Mire figyelmeztetnek a közelmúltban nyilvánosságra került bűncselekmények?
Alig eszméltünk fel az egyik döbbenetből, máris újabb híreket kapunk arról, hogy férfiak a nők testét és a világot saját játszóterüknek tekintik, évekig büntetlenül követhetnek el szexuális erőszakot. Nem néhányan, nem véletlen, nem kirívó esetek, nem kivételek. Tömegek. Átlagos emberek, vagy éppen a hatalmasok.
A cikkben megjelenő, az esetekkel kapcsolatos számok beszédesek: az erőszak rendszerszintű, patriarchátusba kódolt. Mindhárom ügyet a kollektív hallgatás, a férfiak összezárása, összekacsintása és cinkossága kísérte, és hagyta megtörténni évekig, évtizedekig következmények nélkül.
Pelicot-ügy
2024-ben kapott hangot a sajtóban Giselle Pelicot ügye, akit a férje 10 éven át!!! rendszeresen bedrogozott, majd az interneten keresztül idegen férfiakat hívott a házukba, hogy az öntudatlan nőt megerőszakolják.
A férj mindezt rögzítette, az elkövetők közül 50 férfit sikerült azonosítani és bíróság elé állítani, de sokkal többen voltak. Ez a történet így is borzalmas és döbbenetes, de még súlyosabbá teszi az, hogy ezt soha senki nem jelentette.
A férj teljesen véletlenül bukott le, mert rajtakapták, amikor egy szupermarketben nők szoknyája alá fotózott, és számítógépe átvizsgálásakor találták meg a felvételeket.
Tíz éven át egyetlen férfi ingerküszöbét sem érte el, hogy tegyen valamit.
Az elkövetők között volt tűzoltó, katona, újságíró, senki nem jelentette a hatóságoknak. Nem 50 férfiről beszélünk. Mivel Dominique Pelicot az interneten kereste bűntársait, az általa használt chatszoba tartalmait több száz férfi láthatta, így sokan tudhattak róla.
A chatszobában a férfiak egymásnak adtak tippeket, hogyan kell elkábítani az áldozatokat.
A platform, amit ehhez használtak (Coco.fr) havonta több mint 500 000!!!!! látogatót vonzott, és feltártan 23 000 bűncselekményhez volt köze, amiből a Pelicot-ügy csak az egyik egy kiterjedt, online ragadozó hálózatban.
Giselle Pelicot hatalmas bátorságról tett tanúságot, amikor lemondott a névtelenséghez való jogáról, ragaszkodott a nyilvános tárgyaláshoz, és kijelentette: „a szégyennek oldalt kell váltania.”
Már ebből a nyilvánosságra került történetből is sejthettük, hogy rengetegen vannak a szexuális ragadozók, és elképzelhetetlenül nagy a látencia.
Aztán nálunk is berobbant a Motherless-ügy.
Motherless
A Motherless nevű pornóoldalra egy felhasználó tömegesen töltött fel magyar nőkről titokban készített lesifotókat, ezeket, vagy a közösségi médiából letöltött képeket manipulálta, erőszakos tartalommal, például elvágott torokkal ábrázolta a nőket.
A feltöltött képek alatt a fórumokon nők kínzásáról, megöléséről fantáziáltak a kommentelők, amit részletesen leírtak. Az oldalhoz regisztráció nélkül több ezren férhettek hozzá. Az elkövető privátban is kereskedett a tartalmakkal, napi!!!! több 1000 sms-t küldtek és fogadtak a gyanúsítotthoz köthető hálózaton, ami kiterjedt és igen aktív kapcsolatrendszerre utal.
Számtalan férfira, akiknek ez volt a mindennapi szórakozása.
Az aktív elkövetők száma ezer körül lehet, a passzív szemlélők elérhetik a 100 000-t. Ezt a tevékenységet is évek óta folytathatta az elkövető, mire valaki végre bejelentést tett. Évekig…. Megint. Több ezren látták, és nem volt probléma senkinek.
Epstein-akták
És akkor itt az Epstein-ügy.
A nemrégiben közzétett bírósági és nyomozati iratok három millió!!! oldalt tesznek ki.
Epstein ellen már 2006-ban eljárást indult, de egy nagyon enyhe vádalkuval szabadult (prostitúcióra való felbujtás kiskorú érintettséggel), az alku még az áldozatok előtt is titokban maradt, ami jogsértő. Már itt is érezhető, hogy valójában kit védtek a hatóságok.
Epstein priusza megmaradt, mint szexuális bűnelkövető, mégis zavartalanul mozoghatott a legfelsőbb körökben, így egészen 2018-ig, még 12 évig folytathatta tevékenységét. Nem magányos elkövető volt, szervezett keretek között, évekig (Epstein visszaélései már a 80-as években elkezdődtek!), több helyszínen működött a hálózat, melyben sokszor kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket, akár 14 év alatti lányokat hálóztak be, majd tovább ajánlottak a klienseknek.
A bűncselekményt súlyosbítja, hogy kifejezetten kiskorúak voltak a célpontjai ezeknek a szexuális bűnöknek, akikkel a legmagasabb körök igényeit szolgálta ki.
Trump mondta Epsteinről: „nagyszerű pasas, ugyanannyira kedveli a gyönyörű nőket, mint én”.
2019-ben újra vád alá helyezték, de sosem került bíróság elé, mert a börtönben meghalt.
Egyes vélekedések szerint megölték, mivel számos híres, befolyásos kliense volt, akiknek lányokat szervezett be. Itt újra azt látjuk, mint az előző két esetben: sok éven át, következmények nélkül folyhatott mindez, rengetegen tudtak róla, ráadásul hatalommal, befolyással bíró emberek, és mindenki szemet hunyt, elfordult vagy éppen részt vett benne.
Okkal merül fel bennünk a kérdés: mire használják a férfiak a hatalmukat, befolyásukat?
Nők, gyerekek használatára, és egymás bűneinek elkenésére.
Az Epstein-ügy azt a rendszerszintű romlottságot tette láthatóvá, amitől sokan tartanak: a hatalom és a pénz falat húz a törvény köré. Mindez nyílt titok volt évtizedekig. A számok még nem pontosak, az iratok feldolgozása még tart, így valószínűleg emelkedni fognak, és közben egyre több bizarr részlet kerül felszínre.
Eddig körülbelül 200 főre tehető a kliensek száma, akik használhatták a hálózat szolgáltatásait, Epstein közvetlen segítőinek, alkalmazottainak száma 700-1000 főre tehető, körülbelül 50 kerítőről is vannak adatok.
Eddig 350 potenciális áldozatot azonosítottak, az FBI feljegyzése szerint 1000 fölött lehet az áldozatok száma, de igen nagy lehet a látencia, mert az áldozatokat zsarolták, fenyegették, titoktartásra kötelezték. És még hányan lehetnek, akik tudtak minderről, de nem tettek semmit…
(Ehhez nagyon hasonló ügy volt, amikor nyilvánosságra került, hogy a volt olasz miniszterelnök, Berlusconi szexpartikat tartott. Itt is felmerült a gyanú, hogy kiterjedt hálózat közvetített nőket magas rangú politikusoknak, befolyásos embereknek. Berlusconit végül minden vád alól felmentették. A botrány során több tanú gyanús körülmények között hunyt el!! Mert nekik mindent lehet. És semmi valódi következménnyel nem kellett szembe néznie. És ide kapcsolhatjuk nyugodtan a Szőlő utcai botrányt is.)
A számokat nézve sokkal többen vannak a szexuális bűnelkövetők, mint ahogy a legrosszabb rémálmunkban gondoltuk.
Nekem, nőként iszonyatosan félelmetes, hogy ez a világunk. Sok nő érezheti most, megint a poszttraumás stressz jeleit magán és az undort.
Ezekben a történetekben megmutatkozik a hatalom nőgyűlölő arca, az, hogy a nők elleni háború valódi, a nemi erőszak kultúrája valódi. Az internet láthatóvá tette a nők elleni erőszakot, és egyszerre segíti a bántalmazókat a bűntársak összekapcsolásában és az adatok terjesztésében.
Ne legyenek illúzióink, ne gondoljuk, hogy Józsi bácsi csak viccel, amikor megjegyzést tesz nők testére, vagy fiatal lányokat bámul. Ez a gondolkodás van mögötte: a női test közös tulajdon, használati tárgy. Innen kezdődik, erről a szintről.
És ha szóvá tesszük, miért probléma ez a viselkedés, értetlenkednek, legyintenek, ugyan ez semmiség. Pedig innen indul. Ha már ezt elfogadhatónak tartjuk, akkor igent mondunk a tárgyiasításra, a jogosultságtudatra, és nem lesz határ, hogy mit lehet megtenni a nőkkel. Láthatjuk, hogy nincs is.
Arról se legyenek illúzióink, hogy mindez valami újkeletű jelenség.
A nőgyűlölet eddig is természetes volt a férfiak körében, csak nem volt ennyire látható, kézzel fogható. Digitális lábnyom nélkül ezek az esetek sem derültek volna ki, az áldozatok meg hiába jelentették volna…
A számok hatalmasak. A számok mögött tisztes családapák, a srác a boltban vagy a kedves szomszéd is ott lehet, akikről senki sem gondolta, ahogy a Pelicot-ügyben sem. Úgyhogy ne gyertek azzal, hogy „nem minden férfi”. Ott vannak mindenhol, és nem tudjuk, hogy kik azok.
Ott vannak mindenhol mindazokkal együtt, akik félrenéznek, hallgatnak, nem lépnek fel ellene, mert ők ugyanúgy az erőszakot támogatják. Hol vannak a rendes férfiak, akik ezt nem hagyják? Hol voltak ezekben az ügyekben?
Ezért is irritáló ez az állandó, mentegető reakció, hogy „de nem minden férfi”. Ilyenkor is csak magukat tudják védeni. Hogy ne lehessen kimondani, hogy ezt teszitek velünk, itt van. Akkor is csak róluk lehet beszélni, hogy ők jók azért.
De hol voltak, ezek a „nem minden” férfiak, amikor ezres, százezres nagyságrend között egy sem volt? Évtizedekig egy sem volt? Miért magukat mentegetik, ahelyett, hogy kiállnának a nőkért? Van anyjuk, feleségük, lánytestvérük, lányuk. Ők sem számítanak?
A nők biztonsága nem női téma, hanem emberi probléma, nem vonulhatnak ki belőle a férfiak sem. A férfiak nemcsak a hatalomból zárják ki a nőket, hanem a biztonságból is, és ez a kettő láthatóan összefügg. Ők nem képviselik az érdekeinket.
Hallgasd és figyelj, hogy beszélnek nőkről, akár családtagjaikról, és ne mentegesd őket azzal, hogy csak viccelnek, amikor kérkednek vagy utalgatnak rá, hogy kivel mit csinálnának, vagy amikor fiatal nők, lányok után füttyögnek, méregetik őket, vagy természetesnek veszik, hogy bármikor hozzád érhetnek.
A fejükben ugyanez van, és ha megtudják egymásról, kezet fognak, és cinkosan összekacsintanak, jól csináltad, barátom. Egymást fogják védeni, nem a nőt.
A nőknek nem hisznek, amikor erről mesélnek. Régóta mondjuk, hogy nem vagyunk biztonságban, mindennapos a zaklatás, az erőszak, és ezek a brutális esetek megmutatták, hogy igazat beszélünk. A számok nem hazudnak.
Nagyon nehéz volt megírni ezt a cikket, újra és újra ugyanazt a félelmet éreztem, amikor ezek az ügyek kiderültek, mint amikor engem is zaklattak gyerekkorom óta.
És hány történet lehet még, ami rejtve maradt? Mit jelent az, hogy ennyien benne voltak? Mit jelent az, hogy ennyien szemet hunytak? Mit jelent az, hogy erre ekkora igény van? Mi jelent az, ha férfiak ismeretlen nők kínzásáról, megöléséről fantáziálnak?
Ezeket a kérdéseket mindenki vegye nagyon komolyan, mert ez mind azt jelenti, hogy nagyon-nagyon sok férfi gondolja, hogy ez neki jár, ez rendben van, különben nem tehették volna meg ennyi éven át.
A legrosszabb ezekben az ügyekben az összekacsintás, a közös cinkosság. A férfi szolidaritás és a hatalmi hierarchia felülírja az egyéni erkölcsöt. A hallgatólagos megegyezés, hogy a férfiak szórakozása, igénye előrébb való, mint a nő emberi méltósága, biztonsága, élete. Ez a rendszer nem azért működik, mert mindenki gonosz, hanem mert a struktúra megvédi a résztvevőket a következményektől.
Nőként joggal érezhetjük, hogy a védelmet jelentő társadalmi szerződés a nőkre vonatkozóan bármikor felmondható, mert ezekben az ügyekben is bebizonyosodott, hogy az erőszak nem sötét sikátortokban történik, hanem a hétköznapi normalitás álcája alatt.
Az elkövetők lehetnek akár családapák, a saját férjünk, a társadalom által hasznosnak ítélt, dolgos, tisztes polgárok. Akkor kiben bízhatunk, ha számukra a nők elleni erőszak láthatatlan szabadidős tevékenység, amit a férfiak egymás közt legitimálnak?
És még mindig hangos a „nem minden férfi” szólam, amikor szólunk, hogy miket művelnek ellenünk. De megingott a „normális férfiak” körüli bizalom és a biztonságérzetünk.
kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
