Hyppolit a lakály. Csortos Gyuláról szinte mindenkinek ez a film jut az eszébe. Pedig Csortos több tucat filmben és több, mint kétszáz színdarabban játszott, hogy legyen elég pénze a fényűző életre. Talán ezzel akarta kárpótolni magát keserű gyermekkoráért.
Kevesen tudják, de a ma már legendás filmnek számító Hyppolit a lakáj című filmet 1931-ben egy német társulat forgatta Budapesten, eredetileg csak német színészekkel. A Hunnia filmstúdiót azonban csak úgy adták ki nekik, ha elkészítik a Hyppolit magyar verzióját is. A német színészekkel felvett film kint megbukott, itthon a magyar verzió óriási siker lett. Fenyvessy Éva színésznő is szerepelt a filmben. Azt mesélte, hogy velük nem nagyon foglalkoztak. A jelenetek előtt a fényeket se rájuk, hanem a német színészekre állították.
– Hogy ez nekünk előnyös-e vagy sem senkit nem érdekelt. Végülis szerencsénk volt. – mondta.
Csortos Gyulát apja szigorú fegyelemben nevelte. Legfőbb nevelőeszköze az éheztetés mellett a bikacsök volt, azzal verte végig fiát a szobán, ha nem úgy tanult vagy viselkedett, ahogy az a katona papának tetszett.
Csortos 15 évesen hagyta el a családi házat. Először jegyző gyakornoknak állt, majd a színi akadémiára jelentkezett. Apja kitagadta, de azonnal felvették.
Mészáros Gizával, első nagy szerelmével költözött fel Budapestre. Tehetségére hamar felfigyelt Molnár Ferenc író és különleges szerepeket írt rá. Legnagyobb sikerét Molnár Liliom c. darabjában aratta. Háromszázszor formálta meg Fedák Sári és Varsányi Irén oldalán a tragikus körhintás alakját.
A pénz – talán éppen a sanyarú, nélkülöző gyermekkor miatt – nagyon fontos szerepet játszott az életében. A legenda szerint olyan nagy fizetése volt, mint az aktuális miniszterelnöknek. Ő azonban ezeket a nagy fizetéseket még nagyobbra akarta srófolni. A színházi igazgatók kénytelenek voltak belemenni az egyenlőtlen alkuba, különben elhagyta a teátrumot. A sztár gázsiból aztán Csortos kifogástalanul öltözött, csak a New York kávézóban vacsorázott és fiákeren járt mindenhová.
De nem csak a pénzt szerette. A nőket is.
Igaz, nem sokat vett komolyan közülük.
Megmaradt naplóiban pirossal írta be a hölgyek nevét akik meglátogatták, az összeget, amit fizetett nekik és még az ajándékok pontos listáját is feltüntette. Érzelmeit nem szívesen mutatta ki.
Összesen kétszer lágyult el a híresen mogorva, távolságtartó színész szíve. Először egy gazdag régiségkereskedő alig 15 éves lánya gyújtotta szerelemre. Úgy kérte meg Bamberger Friderika kezét, hogy annyi a jövedelme, mint Magyarország miniszterelnökének, és ha neki adják a szülők a lányt, ő elviszi Velencébe nászútra. Ezzel is azt akarta bebizonyítani, hogy ha valóban elhivatott ember lép erre a pályára, akkor telik a fényűző életre.
Ezért azonban sokat kellett játszani.
Túlterhelte magát, nem válogatott a szerepekben. Nagy alakításai mellett sok könnyű darabot is elvállalt. Gyakran váltotta aprópénzre a tehetségét.
A film volt a legkifizetődőbb: rövid idő alatt sok pénzt lehetett vele keresni. Naplójában ezt írta:
Kimegyek a filmgyárba. Beöltözöm. Elmondom a szöveget. Felveszem a pénzt. És sürgősen elfelejtem az egészet.
Fennmaradt Csortosról az az anekdota, hogy egyszer egy könnyű operettet vállalt el egy nyári játékon és nem tanulta meg a szövegét. A premieren mondták neki, hogy művész úr, most már jó lenne megtanulnia szöveget, ő erre azt felelte: – Kérem, majd ha siker lesz! Addig nem érdemes foglalkozni a szöveggel.
Kétszer nősült, egyik házassága sem volt tartós. Egyedül élt. Híres dala bohócként a Szerelmi lázban őt is megérintette. Filmbéli lánya, Dajka Margit később azt mesélte, hogy sokáig azért nem akarta elvállalni a szerepet, mert a darab végén meg kell halnia. Hipochonder volt, attól félt, hogy a forgatás végén valóban meghal majd.
Csortos állandó pénzzavarral küzdött. Hol a New York kávézó pincére hitelezett neki, hol a színházi öltöztetője.
Nagyvonalú életmódját még akkor sem akarta feladni, amikor kitört a háború. Súlyos cukorbeteg lett, de a háború alatt nem lehetett a diétára figyelni és nem is nagyon akart. Hatalmas testét alig bírták a lábai. Utolsó filmjében, az Egy pofon egy csókban már betegen játszott.
Halála előtt nem sokkal még eljátszotta élete egyik legfontosabb szerepét Csehov: A medve c. darabban. Az emberek őrjöngtek, olyan sikere volt. Ekkor már a fasori szanatóriumban kezelték. Tolókocsiban vitték el a próbákra, a színpadra azonban már a saját lábain ment be.
62 évesen, 1945 augusztus elsején halt meg. Egy ágy, a naplói, egy ezüst végű sétabot és a gyűrűje maradt utána. És a róla fent maradt legendák, amelyek senki másra nem igazak, annyira Csortosak.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
