Az Adobe grafikai szoftvergyártó cég rendszeresen felkéri tervezői feladatokra, sőt, az általa készített grafikai anyagok díszítik a cég több tengerentúli irodáját is. Natter Anna, az egykori tévés grafikus holland férjével és ikergyermekeivel együtt először Hollandiában telepedett le, és amikor már megszokta a kinti életet, újra váltania kellett. Csehországba költöztek. Így Anna ma magyar és külföldi megrendelőknek dolgozik, szabadúszóként.
Natter Anna gyermekei születése előtt az RTL Klub híradójának volt grafikus tervezője 8 éven át. Bevallom, gyakran kértem tőle az utolsó pillanatban valamelyik híradós anyaghoz egy grafikát és Anna a legnagyobb stresszben is remekül teljesített. Nála nem volt lehetetlen.
Főleg a nyugisabb, hétvégi híradózás üresjárataiban beszéltük meg a pasi helyzetet, így hamar megtudtam, hogy Anna egy éppen Magyarországon dolgozó holland sráccal találkozgat. Szerelem, házasság, és amikor kiderült, hogy Anna ikreket vár, már tudta, hogy – bár nagyon szereti a munkáját – esélye sem lesz visszatérni a híradós világba. Híradó ugyanis minden nap van. Még karácsonykor is. Anna búcsút mondott a tévének, és szabadúszó lett. De nem itthon.
– A férjem holland, és várta vissza a munkája. Három évet töltött Magyarországon. Eközben házasodtunk össze és jöttek a gyerekek – kezdi, és hozzáteszi nagyon váratlanul érte a költözés. – Nagy sokk volt, hogy el kell hagynunk Magyarországot. Én még nem éltem előtte külföldön. Egyik napról a másikra pakoltuk össze az életünket, a két gyereket, a két kutyát és költöztünk el Hollandiába – folytatja.
Magányos hétköznapok
Anna az ikerlányokkal maradt egyedül egy számára ismeretlen országban, ami a gyereknevelési szokások tekintetében nem is különbözhetett volna jobban attól, amit itthon megszokott.
– Egy lélek sem volt, aki tudott volna segíteni. A férjem napközben dolgozott, de Hollandia maga is munkaalapú társadalom. Ott az anyukák csak tizenhat hetet vannak otthon a gyerekkel, után vissza kell menniük dolgozni, különben elveszítik az állásukat. De nincsenek körbekerített játszóterek és babaprogramok sem. Legalábbis, ahol mi éltünk, ilyennel nem találkoztam – meséli, és rávilágít, a mindennapok ikrekkel különösen nehéznek bizonyultak.
– Az egyik jobbra szaladt, a másik meg balra. El kellett döntenem, hogy melyiket hozom vissza először. Technikailag egyáltalán nem volt egyszerű ott gyereket nevelni – mondja.
Elveszített biztonság
Bár nagy volt a váltás, az idő segített megszokni az új helyzetet. Anna egyszerre nevelte magyarnak és hollandnak a gyerekeket. Pontosan tudják, honnan származnak, hogy ‘opa’ Hollandiában, ‘mamóka’ meg Magyarországon lakik, és bámulatosan váltották a nyelveket, mikor kivel kellett beszélni.
Aztán amikor kétévesek lettek a lányok, beütött a krach. Bezárt a cég, ahol Anna férje dolgozott, vele együtt száz embert bocsátottak el. Ráadásul a magyar állam megvonta Annától a GYED-et, mert külföldre költözött. S bár joga ehhez nem lett volna, hosszú időre tette még nehezebbé a család mindennapjait.
– Másfél éves levelezgetés után végül is visszakaptam a gyedemet, de addig alig volt pénzünk. Én másfél évig nem kaptam semmit, a férjem pedig fél évig munkanélküli volt. Ott voltunk egy házhitellel, két gyerekkel és két kutyával. Akkor kezdtem el miniatűr kézműves táskákat varrni babagyűjtőknek, hogy legyen egy kis bevételem – avat be.
A gömbizületű babák egyedi terméknek számítanak, saját gyűjtő körrel, akik imádták az Anna által készített parányi táskákat. Bár kiegészítésnek jól jött, megélni még mindig nem tudtak belőle. A következő változás azonban már a sarkukban járt.
Röhögve csomagoltak
Mit ad Isten, Anna férje Csehországban talált megfelelő munkát. – Összenéztünk, hogy most mit fogunk csinálni, és röhögtünk. Az ember nem hiszi el, hogy miután végre letelepedett egy helyen, mégis továbbáll – mondja.
Csehország nagyon bevált nekik. A férje cégvezető egy gyárban, szereti a munkáját, ami Anna szerint legalább olyan fontos, mint az, hogy az anyák jól érezzék magukat a bőrükben. – Ekkor találtam ki, hogy szabadúszó grafikus leszek, amikor az ikrek két és félévesen elkezdtek nemzetközi oviba járni. Szépen lassan épült fel ez a dolog, de két év alatt teljes őrületté fajult. Akkor már túldolgoztam magam. Mindent csináltam, amihez értettem. Animációktól kezdve bármit. Nekem öt perc szabadidőm sem volt. De nem lehet mást okolni. Módszeresen túlvállaltam magam – meséli.
– Rengeteget éjszakáztam. Nem volt ünnep, nem volt karácsony, nem volt semmi sem. Eljött egy pont, amikor már úgy éreztem, hogy ez nem mehet így tovább. Fizikai tüneteim voltak. Akkor úgy döntöttem, hogy ezt befejeztem. Nem akarok állandóan fáradt lenni. Nem akarok hat liter kávét meginni egy nap. Ki akarok menni a házból – sorolja és kiderült, az élete megint fordulóponthoz érkezett.
Filmbe illő fordulat
Anna divatcégeknek kezdett el dolgozni, jelenleg egy új magyar divatmárka vizuális megjelenéséért felel. – A divat a munkám része lett és közben rátaláltam egy 3D-s programra, amit nagyon megszerettem: minden nap képeket raktam össze, csak a magam szórakoztatására, kikapcsolódásként. Feldobott, hogy végre van egy olyan 3D-s program, amit nem agyműtét használni. Teljesen bolond dolgokat kezdtem el készíteni, kicsit elvont képeket, és ezt az Adobe is felfedezte – meséli lelkesen.
– Rátaláltak a portfóliómra, és egyszer csak jött egy üzenet, hogy szeretnék, ha én készítenék nekik egy képet a hivatalos blogjukra. Ez indította el a lavinát. Egyre több Adobe munkám lett, ma pedig már elmondhatom, hogy idén az én képem látható az Adobe Dimension indítóképernyőjén – mondja.
Hozzáteszi, úgy érzi 2019. az ő éve. Jelenleg is egy rendkívül összetett projekten dolgozik nekik, amely majd ősszel kerül bemutatásra. – Úgy éreztem a splash screen után, hogy ez a csúcspont. Mármint, hogy ennél jobb már nem lehet. Mi tud még ennél jobb lenni? – kérdi, és elmondja, azóta egyre több megkeresés érkezik hozzá. Bevallja, úgy gondolja, hogy a 3D-s tervezés egy idő után átveszi majd a vezetőszerepet az életében, de addig is rengeteg terve van, például megtanulni a 3D modellezést.
Andi és a nagymama, a megmentők
Attól, hogy Anna egyre sikeresebb, az anyai teendői nem csökkentek. A mindennapok folyamatos zsonglőrködésből állnak. Megoldani azt, hogy a gyerekek, ő maga és a kliensek is boldogok legyenek, nem egyszerű.
– Van egy bébiszitterem, a megmentőmként szoktam rá gondolni, pótolhatatlan láncszem az életünkben. Ő Andi. De legfőképpen az anyukám az, aki nagyon sokat segít. Fölpattan a vonatra és jön – mondja. – Nélküle nem ment volna az elmúlt 3 év. Csak így lehet megoldani, és nagyon ki kell emelni a támogató férjet is. Én nem tudom, hogy aki egyedülálló az hogyan csinálja, az én férjem nagyon sokat segít. Nem gátol semmiben, mindig azt nézi, hogy valósíthatnám meg a terveimet – folytatja és hozzáteszi, nagyon reméli, hogy hosszú távon elfelejti a családja azt, hogy egy időben a munkáról szólt az élete.
– Most úgy érzem, hogy végre megteremtettünk az egészséges egyensúlyt az életünkben. Tavaly ez még nem így volt. Remélem, a gyerekek nem fognak emlékezni rá, hogy mennyire feszült voltam, amikor karácsonykor kicipeltem magammal Hollandiába az asztali gépemet, hogy míg a többiek ünnepelnek, én több gigabyte-nyi videofájlt tölthessek le, mert a kliensnek határidős melója volt – mondja és hozzáteszi, innen nézve nem is érti, hogy miért csinálta. Ez nagy tanulópénz volt, de most már csak előre néz, és megválogatja, hogy a beérkező ajánlatok közül melyiket vállalja el.
