Nincs itt semmi látnivaló! – avagy mi lesz Szildával, ha párra és új otthonra lel? Legszebb reményem szerint egy boldog, kiegyensúlyozott társ és édesanya. A társadalom egy gazdagító tagja.
Talán most is az. Talán mindig is az volt. De vajon elolvasod-e a cikkeit akkor is, amikor nincs benned a sajnálattal teli furcsa érzés-csomag, hogy hősnek lásd, hisz ezt te nem bírnád ki. Vajon kap-e ma figyelmet olyasmi, ami sokakkal megtörténik. Ami vidám, ami örömteli. Nem pedig mindenáron boldog? Persze ott is lesz mit nézni. Győzikééknél is volt mit. Csak az a kérdés, hol van a jó ízlés határa ebben a fura világban?
Vajon vagyok-e izgalmas, írok-e nagy olvasottságú cikkeket, ha már nem tűnök oly különlegesnek, méltatlanul terheltnek. Ha már csak egy leszek az ország négy gyermeket nem a vérszerinti apukájukkal nevelő édesanya közül. Ha csak valaki leszek, házban, munkában, ebben a kis országban?
Szilda problémai most akkorának tűnnek másoknak, amik megoldhatatlanok földi halandók számára. Nem is kérdés, hogy én is keresem a kiutat. Nem minden áron, nem alkukat kötve. Csakis önazonosan, kiteljesítően, örömtelien.
Az elmúlt két évben sokszor ért az a vélemény, hogy azzal a tehetséggel, gondolkodással, ami nekem van, sokkal több figyelemre pénzre és – ezekkel együtt – segítségre is szert tehettem volna a történetem által. Bennem meg minduntalan ott volt/van a bűntudat, hogy méltó módon élek-e azzal a csomaggal, amit kaptam az élettől.
Talán pont ezért valójában nincs bennem aggodalom a boldogabb jövő lehetőségére gondolva. Jöhet lovag, ház, könnyű élet, nyilvánvaló boldogság. Mondhatja bárki, persze, Szildának könnyű, mert olyan mázlija van az új párjával, az új otthonával, hogy szebbet senki sem kívánhatna magának. Amen!
És igazuk lesz. A titok azonban az, hogy Szildának most is könnyű, amikor nem teszi nehézzé magának. Amikor engedi, hogy motiválja a jelen, használja az adódó lehetőségeket és tudja, hogy minden pillanatban csakis legjobb önmaga lehet. Itt is, most is, tegnap is, holnap is.
Hősök ma a neten, kik gondjukat vállalják. Hősök ma, akik megosztják örömüket. Hős az a tinilány, aki többet mutat, mint kellene. Legalábbis én drukkolok, hogy életútján hőssé váljon önmaga előtt itt és most; miképp hős mindenki, aki cikket olvas, videót néz, és úgy érzi, rá nem figyel senki, hisz csak egy szürke kisegér.
Bár mindig sárgában vagyok, és ez pont addig marad így, amíg jólesik, pont olyan egy vagyok, mint bárki, aki dolgát végzi, életét éli, látható vagy láthatatlan terheit cipeli.
Mindegy a jurta, mindegy a magány, a négy gyermek vagy a meddő vágy. A csoda a személy, ki hordozza a szívet, aminek minden oka és lehetősége megvan arra, hogy elismeréssel forduljon önmaga, gyermekei, szerettei felé.
Félhetnék a változástól, attól, hogy elhagyom azt a személyiségemet aki kilenc éve vagyok a jurtában, vagy aki két és fél éve vagyok az özvegységben. Tegnap talán féltem is. Hisz mit fognak gondolni, ha kapcsolatban-ra állítom a kapcsolati státuszom, ha kirakok egy közös képet, és új városba kerül a lakhelyem?
Lesznek kérdések, és hirtelen újfajta figyelem. Talán meglepi majd a páromat, a gyermekeimet, talán szót is váltunk róla este, vacsora közben, de a lényeg változatlan marad.
Maradok én, aki vagyok, voltam, leszek. Aki egyszer beköltözött hatalmas pocakkal egy jurtába, aki elbúcsúzott imádott férjétől, és lenyomott két telet egy jurtában. Látott, tapasztalt és győzött minden nap, minden percben. Akkor is, amikor mások ítélték, sajnálták, féltették, figyelték – vagy épp kerülték.
Engem nem a jurta, vagy a gyász tett azzá, aki vagyok. És a változások sem tesznek majd kevésbé önmagammá. Megszülettem és az események során nyílok, gazdagodom és gazdagítani vágyom a világom, a világot. Mindig ott és úgy, ahogy az élet és az öröm terelget.
És te, drága olvasóm, gondolj rólam bármit, én tudom, hogy hős vagy, csoda vagy, érdekes vagy, kincse a világnak. Okkal, céllal és eredménnyel vagy itt, akár figyelnek, akár nem. A szeretet nem a szem és nem is a média figyelmének a hatalma. A szeretet benned születik, és életet teremt minden meglelt és megélt örömödben. Az én történetem pedig nem több, mint inspiráció, hogy magadban megtalálj mindent, ami szíved vágyához segíthet.
Fotó: Szilda
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
