Kriz Orsolya kutyákkal táncol. Nem is akárhogyan, Josephine nevű, ma már nyugdíjas border colliejával a Netflix Kutyák című dokumentumfilm sorozatában is feltűntek. A Dog Dancing Európa Bajnokság döntőjében bemutatott kűrjük pedig 2019-ben hetedik helyezést ért.
Orsi élete tizenegy évvel ezelőtt gyökeresen megváltozott, amikor először kezébe fogta Josephine nevű, kölyök border collie-ját, akit Novák Judittól, a Bordermánia Kenneltől vásárolt. A mai szőke haja és femme fatale külseje akkor még máshogy festett, Orsi épp rasta frizurával járta a világot. Az azóta bejárt úton együtt változott külsőleg és belsőleg is Josephine-nel, akinek nagyon sokat köszönhet.
Kitérők az úton
– Amióta megszülettem, kutyát akartam, minden szülinapon, karácsonykor azért könyörögtem, hogy kaphassak egy kutyát.
Amikor tizenhárom éves lettem, anyu azzal lepett meg, hogy elvitt egy kutyakiállításra, ahol örömömben sírva fakadtam. Utólag mesélte el, hogy ő akkor látta meg rajtam, hogy ezt én tényleg komolyan gondolom. Ennek hatására beleegyeztek abba, hogy legyen egy kutyám, de csak azzal a feltétellel, hogy csak én foglalkozom vele.
Nyilván nem arra gondoltak, hogy én keressem meg a pénzt, amibe a kutyatartás kerül, de az összes feladat, vagyis az etetés, sétáltatás, tanítás, fésülés rám hárult. Én akkor ezt véresen komolyan gondoltam, így természetesen belementem. Viszont nagyon hálás vagyok a szüleimnek ezért a szigorért, és mindenkinek ezt a módszert ajánlom követésre, akinek a gyermeke kutyáért könyörög – meséli Orsi a kezdeteket.
Sajnos Orsi első kutyája Parvo vírus miatt nyolc hónaposan elpusztult, de már ez alatt a pár hónap alatt is azt vették észre a szülei, hogy nagy kedvvel tanítgatja kedvencét, és szinte ez lett a legkedvesebb időtöltése.
Ösztönösen érzett rá arra, hogy hogyan foglalkozzon a kutyával, például a labdát is csak egy feladat sikeres végrehajtása után dobta el, azt jutalmazva, ami a tanítás egyik alapelve.
Orsit gyerekkora óta érdekelte a festészet, és rajztanárnak készült. Amikor felvették a Nyíregyházi Főiskolára, festő szakra, a tanulásra összpontosított, de egy idő után elkezdtek neki hiányozni a kutyák.
Húsz éves korában jött szembe vele a Dog Dancing sport, amit egy videón látott először. Ez a kutyás tánc annyira megfogta, hogy elhatározta, hogy ezt meg szeretné tanulni. Elkezdett gyakorolni óriás uszkárjával, ám sajnos a kutyus teljesen váratlanul elpusztult.
Ez annyira összetörte a lelkét, hogy csak évek múlva tért vissza a Dog Dancinghez. Ekkor kereste meg Novák Juditot, akivel céltudatosan, együtt választották ki Josephine-t
Autodidakta módon tanult
Orsi teljesen autodidakta módon sajátította el a kutyás táncművészetet, de annyira jól sikerült a mutatvány, hogy az első magyar országos bajnokságot kettes osztályban rögtön megnyerték, majd meg sem álltak az ötszörös bajnoki címig, és az Európa Bajnokság hetedik helyezéséig 2019-ben.
– A Dog Dancingben a legfontosabb verseny az Európa Bajnokág, ott van a legerősebb mezőny. Nekem nagyon sokáig tartott mire eljutottam a mai szintemre, sokkal tovább, mint azoknak, akik trénerrel, például velem dolgoznak.
Én 2012-ben kezdtem el dog dancinggel foglalkozni, és mindig saját magam találtam ki mindent, videókból, internetről tanultam – meséli Orsi, aki azt is sajnálja, hogy a világgal ellentétben Magyarországon még mindig nagyon kevesen űzik ezt a sportot.
– Európában már országban borzasztó népszerű sport, és ez látszik egy Európa vagy Világbajnokságon, ahol más országokból általában hatalmas szurkolótábor érkezik, és már a ruhákon, és csapatok létszámán is látszik a különbség.
A dogdancing egyik nehézsége az, hogy zenére kell a gazdának és a kutyának együtt harmóniában mozognia, úgy, hogy a kutyának azért nincsen ritmusérzéke.
Ez az egyik legnehezebb feladat.
– Ha például azt szeretném elérni, hogy a kutya távol tőlem a zene egy bizonyos pontján például meghajoljon,
akkor azt úgy kell megoldanom, hogy a kutyának pontosan megtanítom az adott távolságot, azt hogy mennyire fusson ki, és ott meghajoljon. Aztán én pedig visszaszámolok a zenében, és úgy indítom a kutyát a helyes pillanatban.
Ez nagyon komplex feladat kutyának, gazdának egyaránt, és ezért is nagyon fontos, hogy jól válasszon kutyát az, aki a dog dancinget, vagy bármilyen más kutyás sportot szeretne űzni. Orsi legutolsó kutyáját, Kashmirát már egy speciális kölyökteszt alapján választotta ki.
Napi több óra gyakorlás
– Naponta kétszer-háromszor gyakorlok egy kutyámmal, ezek rövid ideig tartanak, nem szabad túlhúzni. Most már öt kutyám van, de nem mindegyikkel dolgozom. Van egy befogadott border colliem is, vele például nem dolgozom, csak játszom.
Josephine nyugdíjas, őt pedig naponta tornásztatnom kell, mert azért a dog dancing is sokat kivett belőle. Noha hozzáteszem, ez az egyik legkímélőbb kutyás sport.
Shaney-vel, az ausztrál juhásszal versenyzem most, és vele gyakorolok. A kutyáimat pedig kettesével szoktam sétáltatni, azért hogy láb mellett sétáljanak.
Orsi YouTube csatornája rendkívül népszerű, jelenleg 12500 felíratkozónál jár. Remek oktató videóit imádják a gazdik.
– Azon dolgozom, – és a YouTube csatornám is ezért van -, hogy népszerűsítsem a Dog Dancinget Magyarországon. Sajnos az elején nagyon sok negatív kommentet kaptam, hogy ez cirkuszi mutatvány, és kínozzuk a kutyákat. Ma már kicsit nagyobb a bizalom felém, és a sport iránt is, köszönhetően talán a videó csatornám népszerűségének is.
Orsi kutyatrénerként dolgozik, ma már szinte csak dog dancinget tanít, iskoláját a DogDance Iskola Magyarországot 2017-ben alapította, de 2015 óta tart szemináriumokat. Most pedig már saját stúdiója is van a szigethalmi központban, sőt, már a dog dancing bírói vizsgát is letette.
Jelenleg a hollandiai Európa Bajnokságra készül kutyájával. Ám a fantasztikus előadás és kűr mögött nem csak 10 év munka, de komoly önismereti út is áll.
Ki kell lépni a komfortzónából
– El szoktam árulni azt a titkot a tanítványaimnak, hogy én nagyon mélyről indultam ám. Én vagyok az az ember, aki a saját szalagavatóján földbe gyökerezett lábakkal állt, attól félvén, hogy meg sem fogok tudni mozdulni, nem hogy kilépni, hogy feltűzzék azt a szalagot.
Nagyon nagyon féltem, izgultam, és átment rajtam minden fizikai tünet. Izzadtam, remegtem. De úgy gondolom, hogy ez mind leküzdhető, megtanulható, de csak akkor, ha nagyon akarja valaki.
Ő nagyon akarta, és ezt a titkot át is adja tanítványainak.
– Most már évek óta járok személyiségfejlesztésre, hogy megismerjem saját magam.
Orsi rengeteg terápiás foglalkozásra járt már, például élménypedagógiára. Szerinte a lényeg az, hogy ki kell lépni a komfortzónából, és el kell indulni az önismeret és személyiségfejlesztés útján. Neki legalábbis ez működött, és elnézve a ringben, ahogyan kutyájával teljes összhangban táncol, ezt el is hisszük neki.
– Minden könnyebb lesz ezáltal, jobban fogsz haladni a saját magad által választott úton – vallja.
Fotók: Kriz Orsolya
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
