Élete meghatározó könyveiről mesél ebben a podcastban Kárász Eszter: egy mesekönyv főhőséről elnevezték őt, egy kislány naplójához a hangját adta, egy életrajz szövegét előadásain idézi. A színészet mellett pedig számos, teljes embert kívánó, szép feladata van: a Pető Intézet konduktora, Piros Orr Bohócdoktorként kis betegekkel találkozik a kórházakban, az Eszter-lánc mesezenekarral járja az országot és előadóestjein Edit Piaf dalait énekli.
Számos televíziós és rádiós szerepe már gyerekként ismertté tette őt, így nem volt kérdés számára, hogy a Színművészetire vezet majd az útja. De a sors és a Felvételi Tájékoztató könyvben csukott szemmel „talált” főiskola más irányba terelte.
Összetört álmok…
„Életem nehezebb pillanataiban menekülőút volt számomra a könyvekbe, valaki más életébe bújás. Főleg Szabó Magda volt az, aki a kamaszkoromat és a főiskolás koromat meghatározta, amikor nagyon kerestem a saját utamat és nem tudtam, jófelé megyek-e, vagy jó helyen vagyok-e. Kapaszkodtam mindenbe, ami kicsit kiránthat a bizonytalanságból. Szabó Magda az első ilyen rácsodálkozás, hogy teljesen el lehet bújni egy könyv „másik világban”. Akkoriban a Pető Intézetbe jártam főiskolára a gyerekszínész múlt után, amikor nem vettek fel a Színművészeti Főiskolára, összetört az addig dédelgetett összes álmom, illetve akkor azt hittem, hogy összetört…
A könyv, ami a megtisztulást hozta
„Ez nagy hatással volt rám, mert voltam hasonló helyzetben. Ugye a Mély levegő egy bántalmazó kapcsolatból való kiszállásról szól, két gyerekkel. Kicsit féltem is, amikor kezembe vettem ezt a könyvet, mert én már régóta túl vagyok rajta, de ilyenkor ez mindig egy kísérlet, hogy az embert mennyire érinti mélyen vagy mennyire fogja visszarántani olyan érzelmekbe, amikről már úgy gondolja, hogy feldolgozta. Felzaklatott, de megtisztító is volt..”
Piaffal neki dolga van
„Tizenegy éves lehettem, amikor kikerültem egy nyelvtanfolyam kapcsán Franciaországba, és ott meghallottam Edith Piaf dalait. Azt éreztem, hogy nekem ezzel valami dolgom van, éreztem, hogy közöm van hozzá. Megszereztem az összes kazettát, ami csak előkerült, éjjel-nappal hallgattam és aztán már szinte kívülről tudtam őket, de soha nem akartam elénekelni. Azt éreztem, hogy őutána minek, úgy úgysem lehet, ahogyan ő. Aztán elkezdtem róla sokat olvasni, akkor került a kezembe a Nem bánok semmit sem című könyve, nagyon megragadott. Sokáig ott pihent a polcomon és egyszer egy színházi fesztivál záró gálájára valaki megkért – aki már hallott engem csak úgy a barátaimnak Milord-ot dúdolni és tudta, hogy én Piaffal ‘közeli viszonyban vagyok’ -, hogy csináljak egy Edith Piaf összeállítást erre a gálára…”
Momo, a bohócdoktor
„Gyerekkoromban talán azért lett a becenevem egy időre Momo, mert ilyen karakter voltam, bár máshogyan értem el azt, amit ő. Momo ugye mindenkit meghallgat, és a legfőbb tulajdonsága, hogy úgy tud mindenkit meghallgatni, hogy aki mesél neki, annak egyszer csak saját gondolatai támadnak és megoldást talál arra a problémára, amivel eljött Momohoz. Miközben ő csak egy kislány, egy gyerek, de mégis valahogy többet tud az életről, mint bárki… Egy kicsit egyébként azt is érzem, mióta bohócdoktor vagyok, hogy a „momoságot” használom: mindig száz százalékig ott kell lenni mindenben, azokban a pillanatokban történik minden, nem a múltban, nem a jövőben, hanem a jelenben. És akkor jöhetnek a Szürke Urak, akkor sem lesz mit elvenni tőlünk, mert az a pillanat, amiben benne vagyunk, az csak a miénk. ”
A podcastot itt hallgathatod meg:
Fotók: Emmer László
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
