A váltáshoz, életünk megváltoztatáshoz alkalmazkodó képesség, rugalmasság, nyitottság, továbbá az szükséges, hogy a szokványostól eltérő módon, kreatívan gondolkodjunk, mert csak így láthatjuk meg mindenben a jót – vallja Heintz Bernadett, aki egy romantikus szerelem miatt hat évvel ezelőtt még országot is váltott. Hollandiába költözött, ahol nemcsak otthonra, hanem önmagára is rátalált.
Tudatosság – ez az, amit Bernadett szinte az anyanyelvükkel egy időben megtanult a hollandoktól, és gyorsan magáévá is tett. Azt mondja, amióta tudatosabban éli az életét, az intuitív módon érkező megérzéseket könnyebben tudja megvalósítható célokra váltani. Magabiztosan és összeszedetten építi jövőjét immár Magyarországon és Hollandiában is. Érzi és tudja, hogy jó úton van. Amikor azt kérdeztem tőle, mégis miből gondolja ezt, szinte zavarba ejtő nyugalommal csak annyit válaszolt:
„Minden megtalál, és ezt észre is tudom venni.”
A szerelem vitte Hollandiába
Amikor Hollandiába kerültem, annyira elszánt voltam, hogy én márpedig itt megvetem a lábamat, hogy játszva vettem az akadályokat. Pedig így utólag visszagondolva, volt belőlük bőven.
– Ha megvan a motiváció és megvan a cél, szinte minden nehézség eltörpül, észrevétlen marad – emlékszik vissza Bernadett, aki 2017-ben költözött Hollandiába, mert párja, Tibor egyetemi professzorként már itt dolgozott.
Ám Bernadett Hollandiához való kötődése valójában mégsem ekkor, hanem tíz évvel korábban, 2007-ben kezdődött.
– Ebben az időben távkapcsolatban éltem egy belga férfivel, akinek szintén kisgyerekei voltak, mint nekem is; neki kettő, nekem egy. Ebből az ismeretségből végül nem lett közös jövő és összeköltözés, ennek ellenére az egyik legszeretetteljesebb kapcsolatom volt.
Biztos vagyok benne, hogy Erik pozitív tulajdonságai is hozzájárultak ahhoz, hogy én egy későbbi döntéshelyzetben Hollandiát választottam.
Miután ő flamandul, azaz belga-hollandul beszélt, a nyelv már akkor nagyon megtetszett, meg is tanultam egy pár dolgot tőle – kezdi történetét a jelenleg negyvenes éveiben járó Bernadett, aki annyira beleszeretett a holland nyelvbe, hogy már 2014-ben, még Budapesten, életében először megajándékozta magát karácsonyra egy holland alapfokú nyelvkurzussal. Csupán azért, mert kedvet érzett a tanuláshoz.
– Ez volt az első alkalom, hogy én édesanyaként, aki akkor már több éve szerény körülmények között egyedül neveltem a lányomat,
úgy döntöttem, hogy örömet okozok saját magamnak, és veszek magamnak egy nyelvtanfolyamot. Tettem mindezt anélkül, hogy tudtam volna, egy év múlva Hollandiába megyek.
Ez a kedves történet mindig eszembe jut és mosolyt csal az arcomra, amikor a Facebook évente feldobja azt a nyelvtani ragozós táblázatot, amit annak idején feltöltöttem.
A következő évben Bernadettet külföldi tanulmányútra küldte a munkáltatója. Szerencsés helyzetben volt, mert ő maga dönthette el, hogy hová szeretne utazni. Több ország neve is felmerült, végül Hollandiára esett választása. Ezen a szakmai úton találkoztam Tiborral, aki ma is a társa. Elmondása szerint egy két és fél éves nagyon romantikus időszak következett az életükben.
– Az egyik nap találkoztunk, a másik nap már utaznom is kellett haza, így nem volt módunk igazán megismerni egymást. Eleinte csak leveleztünk.
Olyan volt ez, mint amiről a nagymamám mesélt, amikor fiatal korukban a nagypapámmal egy évig leveleztek. Eszméletlen romantikus volt ez az időszak az életemben, izgultam, vártam, néztem, hogy jött-e már levelem, majd eljutottunk oda, hogy döntenünk kellett.
Vagy engedjük ezt a kapcsolat továbblépni egy következő szintre, vagy nem folytatjuk tovább. Végül úgy döntöttünk, hogy én költözöm Hollandiába, és hátra hagytam az egész addigi életemet.
Utólag már többször elgondolkodtam azon, vajon honnan volt nekem ehhez merszem, bátorságom, hiszen otthagytam mindent, családot, munkát, barátokat. Mindent, ami biztonságot adott, ami fontos volt az életemben.
A nyelv nem csak kommunikációs eszköz
Bernadett azóta tudja, őt sem kerülte el az a kultursokk, amit akkor él át az ember, ha idegen országba kerül. Mint mondja, a pszichológiai irányvesztés szinte minden állomását megélte. Az elején ott volt a rózsaszín köd, amikor minden szép és gyönyörű, és ez Bernadettnek elég sokáig tartott, mert Hollandiát fantasztikusnak és gyönyörűnek találta, és az ország sokat tudott adni neki abból, ami számára fontos volt.
Tehát egyrészről ott volt ez a lenyűgöző rácsodálkozás a természeti kincsekre és a kulturális gazdagságra, másrészről ott volt vele a kilátástalanság érzése is.
– Ültem egy buborékban, ami akkor a lakásunk volt, és azon töprengtem, hogy mi lesz velem, mit fogok én csinálni. Ez egy érdekes kettősség volt, de szerencsére gyorsan túllendültem rajta.
Azonnal belevágtam egy intenzív nyelvtanfolyamba, amikor egész nap hollandul tanultam. Ez nagy löketet adott, és szerencsésnek éreztem magam, mert volt affinitásom a nyelvhez, ráadásul csak erre kellett koncentrálnom, és nagyon meg is akartam tanulni. Viszonylag gyorsan meg is tanultam hollandul.
Az is motivált, hogy a nyelv számomra nem csupán egy kommunikációs eszköz. Nagyon szociális ember vagyok, otthon rengeteg barátom volt, itt pedig nem volt senkim. De nem akartam kívülálló lenni, nekem nagyon fontos a valahová való tartozás, a másokhoz való kapcsolódás.
Adtam magamnak három évet, hogy megtanuljam a holland nyelvet, ez sikerült is.
Négy hónappal Hollandiába érkezése után Bernadett már a groningeni egyetemen dolgozott, egy holland nyelvű oktatási irodában, ahol ő volt az első külföldi munkatárs. Az állást igen kalandos úton, egy kapcsolatépítő reggelin szerezte, egy ottani friss ismeretség kapcsán.
Ebből az egyetemi kényelmes és megtartó adminisztratív jellegű munkából azonban hiányzik az a kreativitás, ami Bernadett zsigereiben van, és segítette őt abban, hogy a jég hátán is megéljen. Így nemrég beadta a felmondását, és szeptembertől már kizárólag karrier coach-ként dolgozik majd tovább.
„Megtaláltam az utamat”
Merthogy Bernadett Hollandiával nem csak országot, hanem hivatást is váltott.
– Amikor a lányom önálló lett, és elköltözött itthonról, akkor rajtam is úrrá lett az „üres fészek szindróma”. Kétségbeestem, mit fogok magammal csinálni. Először egy pszichológus segítségét kértem, aki gyorsan átirányított egy karrier coach-hoz, mert kiderült, hogy a munkában kellene kiteljesednem, viszont pont ott nem voltam a helyemen.
A harmadik ülésen már tudtam, én is karrier coach akarok lenni. Fantasztikus érzés az embereket rávezetni arra, hogy kik ők, mire képesek és mit akarnak. Olyan csodálatos kibontani együtt a másik embert, és úgy gondoltam, ez az, amit én is csinálni akarok.
Végül a coach-om lett a h supervisorom, és elvégeztem egy postgraduális képzést Hollandiában, holland nyelven. Most már csaknem két éve a háromnapos egyetemi munkám mellett kliensekkel is foglalkozom.
„Híd szeretnék lenni a két ország között”
Bernadett a Hollandiában tanultakat, az ottani szemléletet, és mindazt, amit már coach-ként tud, szeretné elhozni Magyarországra is.
– Példaértékű, ahogyan itt a tudatos karrierépítés már fiatal korban elkezdődik. Hollandiában a középiskolások órarendjében ez is szerepel, és már tizenévesen azon gondolkodnak: ki vagyok, mit csinálok itt, miben vagyok jó, és a válaszok alapján választanak pályát maguknak.
Ezzel szemben Magyarországon még mindig az jellemző, hogy a szülők döntenek a gyerek továbbtanulásáról, és általában az ő be nem teljesült álmaikat, vágyaikat valósíttatják meg, ami nem biztos, hogy boldogságot okoz a gyereknek.
Ilyenkor mindig eszembe jut a lányom, Hanna, aki kamasz volt, amikor kiköltöztünk. Ez az a kor, amikor a lélektani fejlődés azon szakaszába lépett, amikor a barátok már kezdtek nálam is fontosabbak lenni a számára.
Hanna akkor úgy érezte, hogy épp a barátaitól fosztottam őt meg, kiszakítva egy biztonságos környezetéből.
Nem mondom, hogy nem volt lelkiismeret-furdalásom, de tudtam, hogy neki ez egy nagyon nagy lehetőség lesz, hiszen meg fog tanulni egy új nyelvet, magabiztosan fogja használni az angolt, új perspektívákat kap, megtapasztalja, hogy milyen egy másik országban, egy másik kultúrában élni, nem beszélve arról, hogy itt világszínvonalú képzésben tanulhatta meg a divatszakmát, ami kisgyermekkora óta álma volt.
Ma már nagyon örül, hogy van egy „holland lába” is. Most 22 évesen már ő is látja azokat az értékeket, amelyekről én annak idején úgy gondoltam, hogy csak az előnyére válhat.
Tanácsadóként a nagy váltás előtt álló embereknek is szeretnék segíteni.
Így például azoknak is, akik úgy gondolják, külföldön próbálnának szerencsét, mert biztos vagyok benne, hogy a példámmal, azzal, amit én már megéltem, sok hasznos tippet tudnék adni ahhoz, hogyan lehet jól és gyorsan integrálódni valahol.
Nem véletlenül tervezek a két országot illetően.
Nemrég úgy alakult, hogy a páromnak Magyarországon is lettek megbízásai, így újra kellett gondolnunk a párkapcsolatukat is annak tükrében, hogy együtt is legyünk, de mindenki folytathassa a saját feladatát, életútját.
Nemrég egy rádióinterjúban kérdezték tőlem itt Hollandiában, hogy mi az elképzelésem a következő tíz évre. Ekkor önkéntelenül kibuggyant belőlem, hogy híd szeretnék lenni a két ország között, amit annyira szeretek.
Érdekes, hogy hollandul kétféleképpen mondják azt, hogy haza. Lehet anyaország, vagyis moederland, de úgy is mondhatjuk, hogy vaderland, vagyis apaország. Tehát mindkét szülő megjelenik a haza szóban, így választhatunk.
Ha már így van, akkor arra gondoltam, az én anyagországom Magyarország, az apaországom pedig Hollandia lesz, mert nagyon megszerettem, nagyon jól érzem magam itt.
Örülök, hogy a magyarországi lehetőségnek, mert így több időt tölthetek majd otthon a családommal is. Ettől függetlenül Hollandiában is vannak projektjeim. Egyebek mellett elindítottam egy Facebook csoportot azoknak a nőknek, akik Hollandiába emigráltak, mert úgy tapasztalom, hogy nem mindenkinek olyan egyszerű és egyértelmű az újrakezdés, mint amilyen nekem volt.
Fotó: Heintz Bernadett
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
