Gyógyszer helyett vitaminokra költ a 67 éves Ironman nagyi

Csupa mosoly és energia az a 67 éves győri nagymama, aki már három alkalommal teljesítette az Ironmant, ami 3,8 km úszásból, 180 km kerékpárból és 42,2 km futásból áll. Az évek alatt Fügi Andrea saját becslése szerint körülbelül 2.000 érmet és rengeteg kupát gyűjtött be, és párját is a sport szeretete miatt ismerte meg egy netes randioldalon. A nem mindennapi sztorit el is mesélte nekünk, oly sok más izgalmas történettel együtt.

Fügi Andrea stílusosan, piros robogóval és talpig sportfelszerelésben érkezett a találkozónkra. Miközben helyet foglaltunk két limonádé mellett, előkerültek a csillogó érmek, melyekből persze nem mind fért bele a hátizsákba. A nagyrészük, körülbelül 2.000 darab otthon maradt. Azok a díjak viszont, amikre a 67 éves nagymama a legbüszkébb, hamar beborították a kis kávéház asztalát. Az elismerések között helyet kapott a 6 maratoni medál és a 3 Ironman befutóérem is, Andi pedig – gyakorlott interjúalanyként – egyből felvette a mesélés fonalát:

– Mióta az eszemet tudom, azóta sportolok és a szüleim is erre biztattak. Gyermekkoromban közel laktunk az uszodához, így hamar megismerkedtem az úszással és annak szeretetével – kész csoda, hogy sosem zárták ránk a strandot, ugyanis mindig mi voltunk a legutolsók. A következő években belekóstoltam a röplabdázásba is. Ha jobban belegondolok… az életem során talán csak akkor nem sportoltam, amikor szülési szabadságon voltam a gyermekeimmel – magyarázta nevetve Andi, aki évtizedek óta vesz részt az Olimpiai Ötpróbákon is, és a gyermekeit is hamar rászoktatta a mozgás szeretetére. – A legelső triatlonversenyem Balassagyarmaton volt 1989-ben, ekkor felpakoltam a gyerekeket: sátor a Trabantba, bicikli a kocsi tetejére, és már indultunk is, így sosem volt idegen számukra a sportolás. 

Vágta a centit a nyugdíjig

Először a triatlonos eredmények jöttek, ahol több távon is lehet nevezni: a legrövidebb az úgynevezett „sprint táv”, mely 750 m úszással kezdődik, majd következik a 20 km kerékpár, és végül az 5 km futás, majd ezt követte az „olimpiai táv”, ami ennek pont a duplája. Először Andi is aggódott, hogyan fogja teljesíteni a kihívást, de ahogy mondta: ő már csak olyan, hogyha valamit a fejébe vesz, akkor azt meg is csinálja. Már alig várta, hogy nyugdíjba mehessen, és legyen végre ideje sportolni – ekkor lendült bele igazán, és 62 évesen sikerült teljesítenie az Ironman kihívást, ami az egyik nagy álma volt. Azoknak, akik nem tudják, hogy miből áll ez a verseny, most azt ajánljuk, hogy kapaszkodjanak meg, ugyanis a 3,8 km úszás csak bemelegítés, utána jön a 180 km kerékpározás és „levezetésnek” a 42,2 km maratoni futás. Andi ráadásul nem egyszer, hanem zsinórban három egymást követő évben is teljesítette az embert próbáló távot – mondani sem kell, hogy már az első alkalommal országos bajnok lett a korosztályában. Ekkor 16 óra 6 perc alatt győzte le az Ironman akadályait, egy évvel később már beállította a legjobb idejét is 15 óra 47 perccel. Titkos fegyverei pedig a verseny közben erőt adó töpörtyűk és a kiflifalatok voltak – avatott be Andi a kulisszatitokba. A legelső alkalmat azonban a szerettei is felejthetetlenné tették számára…

– A családom elképesztő. Hihetetlen ajándékkal készültek nekem az Ironman teljesítése után. Egyik este lecsaltak egy ártatlan kutyasétáltatásra, ahol egy hatalmas óriásplakát fogadott, amiről a saját arcom mosolygott vissza rám, rajta a felirattal és az eredményemmel: „Megcsináltad! 62 évesen IRONMAN befutó lettél! Gratulálunk!” Először annyira megdöbbentem, hogy meg sem bírtam szólalni – idézte fel Andi az emléket, melyre mindig szívesen gondol vissza.

3 km úszás lett a netes randiból

A sporton túl a család is nagyon fontos szerepet tölt be Andi életében. Két gyermeket nevelt fel és összesen 6 unokája van, melyből 4, ahogy mondja, „lízingelt”. Ők ugyanis a jelenlegi párja, Bődi Sándor oldaláról érkeztek, akivel 2006-ban ismerkedett meg, amikor barátnője unszolására regisztrált egy internetes társkereső oldalon. A levelezéseket hamarosan személyes találkozás is követte, és mi más is szolgáltathatta volna ehhez a legjobb programot, mint egy szenior úszóverseny Balatonfűzfőn. 

– Sándor eltántoríthatatlan volt: lelkesen vállalkozott rá, hogy eljön és megnéz, miközben úszok – így is lett. Én vettem észre először, és miután megtörtént a nagy találkozás, jeleztem, hogy nekem aznap még lesz egy másik versenyem is. Szintén helyben egy 3 kilométeres úszás. Akkor döbbentem meg igazán, amikor Sándor megkérdezte, hogy eljöhet-e velem ő is. Először azt hittem, nézőként, majd felvilágosított, hogy ő bizony versenyezni szeretne velem. Természetesen, nem tilthattam meg (és nem is akartam), így még aznap együtt szeltük át a balatoni öblöt. Így indult a kapcsolatunk – mesélte Andi, majd hozzátette: másnap már közösen triatlonoztak Balassagyarmaton Sándorral, aki útközben ugrott be felszerelést venni a versenyre. Azóta is boldog párkapcsolatban élnek, Sándor is Ironman lett, és a létező összes mozgásformára nyitottak – köztük a sportrajongó nagymama nagy álmára, a síelésre is. 

– Onnantól kezdve, hogy 2007-ben először ráálltunk a sítalpakra, hamar ráéreztünk ennek a sportnak az ízére. Ma már rendszeresen, évente járunk Franciaországba a családdal és egy csapattal együtt. Még az óriás műlesiklásba is belekóstoltunk. Egyszer, amikor Val-Cenisben jártunk, a helyi lapba is bekerültünk, ugyanis véletlenül összeismerkedtünk egy ottani újságíróval, akinek felkeltette az érdeklődését a triatlonos öltözékünk és rögtönzött velünk egy interjút.

Nem kérdés a születésnapi ajándék

Andi boldog, kiegyensúlyozott életet él, és a sporton túl is volt miről mesélnie. Még középiskolás korában gépírásból országos bajnok lett.

– Azt hiszem, mindig fiús lány voltam, még autó- és motorversenyeken is indultam. Később műszaki főiskolára mentem, és ma sem idegen tőlem, hogy mindent megszereljek, amit csak kell. Sőt! Az egész életemre jellemző volt, hogy alkalmazkodtam a lehetőségekhez: tanítottam németet, fotóztam esküvőket, piacoztam, még fenyőfaárusként is dolgoztam, idegenvezető, export ügyintéző is voltam, hogy a gyerekeim ne szenvedjenek hiányt semmiben. Bár sosem voltam gazdag, mégis elmondhatom, hogy mindenemet, amim csak van, tisztességesen, a saját erőmből kerestem meg. A versenyek nagyon drágák, és hát a felszerelés sem olcsó. Jelenleg egy karbonvázas bicikliről álmodozom, de abból a jobbak már egymillió Forint felett vannak – ennyi pénzem sajnos nincs. De előbb-utóbb lesz új bicikli, mert a régi már nem bírná ki a következő szezont, keressük a párommal együtt a legkedvezőbb megoldást. Viszont legtöbbször a születésnapomra is nevezést, futócipőt vagy egyéb felszerelést kapok. Ezek ugye „szokványos” nagymamás ajándékok – mesélte nevetve Andi, aki azt vallja, hogy igazán szerencsés, mert ma már nyugdíjas, így nyíltan vállalhatja a hóbortjait – mindeközben pedig a környezetét is motiválja. 

Túl a holtpontokon

Andi elárulta, hogy nem csupán hobbiként tekint a sportra, a nehéz időszakaiban is ez jelentett számára támaszt.

– Az életem során kerültem már padlóra vagy anyagi, vagy párkapcsolati okokból, de ott is, akkor is tudtam, hogy fel fogok állni és felálltam. Ebben a sport is nagy segítségemre volt. Azt hiszem az a lényeg, hogy önmagunkkal legyünk kibékülve. A pozitív gondolkodás sok jót képes bevonzani. Sosem szabad feladni – ez nemcsak a versenyeknél, hanem az életben is igaz. Mindig a megoldásra kell fókuszálni.

– Amikor azt hallom, hogy valaki „túl idős” már ahhoz, hogy valamibe belefogjon, akkor mindig elmosolyodom. Én 53 évesen vettem részt az első maratonomon – nincsen lehetetlen, csak akarni kell! Nem az a lényeg, hogy mindent egyből elérjünk. A lényeg a fokozatosság. Első lépésként el kell határozni magunkat, aztán felállni a fotelből. Második lépésként ki kell menni a szabadba, ha futni még nem tudunk, az sem baj, akkor sétálni kell. A következő napon tűzzük ki magunknak, hogy elfussunk az első fáig, másnap már a következőig, és így tovább…  Kitartással hihetetlen eredményeket érhetünk el – mondta Andi, majd csillogó szemmel újságolta el, hogy májusban megdöntötte a korábbi rekordját és 120 km-t futott a hónapban, ami különösen nagy teljesítmény, ugyanis az ő korosztályának már leginkább a szinten tartás a cél, ehhez képest még javítani is tud eddigi eredményein.


A sportos nagyi idén már szerzett egy korcsoportos Európa-bajnoki aranyérmet quadratlonban (750 m úszás, 20 km biciklizés, 4,5 km kajakozás és 5 km futás), valamint két országos bajnoki érmet és egy országos bajnoki második helyezést is begyűjtött ergométeres versenyben és triatlonban. Az egyik legfrissebb országos bajnoki sikere a tatai Old Lake Man olimpiai távú triatlon verseny, ahol hárman voltak a korcsoportjában, ami elmondása szerint ritkaság. A beszélgetésünk végén pedig sietve felpattant a motorra, hogy a szokásos, 6 km-es esti futóedzés se maradjon ki…

Vélemény, hozzászólás?