Mátray Gyöngyi Finnországban vállalkozik. Nem kisebb fába vágta a fejszéjét, minthogy fát adjon el a finneknek. Pontosabban: fából készült tornyokat. Gyöngyi nem vállakozóként kezdte, más területeken dolgozott sokáig.
Gyöngyit telefonon értem el, hangja élettel teli és vidám, örülök, hogy nem egy stresszes ügyvezető igazgatóval beszélek. Épp ilyennek képzelem el a finn vállalkozókat, valahol egy erdő közepén, egy szaunából és egy faházból álló irodában. Az igazság persze valahol félúton van, Gyöngyi elmondása szerint egy szép környezetben álló otthoni irodából dolgozik az ideje túlnyomó részében, mert Finnországban ez teljesen természetes.
Mátray Gyöngyi húsz évvel ezelőtt érkezett Finnországba azután, hogy itthon nem vették fel se az orvosi, se az iparművészeti egyetemre.
– Akkor úgy éreztem, hogy összeomlott a világ. Aztán közöltem a szüleimmel, hogy külföldre szeretnék menni és mivel nekik Finnországban volt ismeretségük, ide jöttem. Itt beiratkoztam egy kézműves főiskolára, amikor annak vége lett, szerveztem egy kirándulást az osztálytársaimnak Magyarországra. – emlékezik vissza Gyöngyi.
– Az édesanyám ismert kézműves volt, így sok mindenkit ismertünk kézműves körökben. Jól sikerült a kirándulás. Kérdezte is az iskola igazgatója, hogy nincs-e kedvem visszamenni Finnországba, még egy évre. Mondtam, hogy van, de közben felvélteliztem egy finn egyetemre is és felvettek kulturális tudományok szakra. – mondja, hogy végül hogyan ragadt kinn Finnországban. Az egyetem alatt aztán megismerte leendő férjét. Három gyerekük született.
– Finnországban már akkor is teljesen más volt az oktatási rendszer. Nem kérdezte senki, hogy miért ezt a tárgyat veszem fel és miért nem a másikat, magamnak állíthattam össze a tantervemet. Ha dolgozat volt, akkor saját magam választhattam meg, hogy melyik napon akarom azt megírni és majdnem azt is, hogy miből. Ez az óriási szabadság szokatlan volt és bevallom őszintén, az elején hozzá kellett szoknom. De amikor beleszoktam a jóba, onnantól kezdve ez fantasztikus volt, és megszerettem a tanulást.
Ezt azóta sem hagytam abba, folyamatosan tanulok. – feleli Gyöngyi válaszként arra, hogy mitől ilyen legendásan jó a finn oktatás. Azóta elvégezte a konferencia – tolmács szakot is a Helsinki Egyetemen és finn-magyar tolmács lett. Aztán üzleti tudományokat hallgatott.
Amikor a gyerekek még kicsik voltak, öt évre visszaköltöztek Magyarországra, családostul. Gyöngyi azt szerette volna, hogy a gyerekek ne csak kétnyelvűek legyenek, de mindkét kultúrát megismerjék.
– Ahhoz, hogy a gyerekeink ne csak megismerjék, de otthon is érezzék magukat egy másik kultúrában és megismerjék a nyelvben lévő finomságokat, haza kellett jönnünk. Finnországban van arra lehetőség, hogy kivegyünk rekreációs szabadságot, amire fizetést is kapunk. Ezt használta ki a férjem, így tudott velünk együtt jönni Magyarországra. Én pedig a Finnagorában – ami egy finn alapítvány által alapított kulturális szervezet –, kaptam munkát.
A gyerekeket Waldorf óvodába és iskolába járatták, mert a magyar állami oktatást túl poroszosnak tartották. Később, Finnországban is Waldorf iskolában folytatták a tanulmányaikat, főleg azért, mert nem szerették volna, ha a Magyarországon elkezdett folyamat megszakad.
– Nálam nagyon kemény nyomot hagytak a magyar oktatásban eltöltött évek. Emlékszem, hogy szinte fájt reggel iskolába mennem, mert éreztem, hogy nem felelek meg, hogy bármit csinálok, nem tudok olyan jó lenni, mint amit tőlem elvárnak. És ez borzasztó nyomás volt, aminek nem szerettem volna kitenni a gyerekeimet a magyar tartózkodásunk alatt.
Finnországban az a nagy különbség az oktatásban, hogy ott elfogadott a gyerek aktuális érdeklődése és hozzáállása a tanuláshoz. Nincs versenyeztetés. Inkább megbecsülik és arra kíváncsiak, hogy mi az, ami a gyerekben van, ami iránt érdeklődik, és ezt motiválják a tanárok.
Azt a fontos, hogy mit tud felfogni az aktuális tananyagból. Motiválják a gyereket arra, hogy érdeklődjenek. – fogalmazza meg Gyöngyi azt az óriási különbséget, ami a magyar és a finn állami oktatási rendszer között van.
Gyöngyi életében kétségkívül a radikális változást az hozta, hogy elment Magyarországról Finnországba, és aztán ott is maradt. – Sosem lehet tudni, hogy mi miért történik az életedben.
Azzal a pillanattal, amikor kijutottam Finnországba, elkezdődött az életemben egy új fejezet. Attól kezdve azt csináltam, amit szerettem volna, és nem csináltam azt, ami nem tetszett csak azért, mert elvárták tőlem.
– mondja Gyöngyi és hozzáteszi, hogy ez persze nem ennyire egyszerű a gyakorlatban, de állítja, hogy ha valamit nagyon szeretne az ember, akkor megtalálja hozzá az utat. Így sikerült például kacskaringós úton állást szereznie a Finnagora budapesti irodájában.
Amikor a Finnagorában dolgozott, szerveztek egy faépítéssel kapcsolatos konferenciát, amire Finnországból is érkeztek mérnökök. Ezzel egyidőben megkereste őt a magyar Szigma Kft. vezetője Németh Botond azzal a fejlesztésükkel, amivel lehetővé tették faanyagok beillesztését a távközlési tornyokba. Úgy gondolták, hogy ez a finn piacon nagyon jól menne.
A finneknek nagyon tetszett az ötlet, de ahhoz, hogy ebből cég szülessen, kellett Gyöngyi hite is abban, hogy nincs lehetetlen. Besétált egy finn startup inkubátorházba az ötlettel.
Ott négy “szigorú” mérnök előtt kellett előadnia a koncepcióját és amikor kisétált a találkozóról azt hitte, semmi sem lesz az egészből. De alig lépett be a lakása ajtaján már csörgött a telefon és azt mondták neki a finnek, hogy az ötlet remek és ha van kedve, akár most visszamehet szerződést kötni.
A startup inkubátorházzal arra kötött szerződést, hogy fél évig folyamatos mentorálás mellett vizsgálja meg, hogyan lehet ebből az ötletből céget felépíteni. Ez ma már történelem, mert a projekt sikerült és Gyöngyi vezetésével megalakult a finn-magyar Ecotelligent nevű vállalkozás.
Kiemelt fotó forrás: Mátray Gyöngyi saját felvétele
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
