Sajgó Anikó Józsa kétéves kislányával, várandósan költözött vissza Budapestről Békés megyébe férjével, hogy ne csak a fővárost cserélje le kertes házra, hanem korábbi, multinacionális cégnél végzett munkáját is valami teljesen másra. A váltás újabb önismereti úton is elindította, melynek eredményeképp korábbi tanulmányait és érdeklődési köreit ötvözve tud szín- és stílustanácsadóként a hozzá forduló nők életének rendezésében is segíteni.
Anikó felnőtt életét Budapesten kezdte el, fiatal házasként itt lakott első saját otthonában, majd kisgyerekes szülőként mégis visszaköltözött oda, ahol felnőtt, és mindezzel párhuzamosan itt váltott karriert is.
Lánya születése indította el az új úton
– Nekem egyértelműen a munka terén történő változás volt a nehezebb, a férjem a földrajzi váltást érezte annak.
Egy kicsi gyerekkel, a másikkal a hasamban nagy könnyebbség volt anyukám közelében élni, egy pillanatig sem bántam meg a költözést. A Körös-parton élünk egy kertes házban, a környék barátságos, belátható, élhető. Szeretem az itteni embereket, szeretek itt élni.
A munka meg úgy alakult, hogy amikor a lányomat, Millát megszültem, sokkot kaptam – akkor jöttem rá, hogy amit eddig felelősségvállalásnak hittem, az köszönőviszonyban nincs gyermekvállalással, de onnantól azt gondoltam, már csak értékteremtő munkát akarok végezni – meséli Anikó, akinek Mengyán Eszter blogja, a Holy duck! nyitotta fel a szemét a divat fenntarthatatlanságával kapcsolatosan. Elment egy színtanácsadásra, aztán kinézett magának egy iskolát, majd szín- és stílustanácsadóvá képezte magát.
– Pici gyerekeim voltak, egy és három évesek. Az anyaság eleje nem éppen az önbecsülésedet és a női mivoltodat lendíti fel.
Az új tudás sok pluszt adott, felnyitotta a szemem, megmutatta, hogy nem csak úgy lehet ezt csinálni, ha sutba dobod magad – emlékezik vissza Anikó. Divattervezőként végzett, így soha nem volt számára gond az öltözködés, de azt ennek ellenére sem tudta, hogy ilyen tudatosan is meg lehet élni azt.
Visszatérő problémákkal találja magát szembe
Anikó szerint egy szín- és stílustanácsadáson nem az kerül a központba, hogyan változtasd át magad, hanem az, hogyan hozd ki a legjobbat saját, meglevő adottságaidból. Ezzel pénzt és energiát is lehet spórolni, mivel innentől már tudod, mihez nyúlj.
– Az önismeret, az önfejlesztés fontos tényezője ennek az útnak. Megismered a bőröd, a hajad, a tested, elfogadod azt olyannak, amilyen, így használni tudod majd adottságaidat.
A legtöbb embernek vannak elakadásai a testével kapcsolatosan, ez feszélyezi őket az öltözködésben is, erre a tanácsadás azonnali gyógyírként hat, és máris magabiztosabb lesz a megjelenése – mondja Anikó, aki immár két éve foglalkozik tanácsadással.
Gyakori a hozzá fordulók körében az, hogy a nők szülés után vagy az évek múlása miatt megváltozott testükkel nem tudnak megbarátkozni és mit kezdeni. Az is gyakorol, hogy bár az idő múlik, negyven-ötven évesen is ugyanazt a gardróbot igyekeznek forgatni, amit húsz évesen felépítettek, de már érzik, nem működik.
– Mai testüket már nem tudják megfelelően hangsúlyozni azzal, amivel régebben lehetett – fogalmaz Anikó. De érkeznek hozzá jól menő vállalkozók, akik ezt szeretnék is kommunikálni öltözetükben.
Nem kell vagyonokat költeni
Gyakori félreértés, hogy a nők azt gondolják, stílusosan öltözni nagyon sok pénzbe kerül – Anikó szerint ez nem igaz.
– Gyakran készítek felméréseket: azok közt, akik hozzám jönnek, az az átlagos, hogy harmincezer forintot költenek ruházkodásra egy hónapban.
Ha nálam minden szolgáltatást igénybe vesznek, beleértve a színtanácsadást, a stílustanácsadást és a testalkatelemzést, annak már az első félévben visszajön az ára – meséli.
Egyre többen vannak azok is, akiket nem valamilyen probléma hajt hozzá: ők azok a nagyon tudatos emberek, akik tisztában vannak azzal, hogy nincs semmi érzékük a divathoz, de ezen a területen is érvényesülni akarnak.
A környezettudatosság is fontos cél
A váltásba a pandémia közepén vágott bele Anikó Békéscsabán: azt mondja, abban biztos, hogy jó utat választott, de abban nem teljesen, hogy ez itt is működni fog – a legtöbb kuncsaftja jelenleg Budapestről érkezik, ahol 18 évig élt.
Sokkal több munkát kellene belefektetni, neki viszont férjével együtt családja a fontosabb, a gyerekek az elsők, az, hogy délben elhozza őket az óvodából – ezért egyelőre inkább több lábon áll.
– Sok vállalkozásfejlesztés, énmarketinget tanulok.
El kell fogadni azt, hogy ez egészen más, mint az alkalmazotti lét. Ha az a cél, hogy növekedj, az rengeteg energiát követel, lassabb folyamat, de kitartóan, lépésről-lépésre haladva, lépkedek.
A tanácsadások mellett egy másik szerelemprojektem is van: színtípusok-karkötőket festek, amit itthon és nemzetközi platformon értékesítek, és részmunkaidőben egy natúrkozmetikumokkal foglalkozó cég marketingvezetőjeként is dolgozok a tanácsadások mellett – mondja. Szerencsés egybeesésnek nevezi, hogy sikerült itt is olyan ügyet találnia, ami mellé teljes szívvel oda tud állni.
Az anyasággal ugyanis a számára már korábban is fontos környezettudatosság még inkább felértékelődött életében: igyekszik ezt az elvet a gyerekneveléssel kapcsolatos dimenziókban is érvényesíteni.
– Sokat turkálok, bár tény, hogy a gyerekek sok új ruhát is kapnak. Ezt is lehetne még tudatosabban kezelni és apránként felkészülni a következő szezonra/méretváltásra. Bőven van még hova fejlődnöm. Ami olyan gyerekruha, azt elajándékozom, visszaforgatom, de biztos nem dobom ki.
A gyerekjátékok terén a műanyagdömping minket is elért, főleg rokonok által, erre egy rendszert alakítottunk ki kisebb-nagyobb sikerrel, gyűjtünk valamire, vagy lehet választani a gyerekek kívánságlistájáról. Nem tudom, hogy a gyerekeknek jó vagy rossz, hogy annyi idősen lettünk szülők, amikor már ennyire tudatosak vagyunk, de ez a helyzet – mondja.
Mindennél jobb az a ruha, amit már megvarrtak
Ruházkodás terén sem az értelmetlen pazarlás híve: a gyerekek esetében igyekszik a természetes anyagok vásárlására törekedni, és amennyire lehet, felnőtt ruhákban is – igaz, Anikó szerint jó szabású, természetes anyagú ruhadarabokat találni nehezebb.
– Ismerek olyat, aki bármit megvehetne, mégis turkál, sportot csinál abból, mit talál. Van, aki nem engedhetné meg magának a nagy márkákat, de inkább azokat szerzi be másodkézből.
Békéscsaba egy turkáló-kánaán: az emberek itt hobbiból járnak turiba. De van egy réteg, amelyiknek ez még mindig ciki, csak az új a jó, szóval lenne hova fejlődni. Ezért is szeretek beszélni arról, hogy nekem nem probléma a second hand – mondjuk mi turkálónak hívjuk itt, nem vintage-nek vagy prelovednak. Én szeretném, ha az ilyen dolgok lennének a menők – mondja Anikó, aki szerint ha bárki egy kicsit is belegondol azokba a folyamatokba, amelyek jelenleg világszerte zajlanak, akkor rá kell jönnie arra, hogy a környezete fontos kell, hogy legyen számára.
– Azzal nem értek egyet, hogy mindenről le kell mondanunk, de Föld kitermelte már 500 évre előre a ruhákat, jó lenne, ha ezeket használnánk.
A fenntartható anyagokból készült ruhánál is jobb az, amit már elkészítettek, hiszen a biopamut előállítása is nagy energiafelhasználással jár – mondja Anikó, aki egyetlen kivételt tud elképzelni a „mindennél jobb a használt” elve alól – ha valakivel álmai ruhája jön szembe. Ő öt-tíz évente botlik bele ilyesmibe – azt akkor biztosan megveszi, bármibe is kerüljön.
– Halmozni nem kell – minek, ha utána minden a kukába kerül? Igyekszem úgy választani minőségben és fazonban is, hogy a ruháimat minél többször vegyem fel – mondja.
Fotó: Sajgó Anikó Rózsa
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
