Rengeteg jó oldala van annak, ha az ember külföldön próbál szerencsét; például izgalmas kalandokkal gyarapszik, megvan a lehetősége, hogy többet keressen és jobb szociális háló vegye körül, ám vannak dolgok, amik kihívás elé állíthatják, pláne ha nem is számol velük. Én a húszas éveim elején Egyiptomban éltem, most pedig Angliából írom ezeket a sorokat. Tapasztalataimból merítve összegyűjtöttem néhány pontot, amit érdemes lehet átgondolni, ha az ember külföldre költözésen töri a fejét.
Mentalitás és életmód
Költözés előtt szerintem érdemes tisztába kerülni az ottani emberek életvitelével, hiszen ha köztük fogunk élni, ismernünk, és valamilyen szinten alkalmazkodnunk kell az ő szokásaikhoz és gondolkodásmódjukhoz. Ehhez nagyfokú nyitottságra lesz szükségünk.
Érdemes kíváncsinak lenni, és még ha nem is tudunk teljesen azonosulni velük, képesnek kell lennünk empatikusan elfogadni azt.
Például én a mai napig nem értem azokat a fehér briteket, akik tél közepén is papucsban és rövidujjúban közlekednek, miközben én nagykabátban is szétfagyok. (Azért merem így leírni a „fehér brit” jelzőt, mert Angliában teljesen megszokott számot adni az etnikai hovatartozásodról. Állásra jelentkezésnél, az orvosnál, mindenhol kérik, hogy jelöld be, milyen etnikumhoz tartozol.) Szerintem mulatságos, ha engem kérdeznek, de teljes mértékben elfogadom és tiszteletben tartom, hogy vannak, akiknek ez a kényelmes öltözködés tíz fok alatt is.
Még ha nyugatra költözöl is, európai és európai ország között is sok a különbség. Vegyük például Angliát.
Aki nagy városban akar élni, annak számolnia kell a multikultival; hogy a szomszédja másodgenerációs pakisztáni vagy bangladeshi lesz, a boltban kendős nők és kipás férfiak fogják kiszolgálni, az orvos, aki megvizsgálja indiai lesz indiai akcentussal, a biztonsági őrök meg fekete bőrű férfiak, hogy egy kis általánosítással éljek.
Hogy vannak negyedek, ahol csak kínaiul, vagy arabul, vagy hindiül olvashatóak a boltok nevei, és hogy a gyerekünknek a világ minden tájáról érkezett barátaik lesznek.
Illetve rengeteg a szexuális orientáltságát ilyen-olyan kitűzőkkel felvállaló ember is, így aki ezekkel a „másságokkal” nem tud mit kezdeni, annak nem biztos, hogy Anglia jó hely lesz, vagy legalábbis nem a nagyvárosok.
Nem mondom, hogy a britek annyira örülnek egyébként ennek a nagy multikultinak, de nyilván az évek alatt elfogadták, és megtanultak együtt élni a ténnyel, hogy a kolonizációnak ez volt az ára. Éppen azért a rasszizmusra vonatkozó szabályok igen szigorúak, így egy átlag brit angolos mosolyt és kedvességet fog magára ölteni az esetek döntő többségében, amikor kommunikációra kerül a sor.
Angliában ez amúgy is a kultúra része, hogy mindenkivel kedvesek vagyunk: az Aldiban beszélgetést kezdeményeznek az eladók a vásárlókkal, úton-útfélen elnézést kérnek tőled az emberek, a boltokban mosollyal az arcukon szolgálnak ki az emberek, második neved pedig a darling, azaz kedvesem lesz.
Ha nem bírod ezt a túlzott kedvességet, akkor szintén lehet, hogy nem Anglia lesz a te országod. Ettől az angolos bájtól egyébként jó néhány poszt-szovjet pesszimizmushoz szokott kelet-európai megőrül. Nemrég egy lengyel fodrásznál jártam, aki egész idő alatt arról panaszkodott, hogy húsz éve él itt, de ki nem állhatja ezt a brit mézes-mázosságot, és legszívesebben visszamenne Lengyelországba, de most már minden ideköti.
Én mindezeket a különbözőségeket egy érdekes kalandnak fogom fel, hogy elmondhatom magamról, ezzel is találkoztam, ezt is megtapasztaltam. Szerintem csak így lehet átgördülni ezeken a nehézségeken, és észre venni a pozitívumokat. Angliában igazán lelket gyógyító számomra ez a kedvesség, még akkor is, ha nem mindig érzem őszintének.
Szóval érdemes tisztában lenni, milyenek az emberek az adott helyen, milyen a gondolkodásmódjuk, ahová költözni szeretnénk, mert ahhoz kell majd nekünk is alkalmazkodnunk.
A magyar nyelvi környezet hiánya
Remek volt Egyiptomban fejleszteni az angol és az arab tudásomat. Angol könyveket olvastam és pár hét alatt már angolul is álmodtam. Illetve arabul, ugyanis egy olyan diákszállón laktam, ahol kizárólag arabul lehetett beszélni. Internet az első fél évemben nem volt, így a szüleimmel hetente egyszer beszéltünk csak telefonon (ha emlékeztek még a nemzetközi hívókártyákra), Facebookozásra nem volt lehetőségem, úgyhogy tényleg hónapokat éltem úgy, hogy szinte egy szót sem hallottam magyarul.
Nem telt bele sok idő, hogy azt érezzem, elkezdem felejteni a magyar nyelvet. Például, rendre a szavak angol vagy arab megfelelője jutott eszembe, és hiába gondolkoztam, az Istennek sem akart magyarul a nyelvemre gördülni.
Nagyon megijedtem, úgy éreztem, elveszítem identitásom egy markáns részét azzal, hogy kopni engedem az anyanyelvemet, úgyhogy elkezdtem tudatosan magyarul olvasni, magyar dalokat hallgatni, és elindítottam magyar nyelvű blogomat Magyar lány Kairóban néven, miután lett rendes internetem. Ám még hónapokkal később is borzasztóan hiányzott, hogy magyarul beszéljenek hozzám az emberek. Nagyon hontalannak éreztem magam.
Angliában ezt most kevésbé drasztikusan tapasztalom, hiszen jó az internetem, egy rakat magyar könyvet hoztam magammal, ott vannak a podcastok, és rendszeresen írok magyarul.
De a honvágy itt is él, a bánat olykor itt is kiül rám, hogy nem magyarul beszélnek körülöttem az emberek. Olyan megmagyarázhatatlan, hogy pontosan miért zavar ez.
Ha már nyelv, Angliában a brit akcentussal adódnak nehézségeim. Hiába van felsőfokú nyelvvizsgám angolból, hiába használom napi szinten az angolt, az amerikai akcentushoz szokott fülemmel megdöbbenve tapasztalom, hogy mennyire le tudok blokkolni, ha brittel kell beszélnem. Valahogyan bekapcsol a kisebbrendűségi érzés: én itt csak egy másodlagos polgár vagyok, én csak egy kelet-európai vagyok, kelet-európai akcentussal, nehezen kimondható névvel.
Erre rájön az is, hogy sokszor nem értem, mit mondanak, hiszen Anglián belül is rengeteg a nyelvjárás, illetve különféle szlengeket használnak, ami nem könnyíti meg a kommunikációt. Szóval fehér bőrszín ide vagy oda, sokszor nehéz ezzel a tudattal élni, hogy a nyelv miatt igazán sosem vagy otthon.
Az akcentusod elárulja, hogy te is bizony csak egy bevándorló vagy. És lehet neked akár brit állampolgárságod is, ha nem beszélsz brit akcentussal, ez a másodrangú érzés mindig benned motoszkálhat.
Még egyszer hangsúlyoznám, egy átlag brit nem fogja ezt éreztetni veled, hiszen Angliában rengeteg a bevándorló, de benned akkor is kelthet ez frusztrációt. Érdemes tehát erre is stratégiát kialakítani, hogyan fogsz megküzdeni a nyelvi nehézségekkel, az akcentussal, azzal, hogy nem a saját nyelvi környezetedben élsz. Például szerintem egy lépés lehet ehhez megtanulni elengedni a perfekcionizmust, és merni beszélni, illetve emlékeztetni magunkat arra, miért is vagyunk itt, mennyi jót kapunk az adott országtól, ami kárpótol azért, hogy távol van az ember az anyanyelvi környezetétől.
Az időjárás
Sokszor elbagatelizáljuk az időjárás jelentőségét, de egy biztos: nagyon át kell gondolni, mennyire tolerálható számunkra az adott éghajlat, ahová költözni szeretnénk, mert az időjárás borzasztóan befolyásolja a hangulatunkat. Míg Egyiptomban számomra nem volt gond a meleg, mert alapvetően imádom, és nagyon jól bírom a meleget, addig Angliában nehéz elviselni az állandó szürkeséget, hogy a hőmérő higanyszála az év huzamos részében 20 fok körül mozog, és nyáron sem megy ennél nagyon feljebb. Ez lehet valakiknek szenzációs hír, ám egy nyárkedvelőnek nagyon nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy hiába veszi körül lakhelyét tengerpart, szinte soha sincs kellemes idő a fürdésre.
Hogyan lehet mégis elviselni a szürkeséget? Például kirándulással.
A 20 fok környéke ugyanis baromi jó kirándulóidő, és bár Angliának nincsenek akkora hegyei, mint Svájcnak vagy Ausztriának, itt is sok meseszép város, domboldal és tengerpari hely van. Peak District, illetve Lake district például remek célpontok lehetnek. Az eső pedig a hiedelmekkel ellentétben nem esik elviselhetetlenül sokat, bár ez függ attól is, Anglia melyik részén élsz. Birmingham környékén, a sziget közepén, kifejezetten száraz az éghajlat, mondjuk Londonhoz képest.
Szóval, bár kecsegtetően hangzik a külföldre költözés, vannak dolgok, amiket mindenképp át kell gondolnunk a megélhetésen és beszerzendő papírokon túl. Bárhová is menjünk, egy jó adag nyitottságra, kalandvágyra, pozitív szemléletre, és a perfekcionizmus levetkőzésére mindenképp szükségünk lesz.
fotók: szerző saját fotói
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
