„Nevettünk, ha a fordító nem pontosan fordított” – Párkapcsolat fordító program segítségével

Napról napra egyre jobban a mesterséges intelligencia korát éljük, és ez a különböző nyelveket beszélő emberek kommunikációjában is újabb kapukat nyit, ebben biztos voltam. De hogyan hat ez konkrétan a párkapcsolatokra? Erre kerestem a választ, ezért beszélgettem nemrég olyan magyar hölgyekkel, akinek külföldi a párja, és az interneten, fordító program segítségével ismerkedtek meg.

Elő a szótárral!

Az amerikai Rachel 1994-ben találkozott magyar férjével egy Bibliaiskolában, amit Rachel erős kapcsolódási pontként élt meg. Bár a férfi nem beszélt folyékonyan angolul, folyamatosan tanulta a nyelvet, ám gyakran nem értette, amit Rachel mond.

– Ennek ellenére sok mély beszélgetésünk volt, csak egyszerűbb nyelvezettel. Külön városban éltünk, így mielőtt mindenkinek lett volna telefonja, sok levelet írtunk egymásnak. Ez nagyon jó volt, mert így ő is átgondolhatta a dolgokat és megnézhette a szótárban. Úgy gondolom, ez igazán segített nekünk összekapcsolódni – számolt be Rachel ismerkedésük korai szakaszáról.

Valójában úgy gondolom, hogy a legtöbb problémánk és félreértésünk inkább kulturális különbségből eredtek, mintsem nyelvi különbségekből. A legnagyobb vitánk például abból volt, hogy mikor bontsuk ki a karácsonyi ajándékokat, ki jöjjön, a Télapó vagy Jézuska, illetve, hogy az ajándékok a fa alá vagy a zokniba kerüljenek – tette hozzá.

Jó nyelvtanulási eszköz

Gabinak sokat lendített az angol tudásán, hogy külföldi párt választott magának, akivel gyakorolhatta a nyelvet. Gabi az elején nagyon félve beszélte az angolt, de a férje bátorítására, illetve a Google fordító segítségével, gyorsan belejött.

– Ő mindig ott volt mellettem, és bátorított, sokat tanított. Ha nem tudtam egy szót, sokszor behelyettesítettem valamivel, például nem tudtam, mi angolul a hazugság, akkor azt mondtam, Pinocchio. Erről rögtön tudta mindig, mire gondolok. Ezt egyébként a mai napig használjuk, ha azt akarjuk, hogy mások ne értsék a kontextust, amiben ezt a szót használjuk. Ha stresszes vagy ideges vagyok, még 10 év házasság után is magyarul szólalok meg, de a férjem mára már pontosan érti, mit akarok mondani – mondja Gabi, aki örül, hogy a nyelvi korlátok által ennyi vicces élményben volt részük.  

Elég kellemetlen

Tehát amíg a felek távol élnek egymástól, addig egyszerű a kommunikáció, írásban. Jobban át lehet gondolni, mit akarunk mondani, kellő idő van fordítóprogramot használni, remek gyakorlási lehetőség nyelvtanulóknak. Sőt, az egyik beszélgetőpartnerem azt mondta, a Messengeren már létezik olyan funkció, amivel azonnal magyarul olvassa azt a szöveget, amit a párja a saját nyelvén küldött el neki. Szóval, ha írásban, távolról kommunikálunk egy külföldivel, ma már ennek semmi akadálya nincsen.

Ám mi van, ha két ember közt egyáltalán nincs közös nyelv? Mi van akkor, amikor két ilyen ember személyesen akar kommunikálni egymással? Vicces volt elképzelni, ahogy ott állnak egymás mellett, és mintha siket-némák lennének, írogatnak egymásnak. Vagy esetleg hangüzenetekkel beszélgetnek?

Zsófi egyik nyaralása alkalmával szeretett bele kedvesébe, ám a nyelvi korlátok miatt kétségbe van esve, hogyan fog szerelmük folytatódni.

– Személyesen is írogatunk, és nagyon gáz. Néha nem igazán van közös téma. Most megyek majd ki megint hozzá, megpróbálkozunk a hang alapú fordítóval, hátha azzal jobban megy, de nehéz így ismerkedni, bár szerencsére úgy érzem, eddig mindent meg tudtunk beszélni és egyre jobban belejövünk az efféle kommunikációba – mondja Zsófi.

Nem tudsz elmélyülni egy beszélgetésben

Ági viszont kifejezetten rosszul érzi magát a kapcsolatában a nyelvi korlátok miatt. Ő először angolra fordítja a mondandóját, és onnan férje nyelvére, mert azt tapasztalja, hogy így a fordítás sokkal korrektebb lesz. De még így is nagy kihívásként éli meg, hogy nem tud önfeledten beszélgetni partnerével.

– Nagyon érzem a közös nyelv hiányát. Nem tudsz elmélyülni egy beszélgetésben, sem a kapcsolatban. Türelmetlenséget, konfliktusokat szül, majd mindezek miatt sokat veszekedünk. Rettentő sokszor értjük félre egymást így! Nem tudok olyan lenni, mint itthon a barátaimmal, családommal, nem tudok kibontakozni, és már az is felmerült bennem, hogy van-e így értelme.

Azt hiszem, egy ilyesfajta kapcsolathoz nagyon toleránsnak, empatikusnak, figyelmesnek es rettentően türelmesnek kell lenni, hogy működjön – mondja Ági.

10 éve boldogan fordítóprogrammal

Bea története igazán üdítő: tíz év házasság és egy gyerek után is szuperlatívuszokban beszél férjével való kapcsolatáról, ami számomra iskolapéldája annak, hogyan lehet szavak nélkül is érteni egymást. Ez amúgy nem is olyan meglepő, hogy idáig is eljuthat egy kapcsolat, ugyanis, az önfejlesztő könyvekből már tudhatjuk, közel 90%-ban a testünkkel kommunikálunk: arcmimikánkkal, testtartásunkkal, gesztusainkkal, hanglejtésünkkel.

Bizonyos kultúrákban nagyobb hangsúlyt is fektetnek ezekre a non-verbális jelekre, ilyenek tipikusan a mediterrán térségbeli országok emberei, az olaszok, a spanyolok, illetve a Közel-keletiek is. A kommunikáció náluk sokkal indirektebb, gyakran célzásokkal kommunikálnak, az üzenet jelentésének dekódolásakor ezek a non-verbális jelek főszerepet játszanak. Őket hívja a szakirodalom „magas kontextusú kultúráknak”.

Szemben például velünk, magyarokkal, és a többi „alacsony kontextusú kultúrákkal”, ahol a kommunikáció direkt, az üzenet jelentése a szavakra támaszkodik inkább, mint a non-verbális jelekre.

Hogyan lehet ezt a gyakorlatban elképzelni?

Nos, hogy saját példával éljek: egyiptomi férjem elsősorban az arcomról olvas. Brutál jó benne, míg én sokszor észre sem veszem, ő milyen arcot vág beszéd közben, vagy legalábbis nem foglalkozom vele, mert a mondandójára figyelek. A férjemnek viszont mondhatok én bármit: ha a mondandómat nem tükrözi az arcom, ő az arcomnak fog hinni.

Valami ilyesmi történhet Beáéknál is: bár tanulják egymás nyelvét, talán így, hogy nincs egy erős közös nyelv köztük, jobban tudnak figyelni egymás mozdulataira, így legtöbbször szavak nélkül is „olvasnak a másik gondolataiban”.

– Az első pár hónap nem volt egyszerű és sokszor kínos volt a csend. Elsősorban írtunk, néha használtuk a beszéd funkciót is, de az még kacifántosabb mondatokat szült, úgyhogy inkább csak írásban beszélgettünk. Egy szót nem tudtam angolul. Ő kilenc nyelven beszél, de magyarul pont nem – meséli nevetve Bea. – Azóta már az én angolom is fejlődött, arabul is tudok valamennyire, de inkább értem, mint beszélem ezeket a nyelveket.

Csökkenti a veszekedést

Bea elmondása szerint ma már csak akkor kerül elő a fordító, ha komoly dolgot kell megbeszélniük és pontosítani kell. Már megszokták, hogy így kommunikálnak egymással.

– Nekem elég, ha ránézek, vagy a hangját hallom, és már tudom, mire gondol, és ez fordítva is igaz.

De volt már, hogy amiatt kaptunk össze, mert mást fordított a fordító, mint amit szerettünk volna. Szóval szerintem nagyon meg kell tanulni használni és értelmezni a programot, mert nagy bonyodalmakat okozhat. Bár nálunk a veszekedést például pont csökkenti, hogy nem tökéletesen beszéljük egymás nyelvét: mire leírjuk az adott témát, addig a másik lehiggad a várakozásban – meséli Bea.

A technika fejlődése tehát lehetőséget ad, hogy olyan emberrel is párkapcsolatba lépjünk, akinek a nyelvét nem, vagy legalábbis nem jól beszéljük. Ám a fordítóval való ismerkedés úgy tűnik, nem mindenkinek való. Igazi kaland lehet egy ilyen fajta kapcsolat, ha nyitott rá az ember, sokat nevethet, ami szintén összehozza a két felet, de ahogy a történetekből is kitűnik, rengeteg türelemre van szüksége annak, aki arra adja a fejét, hogy fordító segítségével ismerkedjen.

nyitókép: freepik

Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással, vagy egyéni összeggel segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?