Szerepel az 50 elszánt magyar nő című könyvben, doktori disszertációjában rámutatott, hogy nem a genetikai hajlam okozza a rákos megbetegedések magasabb számát a cigány származásúak körében, mindemellett pedig igyekszik motiválni a hozzá hasonló sorsú fiatalokat egy jobb életre. Dr. Orsós Zsuzsanna biológus, rákkutató egy németkéri cigány család hetedik gyermekeként született, 14 évesen úgy döntött, hogy tovább akar tanulni. Ma a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa. Életútjáról, mindennapi motivációról mesélt nekünk.
Azon kevesek közé tartozik Dr. Orsós Zsuzsanna biológus, rákkutató, akik azt mondják, elégedettek az életükkel. Ám azt szeretné, ha ezt azok is elmondhatnák, akik hozzá hasonlóan nehéz körülmények közül érkeznek. Zsuzsanna egy németkéri cigány család hetedik gyermekeként nőtt fel, kíváncsi volt a világra, jó tanulóként nem volt számára kérdés, hogy tovább akar tanulni. Erre igyekszik motiválni azokat a diákokat, fiatalokat is, akiknek életútjáról és a rák megelőzéséről beszél.
Felnőtt döntés egy 14 éves gyerektől
– Annyira gyorsnak tűnik a gyermekkorom. Nincs sok fényképem abból az időből, sem videók, sem írásos emlékek, de a felső tagozatos évekre már valamivel jobban emlékszem – mesélte Dr. Orsós Zsuzsanna, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa. Mint mondta: egyértelmű volt számára, hogy jó tanulmányi eredményével tovább akar tanulni. 14 évesen úgy döntött, hogy Pécsre megy középiskolába, ami azt jelentette, hogy lánykollégiumba kell költöznie.
– Ezeket a dolgokat mindig édesanyámmal beszéltem meg. Valahogy nem volt kérdés a részéről, hogy jól döntök. Úgy gondolta, hogy jó eredményeim vannak, dicsérnek az iskolában, ebben sem tévedhetek – emlékezett vissza Zsuzsanna, akinek az otthoni körülmények után nagy változást jelentett a kollégiumi élet.
– Édesanyám rengeteget dolgozott. Amikor hazaért a munkából, el kellett látnia az állatokat, a kertet, nem volt szokás például, hogy megkérdezze, kész-e a házi feladatom, vagy másnap írunk-e témazárót. Ám a kollégiumban sokkal több szabályhoz kellet alkalmazkodni – mondta a rákkutató.
A vegyipari technikum után laborasszisztensként helyezkedett el, majd biológus szakon folytatta tanulmányait Szegeden. A képzést Pécsen fejezte be, ahol 2005-ben megkezdte a doktori iskolát. Abban az évben egyedüliként elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia által alapított Roma PhD-ösztöndíjat. Doktori disszertációjában azt kutatta, hogy a cigány származásúak körében vajon genetikai hajlam okozza-e a rákos megbetegedések magasabb számát. Meglepő eredményre jutott.
Semmi genetika, kizárólag a körülmények
– A hipotézisünk az volt, hogy a cigány emberek körében megfigyelhető magasabb daganatos megbetegedéseket okozhatja-e a genetikai hajlam. Ha a genetikai vizsgálatok során a roma mintánkban gyakrabban találjuk meg a daganatos szempontból magasabb kockázatot jelentő génvariánsokat, akkor az megmagyarázná a problémát – mondta Dr. Orsós Zsuzsanna, aki észak-magyarországi mintákon végezte a kutatásait. Azonban a genotipizálás során azonos mértékben fordultak elő a magasabb és az alacsonyabb, azaz védőhatású genetikai tényezők a cigány lakosság körében. Így tehát biztos, hogy nem a genetikai hajlam, sokkal inkább az életkörülmények felelősek a korai halálozásért és a rák kialakulásáért. A kutatások szerint a genetikai hajlam 20, míg az életmód 40–50 százalékban felelős a megbetegedés kialakulásáért.
– A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a helytelen táplálkozás, a mozgásszegénység, az elhízás, ma pedig már tudjuk, hogy a stressz és a mentális egészség hiánya is közrejátszhat a rák kialakulásában. A pécsi Gandhi Gimnázium és az alsószentmártoni Tan Kapuja Buddhista Gimnáziumban is megkérdeztük a gyerekeket például arról, hogy mikor ittak először alkoholt, mikor szívták el az első cigarettát, vagy épp védekeztek-e a legutóbbi szexuális együttlétkor. Megdöbbentő eredmények születtek:
– A fiatalok sok esetben nem tudják, hogy a dohányzás, az alkohol vagy a drogok mit okoznak a szervezetben, de legtöbbször azt sem, hogy a szexuális élet megkezdése milyen kockázatokkal jár. Ha ezt látják a környezetükben, természetes, hogy ők is így élnek.
Sokszor nevetnek például, amikor elmondom, hogy egy brokkoli vagy egy saláta nem rossz ízű, nagyon finom lehet köretként. De amikor viszek be kóstolót egy-egy foglalkozásra, és rábeszélem őket, hogy próbálják ki, rájönnek, hogy ezt tényleg meg lehet enni – mesélte a biológus. Azt is elárulta, hogy nehéz lelkileg nem megérintődni, amikor rossz helyzetben lévőkkel beszélget. De bármennyire nem könnyű, mégis megy, mert úgy látja, egy messziről jött idegenben sokszor jobban megbíznak a gyerekek. Például, amikor egy 13 éves kislány tőle kérdezte meg, hogy mik a várandósság tünetei.
– Ilyenkor arra gondolok, milyen jó, hogy elfogadtam a meghívást, tudtam egy gyereknek segíteni. De néha úgy érzem, hogy nekem is szükségem van a motivációra, feltöltődésre. Mert nemcsak az számít, amit én mondok ezeknek a gyerekeknek, hanem az is, amit ők nekem. Ezeket az információkat a következő alkalommal igyekszem beépíteni. Sokszor látom, hogy a gyerekek tehetetlen helyzetben vannak. Hiába motiváltak arra, hogy többet érjenek el, ha egy olyan helyen élnek, ahol nincs közvilágítás, muszáj dolgozniuk, vagy nincs támogató környezet a fejlődéshez. Ezeken sajnos nem tudok változtatni.
50 elszánt magyar nő
– Amikor megkeresett a szerkesztő, nem akartam elhinni, hogy tényleg rólam van szó. Ez volt az „i”-re a pont, a megerősítés, hogy amit csinálok, azt mások észreveszik és értékelik. Ez fantasztikus érzés – emlékezett vissza Dr. Orsós Zsuzsanna arra a pillanatra, amikor megtudta, hogy szerepelni fog az 50 elszánt magyar nő című könyvben, melyben olyan inspiráló személyiségeket mutatnak be, akik felnőttek és gyerekek számára is példaképek lehetnek. Olyanok mellett foglal helyet a könyv lapjain, mint Hugonnai Vilma, Fischer Annie, Zrínyi Ilona vagy épp Polgár Judit. Még megdöbbentőbb volt számára, amikor megtudta, hogy a kötetben szereplők legtöbbje nem a ma élők közül kerül ki.
– Nagyon sok pozitív dolog van az életemben, nincs bennem vágy arra, hogy többet és többet érjek el, egyszerűen szívvel-lélekkel végzem a munkám. És számomra természetes, hogy ezt az érzést másoknak is átadjam – fogalmazott Zsuzsanna. – De csak egy csepp vagyok a tengerben. Van, aki azt mondja, én vagyok a kivétel, nem azt, hogy más cigány emberekben ott a lehetőség, ők is képesek fejlődni, pedig így van. Ezt a fejlődést tapasztalom a saját családomon is. Kaptak esélyt, lehetőséget egy befogadó környezetben – folytatta a biológus, akinek unokahúga nemrégiben egy üzletben, testvére pedig dadaként kezdett dolgozni.
Zsuzsannának és férjének van egy 12,5 éves kislánya, aki már teljesen más körülmények között él, mint ő gyermekként. – Fontos tudnia, hogy milyen világból származom, és rossz érzés ezt kimondani, de tudatnom kell vele, hogy bármikor fordulhat úgy az élet, hogy a cigány származása hátrány jelenthet.
Példaképek, névváltoztatás, elfogadás
Arról is kérdeztük, hogy tapasztalata szerint láthatnak-e elég példaképet a cigány származású, nehéz körülmények között élő gyerekek, fiatalok. Úgy látja, azok, akikre felnézhetnének szülőhelyükön, sokszor nem akarnak visszatérni oda, ahonnan indultak. – Nincs elég példakép ott, ahol a leginkább szükség lenne rá. Minden telepre, minden utcába kellene valaki, akikre büszkék lehetnek, akikről példát vehetnek, akiknek van egy olyan sikerük, ami a többieknek is erőt ad. Ha minden iskolában lenne egy vagy kettő, akit ismernek, ott van közöttük, az megfelelő húzóerő lenne – mondta a biológus. Olyanokat is ismer, akik kiszakadva a nehéz körülmények közül, megváltoztatták a nevüket, hogy ebből ne lehessen következtetni cigány származásukra.
– Pedig a gyerekeknek látniuk kell, hogy ugyanabban a környezetben, amiben ők élnek, változtathatnak a sorsunkon – fejezte be Dr. Orsós Zsuzsanna.
Nyitófotó: Németh András Péter
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
