Nagy sikerű improvizációs előadások, könyvek, játékok, applikációk és kurzusok – a Szeretetkert szimbólumrendszerre építve számos formában segít az önismeretben és a párkapcsolatok különböző területeinek feltérképezésében dr. Piczkó Katalin. A szakértő négy, köztük egy súlyosan halmozottan fogyatékos gyermek édesanyjaként évekig főállású anyai szerepet vállalt, ám amióta ismét előtérbe került karrierje, az hasonlóan virágzik, mint ahogy egy gondosan ápolt Szeretetkertet is elképzelünk.
– Mindig is az önmagunkhoz fűződő viszonnyal és az emberi kapcsolatokkal szerettem volna foglalkozni. A nevelőapám orvos volt, és ebbe az irányba tereltek engem is, annak ellenére, hogy a pszichológia, az irodalom és a filozófia érdekelt. „Jó kislány” voltam, igyekeztem megfelelni a szüleimnek, így hát kompromisszumos megoldás született. Orvosi egyetemre jártam, és végig a pszichiáteri hivatás lebegett a szemem előtt – idézi fel dr. Piczkó Katalin, aki eleinte – dr. Boncz István munkájához kapcsolódva – az öngyilkos magatartás pszichiátriai vonatkozásait kutatta.
Jelenetek, mint mély beszélgetések elindítói
A szegedi tanulmányok után Pécsre vezetett az útja, ahol a pszichoterápiás képzés során olyan maradandó élményeket szerzett, mint például dr. Stark András filmvetítései, ahol a nézőket filmjeleneteken keresztül lehetett finoman behúzni mély és intim beszélgetésekbe, amelyek már rég nem a képkockákról, hanem saját megéléseikről, önmagukról szóltak.
Részben ez is inspirálhatta a Szeretetkert előadások elindítását, ahol ismert színészek keltenek életre párkapcsolatokról szóló improvizációs játékokat. Schell Judit, Szervét Tibor, Jordán Adél, Kerekes József, Balázsovits Edit, Csőre Gábor és Kálloy Molnár Péter színművészek olyan görbe tükröt tartanak elénk, amelyen keresztül sírva-nevetve láthatunk rá önmagunkra. Jó hír, hogy a budapesti előadásokon túl egyre több helyszínen bepillantást nyerhetünk majd a Szeretetkert színházba, legyen szó például Győrről, Debrecenről, Székesfehérvárról, Kecskemétről, Kőszegről, Keszthelyről vagy Zamárdiról.
Minden a belátással kezdődik
– Mindegyik Szeretetkert programnak az a lényege, hogy útmutatókat, útjelző táblákat adjon az önmagunkra ismeréshez, a szemléletváltáshoz és a változáshoz. Terápiákkal is aktívan foglalkozom, ám azt vallom, hogy nemcsak ezzel lehet változtatni, hanem a tanulással, beismeréssel és felismeréssel is.
Minden készségfejlesztés első része a belátás, annak megértése, hogy valamit lehet, hogy nem építő módon működtetünk, valamely helyzetekben destruktívak vagyunk.
A készségfejlesztés akkor jöhet, amikor befogadóvá válok arra, hogy valami újat tanuljak – fejti ki a szakértő, akit arról is megkérdeztünk, hogy mi történik, ha túl korán vagy túl későn érkezünk meg a felismerés pillanatához.
Ezernyi kertrészlet, ami felfedezésre vár
– Ezt spirituális szempontból közelíteném meg: mindenkihez akkor érkezik meg egy információ, amikor éppen itt az ideje. Ezt nem annyira lehet siettetni, a nyitottság viszont nagyon fontos.
Veszélyes zóna, amikor azt hisszük, már mindent tudunk, mindent jól csinálunk. Inkább maradjunk nyitottak mindenféle újra, más szempontok befogadására! A nemtudás bölcsességével közelítsünk mindenhez!
Dr. Piczkó Katalin első ötlete a Szeretetkerttel kapcsolatban egy önfejlesztő applikáció volt, ekkor jött elő az oly sok jelentést sűrítő kertszimbólum. Hogy csak néhány érdekes részletet említsünk: a fatörzs jelképezi az énképünket, amelynek gyökere eredeti családunkat szimbolizálja. Aztán ott a kút, amely őseinket, az ő tudattalanjukat, sorsukat, megéléseiket hivatott ábrázolni, hiszen a kút láthatatlanul hálózza be kapcsolatunk kertjét.
És persze ott van a tó, mint tükröző felület, amiben megpillanthatjuk önmagunkat, és hogy milyen visszajelzéseket adunk és kapunk. Izgalmas, ahogy forrásként tűnik fel a szexualitás, lugasként pedig az intimitás, de ott van még a veteményes kert is – a szerepek és a szabályok rendszere –, amit művelni kell. A teljesség igénye nélkül felsorolt szimbólumok önmagukban is komplex témák, így hát érdemes belegondolni, hogy az ezekből összekomponált kertjeink mennyi ágas-bogas, felfedezésre váró szeglettel bírnak!
Az írás, mint abszolút flow-élmény
– Az app révén kibontakozott a Szeretetkert háttere, és arra gondoltam, hogy miért is ne születhetne ebből egy könyv?
Mindig is az írás volt a szívem csücske, de jó darabig annyira felemeltem magamban, hogy azt éreztem, hatalmas dolog, ha valaki ír, és az mások számára átadódhat, megfoghatóvá válhat.
A szakmámban viszont előjött: több mint 10 évig voltam a Meglepetés magazin pszichiáter szakértője, a beérkező levelekre válaszoltam. Nagyon érdekes volt, ahogy az olvasók 1000 karakterben megfogalmaztak egy problémát, és nekem a szavak mögé kellett látnom. Hiszen a probléma nagyon sokszor nem az, amit érzékelünk, ami megfogható – mutat rá a pszichiáter, aki 6 éves kora óta verseket is ír, alkotásai azonban egyelőre a fiók mélyén lapulnak.
– Beleszerettem az írásba.
Abszolút flow, éjszakai kapcsolódás saját magammal, belső utazás a tudattalanomba. Szokták kérdezni, hogy hogyan tudok ennyit dolgozni, de nekem ez nem munka, sokkal inkább töltődés.
Míg az első Szeretetkert könyv a párkapcsolatokról, addig a második kötet az önmagunkhoz való viszonyulásról szól, hogy hogyan bánjunk az érzéseinkkel, miként legyünk szeretetben magunkkal.
Mindannyian betévedünk a sziklakertbe
Dr. Piczkó Katalin a Szeretetkert előadások forgatókönyvét is megírja, mindig más-más szimbólumot helyezve a középpontba.
– A forgatókönyvet mindig átbeszéljük a színészekkel, végigmegyünk a szituációkon, de a mintapárbeszédeket nem kell megtanulni, hiszen improvizáció alakítja a jeleneteket. Úgy érzem, hogy a kapcsolatokban konfliktuskezelésre van a legnagyobb szükség, így hát a sziklakerttel, vagyis a konfliktusokkal sokszor foglalkozunk.
Minden kapcsolatban van idealizáló és démonizáló szakasz, és ahogy a pszichiáter mondja, az utóbbi során szoktunk bekerülni a sziklakertbe. És pontosan mi is történik, amikor idealizálunk, majd amikor démonizálunk?
Hol a jót, hol a rosszat bagatellizáljuk vagy emeljük fel
– Az idealizálás során felemelem magamban a másikat. Szárnyakat adok neki a szavaimmal, a tekintetemmel, ami a másiknak inspiráló. A pozitív dolgokat veszem észre, azokat nagyítom fel magamban.
Ráadásul projektálok is rá, vagyis belülről vetítek rá olyan aspektusokat, amik lehet, hogy nincsenek is benne. A számomra negatív dolgokat pedig szőnyeg alá söpröm. Aztán jön a démonizálás, ami pont ennek a fordítottja. A pozitív dolgokat képes vagyok bagatellizálni, és azokat emelem fel, amik zavarnak, sőt olyanokat is belevetítek, amik nincsenek is benne.
Mindegyik arról szól, hogy egy kicsit visszautazunk koragyermekkorunkba. A szerelemben is arra az intimitásra, eggyé válásra, az egység élményére, paradicsomi állapotra vágyunk, amit nagyon korán az édesanyánkkal való kapcsolódásban megtapasztaltunk. Ám megéltük azt is, hogy ebből a paradicsomból kiűzetés – vagyis szeparáció, individualizáció – van, nem maradunk olyan nagyon szoros egységben.
És ahogy ott és akkor ez alakult, mit – esetleg milyen sérüléseket – éltünk meg, az mind meghatározza, hogy hogyan kötődünk. A múlt lenyomata mindig ott van a jelenben. Emellett azt is gondolom, hogy a szerelemnek van egy olyan spirituális szintje, amiről nagyon keveset tudunk.
Ahol megelevenedik a kert
Az előadásokon, könyveken, játékokon és applikációkon túl táborokat – vagyis „Szeretetkertész” elvonulós hétvégéket, sőt tematikus napot is szervez dr. Piczkó Katalin. Előbbi során egy arborétumban konkrétan megjelenítik a Szeretetkert különböző elemeit, állomásait, ahol a párok séták és útikalauzok segítségével kerülnek közelebb egymáshoz. A pszichiáter és kollégái segítő kérdésekkel és a beszélgetések moderálásával, valamint a konfliktuskezelés különböző eszközeinek átadásával támogatják a résztvevőket.
Utóbbi, vagyis a „Szeretetkert Nap” szeptember 16-án lesz a MOM Kulturális Központban, ahol szintén megelevenednek a kert szimbólumai. Az esti, Szárnyakat adunk vagy lehúzzuk egymást? című színházi előadás előtt egész délután kiegészítő programokkal – például rapid coach randikkal és VR szemüveges párkapcsolati játékkal – és színpadi beszélgetésekkel várják az érdeklődőket. Méghozzá olyan előadókkal, mint dr. Buda László, Dragomán György, Szabó T. Anna, Gryllus Dorka, Simon Kornél, Schell Judit, Jordán Adél, Dobó Kata, Szervét Tibor, Mészáros Máté, és Pál Ferenc (Feri atya).
Reggel a mozgás, délután a család ad energiát
Dr. Piczkó Katalin a Szeretetkert szerteágazó feladatain túl rengeteg időt fordít üzleti tréningek tartására, sőt mindeközben coachingot tanít a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán. Mint mondja, sokszor sakkozik az idejével, hogy mindent sikerüljön összeegyeztetni, hiszen a tréningek vagy tanítás után még gyakran megy hozzá egy-két kliens terápiára vagy coachingra.
Energiát mindehhez sokszor testmozgásból merít, általában futva jár be dolgozni, vagy reggeli jógával alapozza meg a nap lendületét. A legnagyobb visszatöltődést azonban négy gyermeke, a velük töltött idő jelenti.
– A nagyobbak 31 és 29, a kisebbek pedig 17 és 16 évesek. A legkisebb súlyosan halmozottan fogyatékos, ő jelenti számomra a legnagyobb töltekezési lehetőséget, hiszen vele nem tudok nem jelen lenni. Fontos számomra, hogy amikor hazaérek, akkor nem passzív pihenés következik, hanem vele töltök egy másfél-két órás, intenzív programot, több olyan ismétlődő játékkal, amik akár meditációnak is felérnek – fogalmaz az édesanya, aki legkisebb fiuk érkezéséről és a férjével való kapcsolatukról is nyitott szívvel mesélt.
– A várandósság 27. hetében derült ki, hogy fogyatékkal fog élni a gyermekünk. Az érkezése nem kevés nehéz helyzet elé állította a férjemmel való kapcsolatunkat. Ő sokkal több energiát fektetett a nagyobb fiunkba, én pedig így jobban tudtam a kisebbre fókuszálni, legyen szó műtétekről, kórházi bentlétről, szélsőséges állapotokról…
Voltak olyan nehéz megéléseim a házasságunkban, hogy jobban szerettem volna, ha a férjem is közelebb áll a fiunkhoz, aztán egy belső út volt annak az elfogadása, hogy mindenki úgy kezd ezzel a helyzettel valamit, ahogy tud. Aztán lassan ők is közelebb kerültek egymáshoz. Köztünk pedig még mindig egy lüktető, lélegző, éltető köldökzsinór van.
Fotó: dr. Piczkó Katalin
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
