Barion Pixel Skip to content

Merjetek lépni azért, hogy elérjétek az álmotokat! – Kreiter Éva

Kreiter Éva, a Dreher Sörgyárak Zrt. HR igazgatója, az igazgatóság tagja saját bőrén tanulta meg, hogy milyen előnyei és hátrányai lehetnek annak, ha valakinek nőként kell megállnia a helyét egy főként férfiak uralta világban. Ma már egyedülálló szülőként neveli kislányát és figyel arra, hogy olyan ügyekre is jusson ideje, ami neki fontos. Éva mindenkit arra buzdít, hogy álljon ki magáért és bízzon a saját képességeiben, hiszen legtöbbször saját kishitűségünk állít meg abban, hogy előre jussunk.

Kreiter Évának 16 évesen, szinte még kamaszként, élete egyik nagy döntését kellett meghoznia: profi néptáncosnak hívták az Állami Népi Együtteshez. A szülei akkor még nagyon fiatalnak találták ahhoz, hogy otthagyja középiskolai tanulmányait. Egy évvel később azonban újra jött egy felkérés, ezúttal a Honvéd Táncegyüttestől. És Éva döntött: profi táncos lett. Az új karrier komoly kihívásokat jelentett számára, magántanulóvá kellett válnia és megállnia a helyét egy felnőtt közegben, gyakorlatilag gyerekként.

6 éves kora óta táncolt. Imádta. De kemény volt ez egy fiatal lánynak. 1,5 év után úgy érezte, fel kell adnia gyermekkori álmát és otthagyta ígéretes hivatásos néptáncos karrierjét.

Az útkeresés időszaka következett: divattervezőnek tanult és megfordult a médiában is, egy ideig a Magyar Televízió Múzsa című kulturális híradójának tánc-, és képzőművészetért felelős szerkesztő-riportereként dolgozott. És nem mellesleg diplomát szerzett a Táncművészeti Egyetem néptáncpedagógus szakán.

Harmadéves volt a főiskolán, amikor úgy érezte, elköltözne otthonról. Ám tudta, ehhez pénzt kell keresnie. Édesapja hatására fordult a HR szakterület felé. Pályaválasztási tanácsot kért tőle, és a kérdésére, hogy miben érzi magát elemében és ügyesnek, azonnal tudta a választ: abban, ha emberekkel foglalkozhat!

1998-at írtunk, a szakma új volt itthon, és Évának is idealizált elképzelése volt az egészről. – Amit most csinálok, annak semmi köze nincs ahhoz, amit akkor gondoltam a HR-ről. Beadtam a jelentkezésemet a Westel 900-hoz HR adminisztratív asszisztensi pozícióra, és fölvettek. Ekkor kezdtem el a Közgazdaságtudományi Egyetem hummánmenedzser szakát is, hogy legyen diplomám arról, amivel foglalkozom. Már az első nap tudtam, hogy jó helyen vagyok – mondja Éva, akit az új szakmája iránt érzett szenvedélye végül a tánctól is végleg elterelt.

Tudni kell élni és megélni a nőiséget

Első HR-vezetői pozícióját – a szerencsének és a rengeteg befektetett munkának köszönhetően – hat évvel később kapta meg a Ford Magyarországnál.

Ekkor még csak 28 éves volt, és  erőteljesen próbált ellensúlyozni. Nem volt ugyanis jellemző, hogy ilyen fiatalokat vezetőnek neveznek ki. Ráadásul Évi – mondjuk ki – gyönyörű fiatal nő volt.

– Jártam fekete nadrágban, fekete mellényben, fehér ingben. Ekkor váltottam markáns, sötét szemüvegekre, és hátracopfoztam a hajam – meséli ma már mosolyogva. Majd megosztja velünk, hogy karrierje során sokszor kellett olyan helyzeteket kezelnie, ahol férfiak nagyvonalúan azt gondolták, hogy egy kis udvarlással, flörtöléssel azonnali megoldást érhetnek el.

– Nagyon hálás vagyok ezeknek a kihívásoknak, mert a segítségükkel viszonylag gyorsan levetkőztem azt a tévképzetet, hogy férfiasan kell öltöznöm és viselkednem. Hamar rádöbbentem, hogy a női mivoltomat nem szabad elnyomnom, élnem kell vele. Nem visszaélnem, hanem jól élnem – szögezi le és hozzáteszi, hiszi, hogy a női érzékenység, empátia egyedi egyensúlyt teremthet a jellemzően férfiak uralta vezetői szférában.

Születésnapi ajándék: felmondás

– A Fordnál töltött három év után a Schneider Electric-hez váltottam, ami nagyon komoly előre lépésnek számított, mind vállalatméret-, mind felelősség tekintetében. Jött azonban a válság, és a HR addig megismert napos oldaláról átkerültem a borús részre. Új alapokra kellett helyezni a vállalat működését és meg kellett teremteni a megmaradó munkavállalók hosszútávú jövőjét, miközben szerettem volna méltósággal elköszönni a távozó kollégáktól. Érzelmileg nagyon megterhelő időszak volt – avat be, és elmondja a Schneidernél töltött évek vége felé már nagyon vágyott egy kisbabára. Ám a gyermekáldás sehogy sem akart jönni.

– Akkor már két éve voltunk házasok és úgy döntöttem, születésnapomra azzal ajándékozom meg magam, hogy felmondok. Három és fél éve dolgoztam itt, de éreztem, ez az egyetlen járható út. Ez június 25-én történt, augusztus 5. volt az utolsó munkában töltött napom, és augusztus 15-én teherbe is estem a kislányommal – mondja mosolyogva.

– Otthon töltöttem a terhességet, majd a születése után még közel másfél évet. Nagyon szép időszak volt. Ezután kerültem a Dreher Sörgyárakhoz. Szeptemberben lesz hét éve, hogy a Dreher HR igazgatója vagyok – folytatja.

A kiegyensúlyozottságban hisz

A Drehernél 580-an dolgoznak, ami megteremti a valódi emberi kapcsolatok kialakításának lehetőségét, és Éva ezt nagyon élvezi. A nők és férfiak aránya a sales-ben és az irodai támogató funkciókban fele-fele, a gyártásban 30–70 százalék, de ott sok nehéz fizikai munkát kell végezni, így bizonyos pozíciókban egyszerűen nem tudnak nőket alkalmazni. Ezt leszámítva azonban nagyon nyitottan állnak a kiválasztás kérdéséhez.

– Amikor mi munkatársat keresünk magunkhoz, akkor sokkal hamarabb kötünk kompromisszumot a tanítható vagy tanulható tudás terén, mint abban, hogy valaki kulturálisan fit-e a szervezetben. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy szeretnénk, hogy kiegyensúlyozott legyen nők és férfiak aránya. Én, és számos más női vezetőtársam jó példák vagyunk arra, hogy ez mennyire színesen és jól tud működni. Legyen szó részmunkaidőről, vagy home office-ról, rugalmasak vagyunk, ha valakivel együtt szeretnénk dolgozni – magyarázza Éva, és kiderül: attól sem zárkóznak el, hogy projekt alapon foglalkoztassák a tehetséges kollégákat, ha valaki élethelyzete ezt megkívánja.

Szabadság vagy biztonság?

Ha a fix munkahelytől való függetlenedésről van szó, a biztonság és a szabadság közötti különbség dilemmáját látja a legerősebbnek. – A nőknek talán picit nagyobb szükségük van arra a fajta biztonságra, amit egy munkaadóhoz való tartozás jelent, de távol álljon tőlem, hogy általánosítsak, hiszen ez személyiség- és helyzetfüggő is, és mindenki magából indul ki – mondja.

– Aki jobban elbír a bizonytalansággal, annak a szabadúszás csodálatos. Én most még inkább azt látom, hogy kell a kötés, és ezen a kötésen belül kell megpróbálni a lehető legnagyobb szabadságot adni és bizalmat biztosítani a munkavállalóknak – folytatja.

Ma már Éva is részmunkaidőben dolgozik. A péntekjeit tette szabaddá, bár klasszikus értelemben véve ilyenkor sem pihen. – Január óta dolgozom négy napot, de péntekre is mindig akad valami feladat. Például pro bono támogatom az Unicef magyarországi szervezetét egyfajta HR-vezetőként – avat be, és hozzáteszi, ugyan egy coach végzettsége is van már, szeptembertől terapeutának tanul majd.

Anyaként minden percet kihasznál

– A munkám legszexibb része, hogy hosszú távon tudok gondolkodni, alkotni és megvalósítani. A kedvenc része viszont az emberekkel létesíthető face to face kapcsolat. Nekem ez nagyon fontos és úgy érzem, hogy jó is vagyok benne. Motivál és energizál – mondja mosolyogva.

Mindemellett – bár az anyai lelkiismeretfurdalást jól ismeri – nagyon figyel arra, hogy kislányával minőségi időt tölthessen együtt. Mivel elvált, ő is megharcolta az egyedülálló szülők küzdelmeit.

– Nekem két fő szakmai motiváciom van: a tanulás-fejlődés és az, hogy legyen hatásom. Ezeket szem előtt tartva kezelem a mindennapi nehézségeket. Nagyon tudatosan szervezem meg a napomat, és lehetőleg nem kötök kompromisszumot a lányommal töltött idő vonatkozásában – szögezi le.

– Minden időt kihasználok, például arra az időre is szervezek hívásokat, amikor munkába tartok. Nem túlórázom, vagy ha szükségem van erre, akkor azt nem a lányommal közös időnkből veszem el. A beszélgetés, amit magammal néha le kell folytatnom, hogy nem mindig magamat kellene az utolsó helyre tenni. Ezért volt fontos lépés, hogy képes voltam elmenni három hónap sabbatical-ra és négynapos munkahetet kértem – mondja.

Nem irreális kérés, hogy pihenni szeretnénk

Bár karrierútja töretlennek tűnik, a kiégéshez Kreiter Éva is közel került. A stressz és a sok munka, ami a cégnél levezényelt nagy átalakulás velejárója volt, fizikai tünetekkel jelentkezett. Évi belátta, hogy lépnie kell.  – Úgy éreztem, hogy ha nem állok meg egy pillanatra, akkor nagy baj lesz – kezdi a több hónapos sabbatical-jának történetét. 

– Amikor először arra gondoltam, hogy ki kellene szállni három hónapra, megijedtem a gondolattól, aztán úgy éreztem, ezt nem lehet megcsinálni, majd amikor rájöttem, hogy muszáj, jött a lelkiismeret-furdalás, főleg a csapatommal, a céggel, a főnökömmel szemben. Végül megléptem, megállapodtunk – avat be.

– Két hete voltam otthon, amikor rájöttem, hogy nem azzal az érzéssel van a gond, hogy az ember húsz év után szeretne pihenni három hónapot, hanem azzal, hogy ez nem automatikus és nem elérhető mindenkinek. Úgy éreztem, ezzel kezdenem kell valamit, amikor visszamegyek. És lehet, hogy egyelőre nem tudjuk rendszerszintre emelni, de nekem nagyon jól esett elsőnek lenni ezen az úton – mondja Éva.

 – Mérlegelnünk kell, hogy mivel veszítünk nagyobbat. Ha valaki, aki fontos nekünk, kiesik három hónapra, vagy végleg elveszítjük, mert kiég. Úgy gondolom, egyértelmű a választás – magyarázza.

Türelemre és önbizalomra van szükség

Kreiter Éva szerint ma Magyarországon öt emberből egy-kettő fixen váltani fog, kettő pedig gondolkodik rajta, így mindenképp érdemes foglalkozni a karrierváltás kérdésével is. Egyetért azzal, hogy bár az anyák szeretnének dolgozni, sokuknak már nem fér bele a 8-10 órás munkarend. Úgy gondolja azonban, hogy változik a munkaerőpiac, így egyre bátrabban alkudhatnak ők is, ha részmunkaidőről van szó, de nem érdemes ajtóstul rontaniuk a házba.

Szerintem nekünk, csajoknak gyerek után az első számú feladatunk, hogy rendbe tegyük és felhozzuk magunkat arra a szintre, ahol már mondhatjuk például, hogy hat órában szeretnénk dolgozni. Ehhez rengeteg önismeretre és önbizalomra van szükségünk – mondja.

– Rá kell jönnünk, hogy valójában mi fér bele az életünkbe, majd ennek megfelelően kell felépítenünk a CV-t, és kitűzni az elérendő célcsoportot, legyenek azok cégek vagy akár fejvadászok. A következő lépés például a Linkedin profil ennek megfelelő elkészítése lehet, vagy célzott üzenetek küldése az ismeretségi körünkben lévőknek. A legfontosabb azonban az, hogy legyünk türelmesek, mert a mai világban még azoknak sem könnyű a vágyott állást megtalálni, akik nem kismamák.

Szülési szabadság a CV-ben? Igen!

Be kell csomagolni valahogy azt az egy-három évet, amit otthon tölt egy anya a gyermekével? – kérdezzük. Éva válasza határozott nem.

– Bele kell írni a CV-be! Számomra ez értéket képvisel. Én rengeteg fiatal anyukával dolgozom együtt, akiket láttam szülés előtt és szülés után is, de saját magamat is alapul vehetem. Nem tudom egy lapon említeni a hatékonyságomat előtte és utána – mondja.

– Nagyon nagyra értékelem az anyukákat, akik pontosan tudják, hogy 6, 7 vagy 8 órájuk van, és ha kutya kutyát eszik, akkor is elvégzik a feladatukat ennyi idő alatt – teszi hozzá.

Hozzáteszi, az anyák sokszor alapvetően kishitűek. Arról nem is beszélve, hogy a statisztikák szerint egy nő általában csak akkor adja be a CV-jét egy állásra, ha a kiírásnak 98 százalékban megfelel. – Nehéz bejutni az első rostán, ezért kell a network, vagyis a kapcsolatrendszer. Merni kell kérni és merni kell álmodni – tanácsolja, és elmeséli, ő sosem bizonytalanodott el igazán azt illetően, hogy a szülés után is el tud-e majd helyezkedni HR-igazgatóként, de így sem volt könnyű az újrakezdés.

– Jól emlékszem az interjú napjára. Izgultam, hogy fogok angolul megszólalni, mert két éve effektíve magyarul is alig szólaltam meg, azon kívül, hogy mentőautó meg radiátor – éppen akkor tanult beszélni a lányom. Amikor a pszichometriai tesztelés közben szünetet tartottunk, mondtam a pszichológusnak, hogy én nem tudom, hogy ez most számít-e, de én konkrétan a pelenka mellől jövök, és egy kicsit izgulok. Akkor rám nézett – ő is kismama volt, az anyósa a szomszéd szobában vigyázott a gyerekére – és azt mondta: a kognitív képességek nem változnak. Tök mindegy, hogy a pelenka mellől jöttél, ezt a felmérést most is ugyanúgy teljesíted, mint két év múlva, vagy mint két évvel ezelőtt. Teljesen megnyugtatott, ez nagyon meghatározó mondat volt az életemben. Szóval mindenkit, nőt, anyukát bátorítanék: merjenek lépést tenni az álmaik eléréséért! – fejezi be.

Kiemelt-, és cikkbeli képek: Kreiter Éva saját fotói.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely