Kóber Ildikó: „Akkor kezdődött az élet, mikor elhagyott a férjem.”

Ildikó élete, ahogy ő fogalmaz, 50 éves kora után kezdődött. Bántalmazó férje kirakta közös házukból, majd négy évig bentlakásos idősgondozásban dolgozott azért, hogy legyen hol laknia. Ezt követően megtanult angolul, több évet élt külföldön, ma pedig egy keresztény misszió tagjaként itthon harcol a prostitúció, az emberkereskedelem, saját alapítványával pedig az érzelmi bántalmazás ellen. Ildikó tavaly lépett nyugdíjas korba, és bár bevallása szerint szerényen él, én nem találkoztam még nála energikusabb és életvidámabb nővel.

Bántalmazott kapcsolatból az emberkereskedelem egyik élharcosa

Ildikót egy női edzőklubból ismerem, ahol körülbelül öt évvel ezelőtt találkoztunk. Már akkor is feltűnt, hogy mindig mosolygott, és sok energiája volt: magunk között csak Duracell nyuszinak hívtuk. Kisugárzása felvillanyozta az egész társaságot, és örömmel konstatáltam, hogy nyugdíj korhatár ide vagy oda, ezt a lendületet a mai napig sikerült megtartania.

Ildikó eredetileg magyar-történelem-könyvtár szakos tanár, aki 45 évesen a Testnevelési Egyetem rekreációs sportoktató szakát is elvégezte. Ám mindig azt érezte, hogy nem ott van, ahol lennie kellene. De ha nem itt, akkor hol? – kérdezte folyton magától.

A válasz 2008-ban érkezett, amikor is férje életközépi válságában „lecserélte, mint a (egy) fáradt olajat”, ahogy Ildikó fogalmaz.

– Kirúgott otthonról, egy vidéki családi házból, amit két kezünkkel építettünk. Maradhattam volna, mert jogilag a ház fele az enyém volt, de én méltóságon alulinak tartottam – mondja Ildikó.

– Úgy éreztem, ebben a miliőben tanítani sem tudok, hiszen a tanítás teljes embert igényel. Hirtelen ötlettől vezérelve otthagytam mindent, és felköltöztem Budapestre. Bentlakásos idősgondozást vállaltam, hogy legyen hol laknom. 4 évig éltem mások otthonában, gyógyultam. Ekkor ismertem meg Istent, pont, ahogy Ady is írja egyik versében:

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Akkor éreztem meg, hogy nem vagyok egyedül, hogy valaki szeret. Úgy éreztem, Isten elhívott, hogy nekem a Bibliát kell tanítanom. Kaptam is a lehetőséget egy nemzetközi Biblia iskolában, aminek keretén belül másfél évet éltem külföldön, 6 hónapot Erdélyben, 9 hónapot Svájcban és 2 hónapot Afrikában, utána jöttem haza.

Itthon azt a feladatot kaptam, hogy az emberkereskedelem megelőzésével foglalkozzak – meséli tovább Ildikó.

– Immár több, mint tíz éve tartok a témában előadásokat, workshopokat. Mindig mosolyogva tekintek vissza: azt gondoltam, vége a világnak, mert elhagyott a férjem, pedig nekem az élet igazán akkor kezdődött. – avat be mosolyogva.

Egyre több a nyugdíjas prostituált

Ildikót alig tudom levadászni egy interjú erejéig, annyira pörög: érzékenyítő előadásokat tart, konferenciákra jár, az egész élete az emberkereskedelem elleni harcról szól, illetve alapítványának, a Romokból Élet Alapítványnak az építgetéséről.

A szót, hogy emberkereskedelem egyébként nem szereti, mert szerinte rosszul fejezi ki azt, amiről igazán szó van: mások manipulálásáról, kihasználásáról, árucikké alacsonyításáról.

– Ma bárkit meg tudnak téveszteni, de az alul iskolázottak, a mélyszegénységben élők, a kisebbséghez tartozók, a gyermekotthonban felnövők, és a fogyatékossággal küzdők valóban hamarabb áldozattá vállhatnak. A nőket elsősorban a prostitúció fenyegeti: van, akiket becsapnak, például azzal, hogy egy mosogatói állást kínálnak Hollandiában, vagy babysitterkedni mehetnek Angliába, de amikor megérkeznek, prostitúcióra kényszerítik őket -mondja Ildikó.

Vannak, akik ugyan saját elhatározásból döntenek úgy, hogy testük áruba bocsátásával keresik meg a kenyerüket, de végtére ők is áldozatok: a körülményeik, a gyerekkori traumáik, a gazdasági helyzetük áldozatai. Mert olyan nincs, hogy valaki rózsaszín körülmények között reggel azzal ébred, hogy prostituált lesz.

Ezeket a nőket a férfi családtagok már gyermekkorukban rendszeresen molesztálták és hozzászoktak, hogy különválasztják a testüket önmaguktól. Borzasztó meghasonlás ez, amire a társadalmi szintű ítélkezés is rátesz egy lapáttal – meséli Ildikó.

Ildikó arról is beszámol, hogy ebben a „szakmában” egyre több a magyar nyugdíjas.

– Nyaranta járok ki bécsi stúdiókba, és míg mások nyaralnak, én történeteket gyűjtök, hogy jobban megismerjem ezt a világot. Ezekben a házakban sok magyar nő dolgozik, és azt figyeltem meg, hogy egyre többen vannak a nyugdíjas korúak. Így egészítik ki a nyugdíjukat. Azt mondják otthon, hogy kint idősgondozással foglalkoznak, de ott dolgoznak a stúdiókban. Kinek kellenek ezek az idős asszonyok? – kérdezhetjük. Nos, a fiatal, anyakomplexussal küzdő fiúknak.

Ám tavaly történt két gyilkossági eset, ami úgy tűnik, megrendítette ezt a piacot. Egyre többen keresik meg a segítő szervezeteket, hogy kiszállnának a businessből.

 – Már 20 éve járnak be bordélyházakba ezek a segítők és ajánlják fel, hogy nyelvtanulásban, a papírok elintézésében, orvosi ellátásban segítik őket, de eddig nagyon kevesen éltek a lehetőséggel. Talán most ért be a sok elvetett mag.

Ezek a nők ugyanis csak akkor fognak kiszállni, ha jövőképet adunk nekik. Meg kell tanítanunk nekik, hogy értékesek. Ha be akarjuk integrálni őket abba a társadalomba, aminek igazából sosem voltak részei, sok dologra kell megtanítani őket. Olyan alapvető dolgokra is, mint az, hogy éjszaka alszunk, nappal dolgozunk. Nagyon nehéz sors, egyedül ebből nem lehet kiszállni. 

Barátnőből prostituált, avagy a lover boy-ok veszélye

Ildikó szerint meg kell tanítani a lányoknak, hogy nem lehet kitenni mindent a Facebookra, mert így mi magunk kínáljuk fel a lehetőséget a rossz szándékú embereknek.

– Fiatal lányok esetében az egész sokszor úgy kezdődik, hogy egy jóképű fiú, a loverboy szerelmet színlel és hitegeti a lányt. A történet mindig ugyanaz: ezek a férfiak online kifigyelik az egyedülálló, önértékelési zavarokkal küzdő lányokat, megismerkednek velük, majd magukba bolondítják őket. Egy szerelmes lánnyal már azt csinálnak, amit akarnak.

Találkoznak, majd nem sokára lefekszenek egymással, aztán a fiú előadja, hogy nagy problémája van. A lány segíteni akar, kiderül, hogy a fiú valakiknek rengeteg pénzzel tartozik, és az élete is veszélyben van. Hát hogy segíthetne a lány? Le kellene feküdni egy baráttal, jön a válasz.

Persze, először ellenáll a lány, de erre érzelmi zsarolásba kezd a férfi. Hát csak ennyire szeretsz? – kérdezi. A lány végül beleegyezik, és nagyon mocskosnak érzi magát. A fiú közben elidegenítette a családjától. Aztán még több „barát” jön, akivel le kellene feküdni, hogy gyűljön a pénz, aztán, hogy legyen közös lakás, a lány meg elindult a lejtőn.

Én azt tanítom, hogyan tudják a szülők, a pedagógusok, a környezet észrevenni, hogy ez a lány már egy lover boy áldozata. Például egy ilyen lány kerüli a szemkontaktust, olyan cuccai vannak, amit nem engedhetne meg magának, tetoválásai vannak, bántalmazás nyomok vannak a testén, nem mer levetkőzni mondjuk az édesanyja előtt, nem érdekli semmi, a fiú elszeparálja a családtól és a barátoktól, leromlanak a jegyei.

Azt is tanítom, hogyan lehet felismerni egy lover boyt, csak az a baj, hogy egy önbizalom-hiányos lányra ezek nem hatnak, mert ha jön egy jóképű férfi, aki csapni kezdi neki a szelet, magyarázhatod, hogy ennek nem lesz jó vége – mondja Ildikó.

Gyógyulás egy kúriában, permakultúrás kerttel

A külföldi rehabilitációs védett házak mintájára álmodta meg Ildikó és csapata a Romokból Élet Alapítványt Felsőlajoson. A ház célja olyan nők segítése, akik érzelmileg bántalmazó kapcsolatból szálltak ki, és szükségük lenne egy helyre, ahol regenerálódhatnak. Ildikó mellett a csapat többi tagja is érzelmi bántalmazott volt, és kezdte újra az életét, így pontosan tudják, mire van szüksége egy ilyen traumán átesett nőnek. Az alapítvány létrejöttét is isteni sugallat vezérelte, ahogy Ildikó meséli.

– Bennem a méltóság szó kezdett dolgozni, mert megértettem, hogy valakiből azért lesz áldozat, mert az Istentől kapott méltóságát tapossák sárba. Nem sokkal később találkoztam egy ismerősömmel, Eszterrel, aki egy missziós hajón kapta a látást „A házról”, ahol bántalmazott nők épülhetnek lelki romjaikból.

Sikerült is vennie egy 6000m2-es földterületet egy felújítandó nemesi kúriával. Nekem nagyon tetszett az ötlet, úgyhogy összeálltunk, és csináltunk egy alapítványt. Csatlakozott hozzánk Niki is, aki már régebben foglalkozott hasonló projekttel. A tervünk, hogy vendégházzá alakítjuk a kúriát, előtte azonban apartman házakat húzunk fel a területre, amelyekben ingyenes szállást és étkezést, továbbá képzéseket biztosítunk a nőknek, illetve fenntartható, permakultúrás kisgazdaságokat fogunk létrehozni, hogy munkaterápián keresztül tanítsuk őket a saját értékükre.

Cél lenne kicsit visszatérni a természethez, a természetes élethez. Van már saját kutunk is, mert szeretnénk önellátóak lenni, akár majd később saját branddel teákat, lekvárokat árusítani. Egyenlőre kapcsolatainkon keresztül próbáljuk a hozzánk forduló nőket elhelyezni, segíteni nekik mindenben, amiben szükségük van.

Rendezvényeket szervezünk, jótékonysági vásárokat és jótékonysági koncertet, tavaly pedig megtartottuk az első konferenciánkat is Bántalmazott emberek rehabilitációs módszerei Magyarországon címmel. A következő rendezvényünk egy különleges jótékonysági est lesz április 12-én a MagNet Közösségi Házban, érdemes figyelni az oldalunkat a részletekért – mondja Ildikó.

Annyi féle-fajtája van a bántalmazásnak, és annyian érintettek vagyunk. Én örülök, hogy elkezdtünk nyíltan beszélni róla, mintha minden szenny a felszínre kerülne mostanság. De jöjjön is, én azt mondom, mert csak így tudunk ellene harcolni.

Fotók: Kóber Ildikó

Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?