Egy év telt el azóta, hogy fejest ugrottam az életmódváltásba, és a FogyiSztori ma már nem csak egy történet, hanem egy küldetés: azt szeretném megmutatni, hogy az életmódváltást lehet jókedvűen is csinálni, nem kell, hogy egy állandó hiány és veszteségérzet kísérje.
Farkasné Márta Barbara írása.
46 kg-ot adtam le. De ami még fontosabb, hogy mindezt vidáman, jókedvűen tettem, szenvedés nélkül. Egy év után sem várom a folyamat végét, nem untam meg, nem fáradtam bele, mert egy olyan úton vagyok, ami boldoggá tesz.
Konzultációim során az egyik leggyakoribb jelenség, amivel találkozom, hogy az emberek félnek az életmódváltástól: rosszak a tapasztalatok, hiányosak az ismeretek és túl sok az eddigi sikertelenség.
A félelem tehát jogos. Ki akarna újabb kudarcot? Az első beszélgetéseknél gyakran látok kétségbeesett, szomorú arcokat, tele aggodalommal, mint akiket épp börtönbe visznek. És amikor elkezdem mesélni, miket eszem, hogy igen teszek zsírt is a hús alá, és igen, még kenyeret is szoktam enni… akkor elkezdenek mosolyogni, felszabadulni, mert ott ülök a másik oldalon, én az élő példa arra, hogy igen, lehet 46 kilót fogyni úgy, hogy nem fáradok bele.
Én nem akartam szenvedni. Ezért kerestem olyan megoldásokat és alakítottam ki olyan rendszert, ami nem rángat ki a szeretett életemből, hanem többet ad és kiegészíti, teljesebbé teszi azt.
Úgy látom – és ezt tapasztaltam magamon is – hogy az egyik legnagyobb hiba, hogy mindent azonnal akarunk. És persze ez mind nagyon jó és fontos cél, hogy kisebb adagokat, egészségesebb ételeket együnk és a makrókra is jók legyenek. De ez sem parancsra megy. Kevesen gondolnak bele abba, hogy az egész életmódváltás kialakulásához idő kell. Nem lehet mindent egy nap alatt kicserélni, nem lehet valamiről leszokni és új szokásokat felvenni ennyire rövid idő alatt.
Nézzünk egy tipikus példát, ami leggyakrabban előjön:
Kiindulási tény sokaknál, nálam is ez volt: Szeretem a kenyeret. Tudjuk, hogy ha életmódot váltunk, nem kellene annyi kenyeret enni. De csak azért, mert életmódot váltok, megutálom a kenyeret?
Dehogyis! Sőt, ha teljesen megvonom magamtól, még sóvárogni is fogok utána: A jó puha kenyérre, a ropogós aranybarna héjára, még az illatát is érzem…
De a cél az lenne, hogy ne egyek annyi kenyeret, ha le akarok fogyni.
És mi a két tipikus vonal, amit szoktak ilyenkor tenni?
1. ott egye meg a fene, nem diétázom…
2. nem eszem kenyeret. Mantrázom magamnak: erős leszek, nem kell az nekem….
(Dehogynem… amint lehet, fogok enni kenyeret és megmagyarázom, hogy ez a csalókaja, a csalónapon, ennyi belefér, most az egyszer…)
Szerintem meg egyik sem jó megoldás. Hosszú távon biztos nem. Szerintem az a jó megoldás, hogy ha fontos nekem a kenyér, akkor megtartom. Megtartom úgy, hogy közben rengeteg zöldséget eszem, kevesebb zsírosat eszem, könnyebb ételeket eszem. És amikor kell a kenyér, megeszem azt is, és beleszámolom a napi keretembe.
Mi fog történni?
1. Kivettem az élét a sóvárgásnak, nem vágyódom a kenyérre, mert tudom, hogy ha kell, ehetek.
2. Mivel könnyebb ételeket és sok zöldséget eszem, egyre kevésbé igénylem a kenyeret.
Eredmény: hónapokkal az életmódváltásom elkezdése után szinte teljesen elhagyom a kenyeret, de nem azért, mert valaki ezt parancsolta, hanem azért, mert nem igénylem.
Én jelenleg hetente kb. egy alkalommal eszem kenyeret. És nem azért, mert sóvárgok utána, hanem azért, mert épp megkívánom és eszem fél szeletet. Ehetnék minden nap, ha szeretnék, de nem kell.
És ugyanígy működik az édesség, a cukros italok, a gyorséttermi ételek, a zsíros dolgok, a hagyományos köretek… minden. Letisztul. Egyszerűen. Mert nem lesz szükség rá. Mert a szervezetem tudja, és meghálálja a gondoskodást, csak figyelni kell rá.
És akkor jók lesznek a makrók… csökkennek az adagok, egyre minőségibb az étkezésem, anélkül, hogy bármibe is belekényszerítettem volna magam. Mit veszítek? Talán annyit, hogy nem azonnal lettek jók a makróim, vagy egészségesebb az étkezésem, hanem több hét, vagy pár hónap után.
De a fontosabb kérdés: mit nyerek?
Először is a boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet. Hiszen valljuk be, sokkal jobb szabadon élni és enni, mint sóvárogva tölteni a mindennapokat.
A másik: hosszú távú megoldást, azt, hogy ha ezt egyszer így megoldottam, sokkal kisebb eséllyel térek vissza ahhoz az életmódhoz, ami a nagy súlyba vitt.
Természetesen nem csak ennyi a titka. Van még pár pont, amit fontosnak tartottam az életmódváltásomban – lássuk egyben:
1. Ez egy folyamat. Ne akarjak mindent egy hét alatt megváltoztatni. A sikerhez türelem is kell.
2. Megérteni, mit miért teszek: belső meggyőződés legyen, ne külső kényszer.
3. Lelki háttér: a mélyben futó folyamatokat megoldani, minél kevesebb „ellenlábas” legyen.
4. Tudatosnak lenni, mit tudok, akarok elengedni és mit nem. Mit hogy lehet megreformálni, hogy élhető maradjon?
5. Örömforrások megtartása, újak felfedezése, és a kis győzelmek megünneplése.
6. Minőség-spirál: nem azonnal kell mindent elhagyni. Ahogy a folyamat halad, letisztulnak a fogyasztott ételek is, és haladunk a minőség felé.
7. Tisztánlátás = szabadság. A kalóriaszámolás nem teher, hanem a szabadságom kulcsa.
8. Rugalmas hozzáállás, mert lesznek hibák, megtorpanások, de ez az út része, nem bukás.
9. Személyre szabás: nem mindenkinél ugyanaz működik, mások a szokások, rendszerek, mindenkinek a saját rendszerét kell megreformálnia.
10. Támogató közeg keresése, ez lehet család, barátok, de akár egy közösség, segítő háttér is.
A felsoroltakból mindegyik megérne egy önálló gondolatmenetet, van, amiről korábbi cikkeimben esett már szó. Az biztos, hogy, hogy ha igazán életmódot akarok váltani, akkor érdemes leülnöm, hogy átgondoljam ezeket. Van-e gondom valamelyik ponttal? Ha igen, mi az? Meg tudom-e oldani?
Jó indikátor lehet, ha belegondolok a saját életmódváltásomba, és megfigyelem: milyen érzéseket indít el bennem a gondolat. Szorongást, félelmet, sóvárgást, hiányt érzek, ha erre gondolok, vagy boldog, energikus, tettrekész vagyok tőle?
Ha negatív érzések kísérik, akkor érdemes kibontani a fenti pontokat. Részletesebben végigmenni rajtuk.
Tiktok csatornámon már közel 200 videó érhető el, ínycsiklandó ételek receptjeivel, praktikus ötletekkel, és személyes történetekkel! Csatlakozz Te is, ne maradj le az újdonságokról és a csütörtök esti élő beszélgetésről, keresd a FogyiSztori-t Tiktokon, Facebookon, Youtube-on és Instán!
Fotók: Farkasné Márta Barbara
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
