Meghatározó szerepe lehet annak, hogy tinédzser korban vagy a felnőtté válás közelében hogyan éltük meg szüleink felénk érzett bizalmát vagy bizalmatlanságát, azt, hogy milyen intelmekkel, milyen veszélyektől, hogyan próbáltak óvni minket.
Antall Gabriella életvezetési tanácsadó, kineziológus, segítő szakember, a CsillagKuckó Termékenységtámogató mentálhigiénés tér munkatársának írása.
„Vigyázz, mert most már bármikor teherbe eshetsz!”
„Vigyázz, a mi családunkban a nőkre elég, ha csak ránéznek, és megvan a baj!”
„Vigyázz a fiúkkal, mert csak felcsinálnak, aztán otthagynak!”
„Nehogy nekem terhesen gyere haza!”
Gyakran hangzanak el ilyen és hasonló mondatok az első menstruáció megérkezésekor, az első szerelmek megjelenésekor vagy önálló, bulizós programok előtt.
A korai, nem kívánt, véletlen teherbeesés valós, komoly veszély a kamaszkor határfeszegetős, bevállalós, kontrolltalanabb időszakában. Természetes és helyénvaló a szülői féltés ezzel kapcsolatban.
Viszont nemritkán az őszinte, oldott beszélgetés, az intim témák bensőséges, szeretetteljes, közös átgondolása elmarad, helyette csak veszélyekre intő, riogató mondatok hangzanak el. Ilyen esetekben gyakran tapasztalható, hogy a szülő-gyerek kapcsolatból az élet egyéb területein is hiányzik a bizalmas, kibeszélős melegség. Ez a bizonyos távolság nem engedi, hogy a kölcsönös bizalom kialakuljon.
A kamasz ebben a helyzetben magányosnak élheti meg magát, esetleg még jobban bezárkózik, miközben a szülőben nő a gyermeke felé érzett bizalmatlanság és a kontrollvágy.
Az ehhez kapcsolódó szorongás oldásaként az aggódó anya jobb híján az óvó-riogató mondatokat próbálja rendre ismételgetni, így azok családi szlogenekké válhatnak. A családi szlogenek jelentőségéről cikksorozatunk 1. részében beszéltünk bővebben.
A rendszeres ismételgetés oka az is lehet, hogy a szülő maga is érzi hiányát a tabuk nélküli, komoly „felvilágosító” beszélgetésnek, de saját zavara, gátlásai miatt nem érzi képesnek magát rá. Az ebből eredő feszültségét vagy lelkiismeret-furdalását is próbálhatja oldani a veszélyre figyelmeztető jelmondatok ismételgetésével.
Fiatal lányként sokféleképpen lehet reagálni a fenti intelmekre. Amíg a vagányabb, lázadóbb kamaszoknál ezek a mondatok is az „egyik fülön be – másikon ki” kategóriába sorolódnak, vagy egy egyszerű „ugyan, anya!” legyintéssel hullanak a feledésbe, addig a szorongóbb, gátlásosabb kortársaiknál esetleg komoly megszégyenüléstől való félelmet generálhatnak.
Különösen igaz lehet ez azokban az esetekben, amikor a tinédzser azt érzi, szülei bizalmatlansága abból fakad, hogy nem ismerik őt egyáltalán, és olyan dolgot feltételeznek róla, ami teljesen távol áll tőle. Bár a bizalom kialakulásához elsősorban valóban a megismerésen át vezetne az út, a szülő és a gyerek közötti távolság, a bensőséges beszélgetések elmaradása, a meleg családi atmoszféra hiánya mindezt gyakran nem teszi lehetővé.
Így a sokat emlegetett, riogató mondatok kapcsán kialakulhat egy belső hiedelem, mely szerint a vágyott szülői bizalom elnyerésének egyetlen módja a szülői intelmek megfogadása, a feltétlen „jókislányság” és ebben az esetben a „semmi módon, semmikor sem teherbe esni” parancs betartása.
“Egész eddigi életemben azon imádkoztam, hogy csak ne essek teherbe, most meg mindent megtennék érte…” – mondják sokszor a nők. Egy hosszú éveken át pirosra állított lámpának kéne ilyenkor zöldre váltani.
A családalapítást tervezve vagy éppen a nehezített fogantatás útját járva érdemes átgondolnunk a szüleink és közöttünk lévő bizalom kérdéskörét. Milyen családi, érzelmi szituáció vezetett oda, ha a riogatós aggodalom mellett esetleg nélkülöznünk kellett az oldott, szeretetteljes anya-lánya beszélgetéseket?
Az édesanyánktól örökölt nő- és anyakép végigkíséri életünket, különösen meghatározó párkapcsolatainkban és anyaságunk megélésében.
Amikor szüleinktől kapott csomagunkban több a félelemkeltés, mint a pozitív tartalmat hordozó üzenet, érdemes újragondolnunk a kapott minta valós tartalmát és annak a saját személyiségünkkel való kapcsolatát. Megéri felnőtt fejjel rendet tenni a szülői intelmek között – elköszönve attól, ami már szükségtelen vagy soha nem is vonatkozott ránk, és megtartva és megbecsülve azt, ami számunkra hasznos és fontos.
kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
