Több mint húsz évet töltöttem az egészségügyben. Dolgoztam vírus laboratóriumban, rendelőintézetben, nagyon sok beteggel találkoztam, és közben újra meg újra ugyanazzal a tapasztalattal szembesültem: a rendszer többnyire akkor mozdul, amikor már baj van. Amikor a tünetek már nem hagyhatók figyelmen kívül. Amikor az életminőség már romlani kezdett. Amikor a test már jó ideje jelez.
Kürti Judit írása.
Sokáig ebben a közegben dolgoztam, és közben egyre erősebben fogalmazódott meg bennem, hogy amit egészségügynek hívunk, az inkább „betegségügy”. Nem azért, mert ne lennének benne kiváló szakemberek, hanem mert a fókusz jellemzően a már kialakult problémán van. A kezelésen. A beavatkozáson. A tűzoltáson.
Én viszont egyre kevésbé tudtam belenyugodni abba, hogy csak akkor segítsünk, amikor már nagy a baj.
Mindig is fontos volt számomra az egészséges életmód. Nem divatként, nem megszállottságból, hanem egyszerű, hétköznapi alapállásként. A mozgás, az odafigyelés, az aktivitás természetes része volt az életemnek, és egy idő után világossá vált számomra, hogy engem már nem az érdekel igazán, hogyan lehet a bajt utólag kezelni, hanem az, hogyan lehetne előbb észrevenni, megelőzni, jobban érteni.
Ezért fordultam a coaching és az életmód-tanácsadás felé. Tanultam, képeztem magam, továbbképzésekre jártam, szakmai anyagokat olvastam, mert tudtam, hogy ha másképp akarok segíteni, ahhoz nekem is másképp kell gondolkodnom, rengeteg új ismeretre van szükségem. Nem elég a jó szándék. Biztos tudás kell mögé.
Amikor a tudás egyszer csak személyessé válik
A menopauzáról addig is tudtam, mint életszakaszról. Mint folyamatról. Mint valamiről, ami minden nő életében előbb-utóbb eljön. Aztán egyszer csak már nem kívülről néztem, hanem benne voltam, és ez egészen más.
Addig soha nem volt komoly problémám a testsúlyommal, mégis elkezdtek felszaladni a kilók. Próbáltam azt, ami korábban működött: kevesebbet enni, többet mozogni, tudatosabban figyelni magamra.
Csakhogy a testem most már nem ugyanazokkal a válaszokkal reagált. Megjelentek a hangulatingadozások. Az alvás nehezebbé vált. Voltak napok, amikor sokkal több energiába került ugyanaz, ami korábban természetes volt.
Először én is kerestem a magyarázatokat. Stressz, túlterheltség, élethelyzet, életkor. Minden nő ismeri ezt a belső számolgatást: vajon most minek tudható be az, ami történik?
Csakhogy egy ponton túl már nem lehetett félremagyarázni.
Világossá vált számomra, hogy a hormonális változások nem valami elméleti háttérfolyamatok, hanem nagyon is konkrét, mindennapi hatások. És arra is rá kellett jönnöm, hogy erre az időszakra nem lehet ugyanazzal a logikával reagálni, mint húsz- vagy harmincévesen.
A saját tapasztalatom sok mindent átírt bennem. Nemcsak azt értettem meg jobban, mi történik a női testben, hanem azt is, mennyire könnyű elveszni ebben az időszakban. Nem azért, mert egy nő gyenge vagy figyelmetlen, hanem mert a változások összetettek, a válaszok pedig ritkán egyszerűek.
Amikor ugyanaz a bizonytalanság újra meg újra visszaköszön
Ahogy egyre több nővel dolgoztam, azt láttam, hogy nagyon hasonló történetek ismétlődnek. Különböző élethelyzetek, különböző családi háttér, különböző habitus, de ugyanaz a tapasztalat: valami megváltozott és a régi kapaszkodók már nem működnek ugyanúgy.
Eleinte főként testsúlycsökkentéssel kerestek meg.
Ez kézzelfogható probléma, jól látható, sokakat zavar, és könnyű azt hinni, hogy ez a fő kérdés. De nagyon hamar kiderült, hogy a súlygyarapodás többnyire nem önálló történet. A háttérben ott lehetnek hormonális eltérések, alvásproblémák, mozgásszervi panaszok, anyagcsere-változások, hangulati ingadozások, stressz, kimerültség, bizonytalanság.
Vagyis nem egyetlen gond van, hanem egy egész rendszer mozdul el.
És ekkor jött a következő fontos felismerésem: ezt nem lehet egyetlen nézőpontból jól kísérni.
Hiába tanulok, hiába képzem magam, hiába van sok tapasztalatom, nem lehetek egyszerre nőgyógyász, gyógytornász, dietetikus, mentális támogató és minden más egy személyben. Egy bizonyos ponton túl nem elég, hogy mindent én akarok megoldani, hanem beláttam, ehhez többféle tudás kell.
Innen indult el bennem a gondolat, hogy szükség lenne egy olyan közegre, ahol a menopauzában lévő nő nem részletekbenn kap segítséget, hanem komplexen. Ahol nem neki kell külön-külön összeszednie, kihez menjen, mit kérdezzen, hogyan rakja össze a saját történetét.
Ez volt az a pont, ahol megszületett bennem a Klimax Központ gondolata.
Az álom, amit sokáig túl nagynak éreztem
Több mint két éven át ott volt bennem ez az elképzelés, ami a háttérben dolgozott bennem. Újra és újra előjött, főleg akkor, amikor azt láttam, hogy mennyire összetett kérdésekkel érkeznek hozzám a nők, és mennyire kevés az olyan hely, ahol valóban komplexen lehet rájuk nézni.
Mégis sokáig halogattam.
Nem azért, mert ne hittem volna benne, hanem mert túl nagynak láttam, túl szerteágazónak, túl sok szervezéssel járónak.
Egy ilyen közösség létrehozása kívülről nézve könnyen tűnhet szép ötletnek, belülről nézve viszont ott vannak a nagyon is konkrét kérdések: kik legyenek benne, hogyan működjön, hogyan lehessen valóban együttműködni, mi adjon neki keretet, hogyan lehetne valóban támogatni a nőket.
Sokszor éreztem úgy, hogy ez még várhat. Aztán tavaly ősszel valami átbillent bennem.
A pillanat, amikor egyszerűbb lett, mint hittem
Egyszer csak jött egy nagyon gyakorlati felismerés: ezt egyszerűbben is meg lehet csinálni.
Nem kell rögtön mindent egyszerre létrehozni. Nem kell első lépésként fizikai helyszín, teljes infrastruktúra, kész rendszer. Nem kell megvárni, hogy minden tökéletes legyen.
El lehet indulni úgy is, hogy először maga a szakmai közösség áll össze.
Amint ez bennem letisztult, nagyon gyorsan mozgásba lendültek az események. Elkezdtem megkeresni azokat a szakembereket, akiket ismertem, és akikről tudtam, hogy szakmailag és emberileg is közel állnak ahhoz a szemlélethez, amit képviselek. Nem kész modellt vittem nekik, hanem egy irányt. Egy gondolatot. Egy kérdést: lenne-e értelme együtt gondolkodni azon, hogyan lehetne a menopauzában lévő nőknek valóban komplex segítséget adni?
És itt történt valami, amit ma is örömmel idézek fel.
Az első megkeresések után nem nekem kellett mindent egyedül továbbtolnom. Az egyik szakember ajánlott másokat is, akikben ő bízott. A másiknak eszébe jutott egy rokona, jött egy megkeresés, és lépésről lépésre bővült a kör. Nem erőltetve, hanem szinte organikusan.
Szántunk időt az egyeztetésekre, arra, hogy megnézzük, ugyanúgy gondolkodunk-e a rendszerről, a nőkről, a támogatásról. Arra, hogy kiderüljön, nemcsak szakmailag erősek-e ezek az emberek, hanem tudnak-e csapatként is működni. Mert ez két külön dolog.
És amikor már láttam, hogy megvan az összhang, hogy nem csak egymás mellé szerveződő emberek vagyunk, hanem tényleg lehet egymás munkájára építeni, akkor megalapítottam a céget.
Így összeállt a Natura Klimax Központ nyolc fős szakértői közössége.
Ami első lépésnek indult, abból előny lett
Ez a működési forma eredetileg nem végleges megoldásnak született. Ma is tervem, hogy egyszer fizikai helyszínen is megvalósuljon mindaz, amit felépítettem. Hogy legyen egy olyan tér, amely ennek a szemléletnek valódi otthont ad.
De az első lépés nem ez volt, és utólag azt látom, jól is volt így.
Mert annak, hogy a szakemberek a saját praxisukban, illetve online is tudnak kapcsolódni, nagyon komoly előnye lett. Nem kötötte helyhez a segítséget. Nem csak azoknak lett elérhető, akik egy adott városban élnek. Bárhonnan tudnak csatlakozni nők az országból, sőt külföldről is.
Nem egy kész, végleges forma született meg egyik napról a másikra, hanem egy működő, valóságos, használható közösség, amely már most segít, miközben tovább is fejlődik.
És igen, az első ügyfelek megjelenése különleges pillanat volt. Mert onnantól kezdve már nem tervről, nem koncepcióról beszéltünk, hanem valós segítségről. Arról, hogy amit hosszú ideig csak elképzeltem, az egyszer csak működni kezdett a gyakorlatban.
Bár hosszabb távon szeretném fizikai helyszínen is megvalósítani ezt a közösséget, ma már látom, hogy ez a lépésről lépésre építkezés volt az a forma, amely valóban elindította az egészet.
Ahol sokan keresik a választ – és ahol sokszor nem találják meg
A menopauzával kapcsolatban ma az egyik legnagyobb problémának nem az információ hiányát látom, hanem azt, hogy túl sok az információ, és nagyon nehéz megkülönböztetni a hasznosat a félrevezetőtől.
Nagyon sok nő az ingyenes Facebook-csoportokban kezd keresgélni. Ott kérdez, ott olvas, ott próbál tanácsokat összeszedni. Ez elsőre teljesen érthető. Könnyen elérhető, gyors, közvetlen, emberi. Valaki mindig válaszol. Valaki mindig leírja, neki mi vált be. Ez időnként hasznos lehet. Csakhogy ez nagyon veszélyes terep is tud lenni.
Nem azért, mert a nők rosszat akarnának egymásnak, hanem mert senki nem látja a teljes történetet.
Egy kommentből, egy posztból, egy rövid kérdésből nem derül ki egy ember egészségi állapota, előtörténete, hormonális helyzete, anyagcseréje, kockázatai. Ami az egyik nőnek segített, a másiknak lehet, hogy semmit nem ér. Rosszabb esetben még el is viszi egy téves irányba.
Közben pedig fontos dolgok maradhatnak észrevétlenül. Olyan eltérések, amelyek mögött már komolyabb folyamatok állnak. Olyan tünetek, amelyeket könnyű legyintéssel elintézni, pedig valójában kivizsgálást, odafigyelést, szakértői kísérést igényelnének.
Ugyanezt látom a gyors megoldások iránti vágyban is.
Sok nő az étrendkiegészítők felé fordul, vagy egyetlen megoldásban reménykedik. Más a hormonterápiától várja a teljes fordulatot. Ezeknek mind lehet helyük. Nem az a kérdés, hogy valamelyik jó vagy rossz. Hanem az, hogy önmagukban ritkán elegendőek.
Mert ebben az időszakban nem egyetlen kapcsolót kell felkapcsolni.
A túlsúly kockázatot hordoz. Az alvászavar nem csak kellemetlenség. A hangulatingadozás nem egyszerűen „majd elmúlik”. Az anyagcsere-változásokkal, a mozgásszegénységgel, a kimerültséggel, a hormonális átrendeződéssel foglalkozni kell. Nem akarok ijesztgetni senkit, csakhogy a halogatás ára később sokkal magasabb lehet.
Ez az az életszakasz, ahol a „majd valahogy lesz” ritkán jó stratégia.
Nagy segítség a tudás
Rendkívül fontosnak tartom az edukációt. Nem általános tanácsok formájában, hanem úgy, hogy egy nő végre valódi szakmai tudáshoz jusson. Olyanhoz, ami segít összerakni a képet, megismerni a saját helyzetét. Olyanhoz, ami nem egy-egy kiragadott mondatra vagy kommentre épül, hanem összefüggéseket mutat.
Ezért szervezem meg május 9-re a Menopauza Napot is.
Nem azért, hogy még egy esemény legyen a sok közül, hanem azért, mert azt látom: erre szükség van. Szükség van olyan térre, ahol nem találgatásokból, nem egymás félmondataiból, nem gyors csodamegoldásokból próbál valaki eligazodni, hanem több szakterület tudása találkozik egy helyen.
Ahol kérdezni lehet. Ahol megérteni lehet. Ahol a nő nem marad egyedül azzal, amit addig csak próbált valahogy kibogozni magának.
Amit ma már egészen biztosan tudok
Ha visszanézek erre az útra, nem egyetlen nagy döntést látok, hanem sok apró, egymásra épülő felismerést.
Azt, hogy az egészségügyben eltöltött évek megtanították, mennyi minden történik túl későn. Azt, hogy a saját menopauzám megtanította, mennyire nem elég az általános tudás, amikor az ember maga is benne van.
Azt, hogy a nőkkel való munka megmutatta, mennyire összetett ez az egész.
És azt, hogy bizonyos dolgok akkor kezdenek el valóban létezni, amikor az ember abbahagyja a halogatást, és megteszi az első konkrét lépést.
A Natura Klimax Központ számomra nem egy hirtelen ötlet volt, és nem is egy készre csiszolt vállalkozási tervből nőtt ki. Inkább egy hosszú ideig bennem dolgozó válasz arra, amit újra és újra láttam: hogy a nők ebben az életszakaszban túl gyakran maradnak egyedül a kérdéseikkel, vagy rossz helyen keresik a válaszokat.
Most már nyolcan dolgozunk együtt ezen.
És számomra talán ez a legfontosabb része az egész történetnek: hogy ami sokáig csak egy nehezen megfogható, túl nagynak tűnő elképzelés volt, abból végül nem egy csili-vili hely lett, hanem egy működő közösség.
Nem tökéletes, nem végleges, hanem élő, és éppen ezért valódi.
Fotók Freepik és Klíma Központ
8 éve mutatjuk meg független magazinként a hétköznapi hősöket: benneteket. 
Most mi kérjük a Te segítségedet. Add a Női Váltó Alapítványnak az adód 1%-át! Hogy cikket írhassunk, eseményt szervezhessünk és tovább segíthessünk, amikor szükséged van rá!
Női Váltó Alapítvány adószám: 19345811-1-41
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
