áthat a szexuális érdeklődés.

Elkezdődik a kamasz identitás keresése, az a folyamat melynek végén kialakul, hogy ki is ő valójában. Ez nehéz neki is és neked is.

Ő nem érti mi történik, nem érti saját magát, te pedig nem érted a gyerekedet.

Egy gyerek akkor képes megtalálja saját magát, ha kilép a szülő árnyékéból és eltávolodik tőle.

Ezt az eltávolodást lehet segíteni és gátolni is. Ha segíted, könnyebb dolga lesz, és a kapcsolatotok sem szenved nagy csorbát, ha gátolod az vezethet oda is, hogy tényleg elveszíted a kamaszod.

Amennyibe túl szorosan fogod, csak úgy tud távolodni tőled, ha erőszakkal ellökdös magától. Ezt úgy tudja megoldani, hogy egy kamaszhoz képest is sokkal bunkóbb lesz veled, szemtelenebb, és sokat fogtok veszekedni. Az pedig megy ám gyorsan, vérmérséklettől függően.

Nézzük meg egy kicsit közelebbről az általános iskola utolsó két évét. Dolgoztam évekig gyerek csoportokkal és azt láttam, hogy a 7. osztály a daráló. 6. végén elmentek a gyerekek szünetre és a következő tanév elején teljesen másképp tértek vissza. Innentől kezdve pedig jött egy másfél éves ámokfutás a felvételi miatt.

Nem elég, hogy a testével és önmagával is teljesen elégedetlen, még teljesítenie is kell. Kellenek a 7. évvégi jó jegyek, hiszen beszámít a felvételibe. Nyolcadikban a félév is fontos, hiszen szintén beszámít, és a félévi bizonyítvánnyal egyidőben van a felvételi, amire szintén fel kell készülni.

Több fronton kell teljesíteni, közben meg belül megy a nagy átalakulás. Csoda, ha nem tud mindig minden eseteben „jól” viselkedni? Szerintem meg teljesen értető. Ráadásul az agyuk azon része amelyik az indulatkezelésért felel, még nincs kész. Hamar felcsattan, csapkodja az ajtót, morog, visszabeszél és még lehetne sorolni. Volt olyan felnőtt kliensem, akinek ebben az időszakban nem volt ajtó a szobáján….

Szülő legyen a talpán, aki mindig minden esetben képes türelmes maradni. Már pedig a kamasz próbára tesz minket maximálisan.

Nagyon sok gyerekkel dolgozom, többségükben kamaszokkal, saját érintettségem is van, egy közel 18 évest próbálok terelgetni.

A fiatalokkal folytatott közös munka során azt tapasztaltam, hogy mi szülők ugyanazokat a hibákat követjük el, amikor beköszönt a sötét kamaszkor. Ugyanazokat a hibás mondatokat mondjuk ki és viselkedésmintákat használjuk. Valahol értehető, hiszen teljesen tehetetlennek érezzük magunkat.

Igyekszünk az emlékeinket használni, és folyamatosan szaladunk a dolgok után. Már ritkán járunk előttük, egyre jobban lemaradunk. A gyerek pedig kegyetlenül tartja elénk a tükröt, amibe nekünk borzalmasan fáj belenézni.  Valószínűleg fog hasonló szituációkba keveredni, mint mi annak idején. Közben imádkozunk, hogy csak a fele hülyeséget csinálja meg, mint mi.

Van egy rossz hírem. Nem a felét fogja, hanem attól sokkal többet. Teljesen más lehetőségei vannak most egy kamasznak, és ezt ki is fogja használni.

Összegyűjtöttem a hibás szülői viselkedési mintákat, melyek képesek aláásni a szülő gyerek kapcsolatot. Ebből alakult ki egy közel 50 példát tartalmazó szülői workshop. Hozok neked néhány példát ebből. Ezek olvasásához a humorérzék elengedhetetlen.

„Ne vedd figyelembe, hogy felnőtt. Kezeld úgy, mint azt a kedves fürtös kisgyereket, aki már csak az emlékeidben él, de te még foggal körömmel ragaszkodsz hozzá.” – Ugye sokszor hallottad már, hogy anyaaaaa én már nem vagyok kicsi. Ha ez elhangzott, tudd, hogy így viselkedtél.

 „Ne vedd komolyan az érzéseit. Figurázd ki, legyél cinikus, bagatelizáld el, és mond azt, hogy nem jól érzi, az nem úgy van és egyébként is ez csak hiszti és majd elmúlik. Ha lehet, azonnal mesélj egy saját sztorit, ami szerinted neked sokkal rosszabb volt.” –  Igen értelek, hiszen néha túlzónak tűnik a reakció, de feledd mit is írtam az indulatkezelésről nemrég.

„Takaríts a szobájában és közben hangoztasd, hogy milyen kupis, és ez borzasztó. Közben dobáld ki a kincseit, amiket gyűjtöget.” – Ez egy nagyon nehéz téma, hiszen tényleg katasztrófa ahogyan kinéz a kamaszok szobája, de hidd el nem múlik rajta semmi. Ha jön az első szereleme, tuti mindent rendbe tesz, Na de addig…, hát ki kell várni. Ezzel nagyon sok konfliktust lehet elkerülni.

Kritizáld folyamatosan a zenei ízlését, az öltözködését, a frizuráját. Közben hangoztasd, hogy te mennyire értesz a zenéhez és amit ő hallgat egy kalap s..r, de mutatsz neki olyat, ami már ér valamit – Emlékszem rá, hogy mennyire szörnyű zenét szerettem ebben a korban. Órákig hallgattam hangosan, gondolom mindenki legnagyobb örömére. Aztán elmúlt, ahogyan minden, ami ilyenkor jellemző volt.

Mi a lányunkkal nagyon messziről indultunk, hiszen én is bele szaladtam nagyon sok mondatba, aztán elkezdtem az önismerkedést. Rájöttem arra, hogy ahhoz, hogy neki igazán segíteni tudjak, a saját meg nem oldott problémáimat kell felszínre hozni és dolgozni vele.

Ebben később az volt még a csodálatos, hogy ha a lányom hasonló szituációba keveredett, mint én anno, akkor már képes voltam külön választani a saját emlékemet a jelen történéseitől, és nem mostam össze. Tisztán az ő helyzetére tudtam reagálni az esetleges saját rossz emlékeim helyett. Ennek köszönhetően a kapcsolatunk párját ritkítja. Ha nem hiszed járj utána, kérdezd meg tőle. Erre lehetőséged is lesz november 14.-n Székesfehérváron.

Orosi Tünde kamasz-szakértővel, kineziológussal, itt tudsz kapcsolódni.

Nyitókép: freepik.com