A Covid megjelenése óta két részre szakadt a világ: vannak az oltást ellenzők és az oltást pártolók. Szilda azonban olyan szépen egyensúlyba helyezi ezt a két ellenséges, jobb esetben csak ellentétes tábort, ami példaként szolgálhat számunkra az élet minden területén. Ovassátok elfogadással és szeretettel
Ismét magához szólította a népet.
„Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.”
/Márk 14-15/
Honnan a cím? A minap olvastam Megyeri Szabolcs kertész oldalán egy gondolatot: A gyom nem csak egy növény, ami rossz helyen van, de ott is akar maradni.
Idén nyáron többször használtam a lélek kertje képet az írásaimban. Most is ide nyúlok, méghozzá egy merész és aktuális téma kapcsán. De leginkább az ítéletek szerepére és makacsságára szeretném felhívni a figyelmet. Vagyis méginkább arra, hogy létezik az ítéletmentesség. Sőt gazdagító. Még akkor is, amikor kényes, nagy súlyú témák osztják ketté a társadalmat, ítéleteket ékelve ember és ember közé.
Melyik az a téma, ahol a legtöbb egymás felé forduló ítélettel találkozom az elmúlt hónapokban. Nem más, mint az oltás.
Amikor a magam testéről, felelősségéről döntöttem, nagyon mélyen és tisztán igyekeztem magamba nézni. Igyekeztem a kapott információkat hasznosítva okosan dönteni, majd rájöttem, hogy esélyem sincs.
A két tábor olyan távol áll egymástól, olyan erős falakat húzott maga köré és olyan mélyen hisz, bizonyít, nyomatékosít a saját nézőpontjában, hogy néha azt éreztem, akár egy érmét is feldobhatnék. Miért is gondolom ezt? Mert azt láttam, hogy mindkét fél félelemből cselekszik. Mindkét fél retteg a haláltól. Sajátjától, családtagjaiétól, szeretteiétől. Mindkét tábor fél, hogy az oltás, illetve a vírus életminőséget fog károsítani hosszú távon. Szabadságot korlátoz, megélhetést veszélyeztet, árt. Mindkét táborban megjelenik az egymásra való hatás felelőssége is.
Tudatosan és direkt nem megyek bele abba, hogy kit milyen tudományos vagy épp áltudományos tények támasztanak alá. Látni érdemes – és békét támogató -, hogy itt nem a logika, hanem az érzelem uralja mindkét oldal érveit, ellenérveit, döntéseit.
Igen, a tiédet is kedves olvasó, és ez nem kudarc.
Biztos vagyok abban, hogy ezeket a sorokat akár oltott, akár oltatlan olvassa, ott zakatolnak a lelke örvényében azok az adatok, információk, amelyek az ő döntését megkérdőjelezhetetlenné teszik. És ki kell mondanom, mondanunk, hogy minden, ami mentén te döntöttél, igaz. Nem azért, mert bárki más is ezt mondja, vagy mert van, aki mást mond, hanem azért, mert benned ott van.
És kedves te, aki kétség nélkül döntöttél az oltás mellett, szeretnék neked gratulálni, mert kevés dolog tudja jobban támogatni az immunrendszeredet és ezzel a hosszú, minőségi életedet, mint az, hogy mindent, ami általad cselekedhető, megteszel azért, hogy védelmet adj magadnak és szeretteidnek.
És kedves te, aki nem oltatod be magad, mert veszélyesnek, indokolatlannak érzed az oltást, neked is szeretnék gratulálni. Mert te is a nyugalom felé vezető úton jársz, a küldetésedet szem előtt tartva kiállsz az értékrended mellett.
Az immunrendszer különleges folyamatok halmaza a szervezetünkben. Nem fogok most úgy csinálni, mintha műveltebb lennék ezen a téren, mint bármelyik olvasóm. Egy tulajdonságát szeretném kiemelni itt, hisz ez közös értékünk. Miképp az életünk és annak minősége. A stressz csökkenti az immunrendszer hatását. Vagyis a stressz csökkentése, bármilyen úton is érjük azt el, fokozni fogja a védelmünket minden vírussal, baktériummal szemben. Így tehát, amíg nyugalmunk, békénk megtartása a célunk és tetteink mozgatórugója, addig minden kiválasztott – vagy épp elutasított – lehetőség a közösség egészségét fogja szolgálni. Ami pedig közös kincs. Ahogy a szabadság és a szeretet is. Bármelyik sérül, sérül az immunrendszer és fokozódik – nem csak a most leghangosabb – halálok kockázata.
Mert a valódi kérdés nem az, hogy meghalunk-e, hanem az, hogy míg élünk, mivel gazdagítjuk egymást. Az előítéletek vagy a tények mentén hozott ítéletek egyaránt rossz kedvet, fájdalmat és gyengülést hoznak. Témától függetlenül.
Ezért, ha minden pillanatban tudatosítom magamban, hogy a társam számára is fontos az élet és annak a minősége, csak más úton látja megvalósíthatónak, tiszteljem benne azt, akinek fontos egy érték. Ami nekem is az. Ez pedig nem más mint az élet.
Semmi más gesztus, gondolati sablon nem tudja támogatni a békét, csakis az, ha addig kutatok, míg közös értéket nem találok. Ami leginkább önző érdekem, hisz sosem az a legveszélyesebb az emberre, ami kívülről bejut, hanem az, ami belőle távozik, teremtetik, elhangzik.
Vigyázzunk magunkra, bízzunk egymásban. Biztos, ami biztos: vitaminok, friss alma, testmozgás – és ami szerinted egészséges – gazdagítsa életedet, és az egészségesség ereje legyen a mindennapod élménye!
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
