A képzeletbeli Ökoanyu Gálán kis eséllyel hoznám el a fődíjat, bár a társasházi komposztálót én harcoltam ki, és a hulladék szelektálása is remekül megy, de a hétvégi bevásárlás összeállításánál meg sem fordul a fejemben, hogy talán 10-15 év és lecsaphat ránk a klímakatasztrófa.
Környezetvédőket hurcolt el a rendőrség egy észak-németországi faluból, ahol a helyi szénbánya kibővítése ellen tiltakoztak. A település alatti szénre azért van szükség, mivel az ország példátlan energiaválsággal néz szembe a háború miatt. A januári tavasz következtében Európából eltűnt a hó, a sípályákon több napos esőzések áztatják a lejtőket.
Magyar klímakutatók legfrissebb tanulmánya szerint a következő években egyre forróbb nyarakra számíthatunk, többet fogunk hűteni, mint fűteni, 37 folyónk pedig kiszáradófélben van. Mindezek dacára igen sokan vélekednek úgy, hogy természeti katasztrófák mindig is sújtották az emberiséget, felesleges a pánikkeltés.
De, valóban ennyire aggasztó a helyzet? – kérdezem dr. Rodics Katalin kutatóbiológust, a genetikai tudományok doktorát, és a magyarországi Greenpeace biodiverzitáskampány-felelősét.
Az én szakterületem elsősorban az ökológia (az élővilág, fajok és élőhelyeik összefüggő rendszere) illetve annak válsága, közérthetőbben fogalmazva a természet tönkretétele. A klímaváltozás elsődleges oka, hogy folyamatosan pusztítjuk az erdőket, a vizeket, tengereket és a talajt, ami eddig képes volt befogadni az emberek által pluszban termelt szén-dioxidot,
de mivel ezek természetes működését tönkretettük a túlzott használatukkal, például ma már a talajok nagy része sem széndioxid elnyelő, hanem kibocsájtóvá vált.
Ennek fő oka a jelenlegi, rengeteg vegyszert használó nagyüzemi mezőgazdaság, főleg a műtrágyák.
Én azon igyekszem jó néhány éve, hogy lássuk be, a földi életben minden-mindennel összefügg, tehát egyszerre van klíma- és ökológiai válság, bár jobban szeretem azt mondani, hogy természet pusztítás, mert az emberek talán így jobban átérzik a jelentés tartalmát. Tehát nem lehet olyan intézkedéseket hozni a „klímavédelem” ügyében, ami tovább pusztítja az élővilágot.
Mondok példát: Kanadában néhány éve azt találták ki, és meg is valósították egy hatalmas területen, hogy ha vasoxidot öntenek a tengerbe, attól felszaporodnak az algák, amik elnyelik a széndioxidot, hurrá, segítünk a klímában, de azzal már nem törődtek, hogy amikor az alga elpusztul és lesüllyed a tenger fenekére, az a tengerszakasz meghal.
Tehát a sokat emlegetett, globális felmelegedést egyértelműen mi, emberek idézzük elő?
Igen, ez ma már tény. Rengeteg szó esik a klímaváltozás elleni harcról, de ha nem kapcsoljuk össze a természet megóvásának legalább ilyen sürgető feladataival, ha külön dolgozunk ezeken és nem a közös, mindkét célt szolgáló megoldásokra összpontosítunk, arra, hogy közben a természetet is óvjuk, ne pusztítsuk tovább, már egyértelműen látszik, hogy nem fogjuk elérni, hogy 1,5 – 2,5 Celsius fokon belül maradjon a globális felmelegedés.
Bár sokaknak nem riasztó ez a szám, van aki csak legyint rá, az nem is olyan sok mondják, de ha a saját testhőmérsékletünket vesszük példaként, ami egészségesen 36, 6 tized fok körül van, és ha ez felmegy 1,5 fokkal, akkor már 38,1 tizedről, lázról beszélünk.
Egy lázas test betegséget jelez. Ez történik most a Földdel is. És miért fontos hangsúlyozni ezt a másfél-két fokot, a természet- és klíma védelem egyértelmű összetartozását? Mert, ha nem lennének élőlények a bolygón mindegy lenne mennyire melegszik fel a légkör, de mivel itt vagyunk mi is és a minket fenntartó természetes rendszerek, ezért valóban aggasztó mindaz, ami a környezetünkben történik.
Egy veled készült riportban megütötte a fülemet az a mondatod, hogy a nagyüzemi állattenyésztés egyre növekvő mértéke ugyanúgy fenyegeti a bolygót, mint a közlekedés összes károsanyag kibocsátása.
Igen, így van, tehát a felmelegedés és a természet pusztulásának okai nagyon összetettek. Mindkét válságban súlyos felelőssége van a nagyüzemi mezőgazdaságnak, az állattenyésztés és a túlzott vegyszerezés az, ami a klímát és a az élővilág sokszínűségét súlyosan károsítja.
Csak egy beszédes adat a nagyüzemi állattenyésztéssel kapcsolatban: a Föld szárazföldi, mezőgazdasági területének 75 százalékán nem is az embernek termelünk táplálékot, hanem a nagyüzemi állattartáshoz takarmányt.
Most a lét a tét
Visszafordítható lenne a klímaváltozás egy másfajta mezőgazdasággal, például a kis biogazdaságok számának növelésével?
A nagyüzemi mezőgazdaság azért annyira káros, mert elképzelhetetlen mennyiségű vegyszert, műtrágyát használ, ami teljesen tönkreteszi az élővilágot azt, amely lebontaná a talajba kerülő szerves anyagokat és átalakítaná humusszá.
A humusz egy olyan, élőlények milliárdjaiból álló csodálatos képződmény, ami megköti a nedvességet és nagyon sokáig tudja azt tárolni, és nem csak „eteti, hanem itatja is” a növényeket. Tehát ha nem nyírnánk ki a sok vegyszerrel, műtrágyával, gomba-és rovarölő szerekkel a talajban lévő élővilágot, akkor nem lenne szükség a termőterületek nagy részén műtrágyára és olyan sok öntözésre sem.
Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg vegyszermaradvány benne marad a gabonában, a zöldségekben, gyümölcsökben is. A Greenpeace honlapján meg is található, az okogazdalkodas.hu oldalon, az egyik kiadványunk, amelyben összegyűjtöttük a különböző nemzetközi tudományos szaklapokból származó kutatási eredményeket, a növényvédőszerek emberi egészségre gyakorolt hatásáról.
Nagyon sok betegség, köztük egyes rákfajták, az Alzheimer-, és a Parkinson kór egyre gyakoribb előfordulása is nagyrészt a vegyszerek számlájára írható.
Az ezzel kapcsolatos adatok pedig egyértelműen mutatják,
hogy a mezőgazdasági kártevők 95%-a saját, természetes ellenségeivel féken tartható lenne. De, mivel a vegyszerezéssel ezeket is elpusztítjuk, ezért ebben az ördögi körben újra és újra kemikáliákhoz kell nyúlnunk.
Az Európai Unió 2030-ig szóló biológiai sokféleség védelmi stratégiájában is egyik fontos előírás, hogy meg kell hagyni természetes zónákat a mezőgazdasági termőterületek egy részén, ahol például azok a beporzó rovarok és élőlények, amelyek segítik a növények megmaradását, életben tarthatók. Ez ugyancsak 50 %-kal csökkentené a növényvédőszer és műtrágya felhasználást.
Az Európai Parlament jelentéséből, amely több országban végzett kutatási eredményeket összegzett, tudjuk, hogy a gyermekeink IQ-ját is szignifikánsan befolyásolják az élelmiszerekben található vegyszer maradványok. A rovarölőszerek ugyanis idegmérgek, amelyek átjutnak a várandós nők méhlepényén is, benne vannak az anyatejben, az első répában, burgonyában, almában, amit a kisbabánknak elkészítünk, és így károsítják gyermekeink iderendszerét. Ezt a tényt sem egyéni, sem közösségi döntéseinkben nem lenne szabad figyelmen kívül hagynunk.
A háború óta csillagászati áron vehetünk „nagyüzemi” zöldséget és gyümölcsöt is, amit az energiaárak emelkedésével magyaráznak, tehát nem jellemző, hogy bio feliratú polcoknál fognak tolongani a vásárlók.
Ausztriában és Németországban a mezőgazdasági termelésnek közel 30 százaléka ökológiai, és alig van árkülönbség ezek, és a nagyüzemi termékek között.
Itt volt például a kishantosi biogazdaság körüli dráma, aminek a fennmaradásáért egy évtizede küzdünk, ahol 450 hektáron képesek voltak vegyszermentesen búzát, kukoricát, napraforgót termelni, és amire az állam rátette a kezét. Odafigyelés, szaktudás és rengeteg munka volt a titkuk.
De, hogy mennyire nem fontos ez itthon, abból is látszik, hogy a gödöllői egyetemen megszüntették az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos oktatást, tehát olyan elképzelhetetlen mértékben uralja a vegyszerlobbi a kutatást, az oktatást, és a felhasználást, hogy azt rendkívül nehéz megváltoztatni, de nem lehetetlen.
Az ezzel foglalkozó ágazat jóval nagyobb odafigyeléssel, a támogatások erre a célra történő nagyobb arányú felhasználásával meg tudná oldani, hogy ne legyen sokkal drágább a biogazdálkodásban termelt élelmiszer, mint a vegyszeresen termelt. Itthon azért ennyire nagy az árkülönbség, mert nagyon kevés gazda állt át még erre, hiszen a támogatások egyelőre a nagyüzemi termelésnek kedveznek.
A nők, az anyák, a nagymamák számára fontos a család élelmezése, tehát ha vásárolok, fontos, hogy felelősségteljesen döntsek: elsősorban a hazai termesztésből valót válasszam, és lehetőségeinkhez mérten ökológiai gazdálkodásból származót is, mert ezzel nem csak saját egészségünket, hanem egyben az élővilágot és a klímát is védem.
Kevesebb hús = élhetőbb bolygó
2022 nyarán mérték az utóbbi 5 év legforróbb, legszárazabb nyarát, az éghajlatváltozás okaként a túlzott húsfogyasztást is meg szokták említeni. Hogyan függ ez össze?
A nagyüzemi állattartás üvegházhatású gázkibocsátása ugyanakkora, mint a világ teljes közlekedési szektoráé. A trópusi őserdőket azért vágják ki Dél-Amerikában, hogy a helyükre szója ültetvények kerüljenek, amit kőolajból előállított vegyszerekkel kezelnek, majd ez kerül takarmányként az állatok elé itthon, Magyarországon is.
Továbbá az állattartás iszonyú vízmennyiséget használ el, hiszen anélkül nem is tudna működni.
Ugyanakkor az állatokat antibiotikummal kezelik a gyorsabb növekedés érdekében, aminek maradványai a trágyával bekerülnek a talajba, vizeinkbe, stb. Ennek az lett a következménye, hogy ma már olyan, antibiotikumra rezisztens baktériumok alakultak ki, amelyek nagyon komoly veszélyt jelentenek az emberi egészségre.
De, azért vannak jó példák is, a legeltetett szürke marháink nem kapnak semmilyen gyógyszert, egész télen kint vannak, tavasztól-őszig egészségesen tartják a gyepet, és a jól használt legelő legalább háromszor-négyszer annyi széndioxidot tud megkötni, adott terület egységre számolva, mint az erdők. Természetesen csak legeltetett állatokból a népesség jelenlegi és egyre növekvő állati fehérje igényét nem lehet kielégíteni, ezért mindenképpen vissza kellene fogni a húsfogyasztásunkat.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) kutatásai szerint Európában 75 százalékkal több húst fogyasztunk, mint amennyire a felnőtt szervezetnek szüksége lenne, emiatt hosszútávon számos betegség kialakulhat. Nem szükséges vegetáriánusnak lenni, de ha ezen a téren is képesek lennénk változtatni, akár úgy, mint déd-és nagyszüleink idején, hogy hetente csak egy vagy két alkalommal fogyasztottak húsételt, ezzel már sokat tehetnénk magunkért.
Családanyaként hogyan lehetek biztos abban, hogy az az élelmiszer, amit leveszek a polcról, azzal meg tudom őrizni a családom egészségét és az élhető környezetet is?
A covid járvány és az utóbbi hónapok háborús történései sajnos rámutattak arra, hogy bizonyos dolgokat meg kell változtatnunk az életünkben, például, hogy mivel és hogyan tudunk spórolni. Azt is megtapasztaltuk, hogy mennyire sérülékenyek, védtelenek vagyunk, és hogy az egészségünk nagyban függ a minket körülvevő környezettől, és attól, amit megeszünk.
Magyarország képes lenne megtermelni magának a legtöbb élelmiszert, olyan zöldséget és gyümölcsöt, amit ma érthetetlen okokból más országokból, gyakran jó messziről hoznak ide.
Egy dietetikustól hallottam, hogy tudatos vásárlással mennyi pénzt és energiát takaríthatunk meg. A módszer egyszerű: ne éhesen, és ne sietősen vásároljunk be. Pénteken este szánjunk rá egy negyedórát és ellenőrizzük le a hűtőnk tartalmát és tervezzük meg, a következő héten, mit fogunk főzni, enni, ezekhez mire van szükségünk. Szombaton pedig, ha módunkban áll ezzel a listával a helyi piacra menjünk el bevásárolni.
Szerencsére az élelmiszerláncokban már elérhetőek a biogazdálkodásból származó termékek, amelyek drágábbak ugyan valamivel, de ha annak tudatában választjuk ezeket, hogy a gyerekeink, a családunk egészsége a tét, akkor hosszútávon megéri.
Ugyanakkor ezzel a szemlélettel az élővilágot is óvjuk, mert a biogazdálkodás célja és lényege, hogy csak egészséges talajon, természetes eszközökkel termeljen.
Hacsak az itthoni, környezetvédelemmel összefüggő cikkeket olvassuk, akár a balatoni régió vagy a Fertő tavi, esztelen beépítésekről vagy a védett területeken történő fakivágásokról, elmegy az ember életkedve. Te pedig olyan szenvedéllyel beszélsz arról, hogy mi mindent tehetnénk még a világ megmentéséért, hogy komolyan érdekel, honnan ez az optimizmus?
Volt egyszer egy konferencia, aminek az volt a címe: Miért nem lesznek a természetvédők öngyilkosok? – és ez a kérdés, a maga abszurditásában igazán sokatmondó.
Igen, sokszor megkérdezik tőlem, hogyan lehetek ennyire bizakodó, jó kedvű, olyankor azt válaszolom, hogy mindenki kicsiben tehet valamit, ami előbbre viszi a világot. Minél több emberrel sikerül ezt a gondolatot elfogadtatni, ezzel a világ sorsáért való tétlen aggódásból, apátiából kirángatnunk, akkor tényleg változtatni tudunk a helyzeten.
Nekem ez ad reményt. Az alulról történő építkezésben hiszek, és abban, hogy az emberek alapvetően jót akarnak, csak nincsenek meg a szükséges ismereteik, sokszor nem tudják mit is kellene, mit is tudnának tenni. Például benned felébredt a kíváncsiság, megkerestél, én elmondom, te megírod, és ha csak tíz ember olvassa el a cikket, aminek hatására megváltoztat valami apróságot a szokásain, már haladtunk előre.
Én hiszek abban, hogy ha el vagyunk kötelezve valami mellett, akkor megkapjuk hozzá a segítséget, és biológusként nagyon hiszek a Föld védekezőképességében is.
Azt olvasom a bemutatkozódban, hogy 30 éve szinte minden reggel futni indulsz.
Bevallom neked, hogy mostanra ez lecsökkent heti 3-4 alkalomra, mert igen sok a tennivalóm, de elkezdtem elég intenzíven jógázni is, heti háromszor másfél órát. A futás azért nagyszerű, mert bárhol lehet csinálni, csak egy jó cipő kell hozzá és akaraterő. Amíg kicsik voltak a gyerekeim, fél ötkor keltem, és hatkor már otthon ébresztettem őket. Ma már felnőttek, de ez a korai ébredés megmaradt, és biztos vagyok benne, hogy az életerőmet, a kedélyemet a rendszeres mozgásnak köszönhetem.
Várj, kitalálom, vegetáriánus is vagy.
Nem egészen. Hét-nyolc évig voltam az, mert indiai tartózkodásom alatt megtanultam, milyen csodás ételeket lehet készíteni csak növényi alapanyagokból. Mostanában legeltetett állattartásból származó szalámit és – fogd be a füled -, mangalica szalonnát is eszünk néha, de nem megyek le hétköznap a henteshez.
Nyugtass meg, ugye csinálsz rántott húst az unokáidnak?
Képzeld nem, nem csinálok, de minden mást igen. Egyik kislányunokám Zsebi, rajong a rántott husiért, de meg tudtunk egyezni, hogy kiváltjuk bablevesre és palacsintára, amit a saját kezűleg eltett, cukormentes baracklekvárral kenünk meg.
Fogadjunk, van bio-konyhakerted is?
Van egy szerelem-kertem igen, ahol meg tudom termelni például az egész éves krumpli- és hagymaszükségletünket, tököt, céklát stb. Vannak tyúkjaim, akiket nem vágunk le, csak a tojások miatt tartjuk őket, és előfordul, hogy a tyúkot, kotlóst elviszi a róka vagy a nyest, mint a mesében, így nincs túlszaporulat.
Vásárolni előre egy hétre szoktam listával, zöldséget-gyümölcsöt a biopiacon szerzem be, és ne hidd, hogy mintaháziasszony vagyok, de az állatok miatt nálam nincs kidobott étel. Igyekszem megbecsülni, és tisztelni minden alapanyagot, és mindazt, amit a csodálatos természet adni tud, mert ez a bőkezűség tart minket is életben.
Katalin cikkeit a témában ITT találhatod.
Fotók: Adobe Stock
Kiemelt kép: Járdány Bence/Greenpeace
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
