Barion Pixel Skip to content
Cserháti Tamara

„Anyósom szerint főzni érzésre, mérni pedig szemre kell” – Cserháti Tamara szépségkirálynő és az izraeli konyha világa

Korábban koriandert sem kóstolt, ma számos egzotikus fűszer nélkül elképzelhetetlennek tartja a konyháját és az életét Cserháti Tamara. Az egykori szépségkirálynő külföldi férje mellett szeretett bele a színes és vibráló izraeli konyhába, s bár eleinte rengeteget hibázott, nemrég szakácskönyvet is kiadott kedvenc izraeli receptjeiből.

Milyen az izraeli konyha? Friss, merész, színes, vibráló! – mondja Cserháti Tamara, akit azonnal magával ragadott az ország izgalmas konyhaművészete, amint belekóstolt. A 2012-es Miss World Hungary nem véletlenül került éppen az izraeli konyha közelébe: férje ismertette meg hazája fogásaival, amelyekkel Tamara ma már nemcsak őt, hanem két közös gyermeküket kényezteti.

Cserháti Tamara
Fotó: Kliszek Antal

– Korábban még a koriandert sem kóstoltam, ma meg el sem tudom képzelni nélküle a konyhámat…!  Bár tudom, ez megosztó fűszer, leginkább azért, mert sok ember szervezetében nincs meg az az enzim, ami élvezhetővé teszi, számukra kifejezetten borzalmas íze van – mondja Tamara, aki bevallja, a sokszínű és friss izraeli konyha után a gyerekkora ízeit felvonultató hagyományos magyar konyha kicsit unalmasnak tűnik…

Arra, hogy egyszer szakácskönyvet fog írni, soha nem gondolt, korábban is csak annyira vonzódott a konyhához, mint egy átlagos gyerek: pogácsát szaggatott, kikanalazta a maradék krémet a tálból, de ennél jobban nem merült bele a témába.

Később sem, mert a modellkedés messzire sodorta, már 17 évesen hónapokat tölthetett Indiában és Kínában. A konyhát akkor ugyan még messze elkerülte, de biztos benne, hogy az ott töltött idő, a sok utazás is hozzájárult ahhoz, hogy nyitott lett más országok gasztronómiájára, kultúrájára.

– Klasszikus, hagyományos magyar ételeken nőttem fel, és ha nem nyílt volna ki a szemem a világra a munkám révén, egészen biztos, hogy a konyhám is sokkal beszűkültebb lenne – mondja Tamara.

Öröm az életben, öröm az ételben

Persze más egy-egy nyaraláson belekóstolni egy egzotikus gasztronómiába, és más együtt élni vele. Tamarának az utóbbi is könnyen ment – legalábbis addig, amíg az asztalnál foglalt helyet…

– Minél több időt töltöttem kint, annál jobban beleszerettem az országba.

Imádom, hogy mindenki barátságos, nincs az emberekben semmi távolságtartás, rögtön a bizalmukba fogadnak. Az izraeliek életvidámak és az ételekben is az örömöt keresik, nagyszerű ételeik vannak!

Amikor kiutaztunk a fotósommal és végigsétáltunk a piacon, rögtön megkérdezték, hogy hívnak, mit keresünk ott. Másnap már a nevünkön szólítottak, finomságokkal vártak, megható volt az a vendégszeretet, amivel körülvettek. Így könnyen nagyon hamar otthon érzi magát az ember! – meséli.

Fotó: Szabó Betti

Óriási változást a gyerekei születése hozott az életébe és a konyhájába is: tudatosan arra készült, hogy rendszeresen meleg étellel várja őket otthon, ahogy ő is látta a családjában.

– Fontosnak tartottam, hogy megismerjék az izraeli gyökereiket, az ünnepeiket, a szokásaikat, az ételeiket, ne csak az édesapjuk, hanem általam is. Ezért például elkezdtem héberül tanulni, és évek óta tanulok a zsidó vallásról, a zsidóságról egy rabbitól – mondja.   

Főzni érzésre, mérni szemre kell?

A konyhatündér szintig azonban rögös út vezetett, mert bár a férje nővére séf, ezért azt gondolhatná bárki, hogy így könnyű, de nem volt az.

– Ő és az anyósom is azt vallja, hogy főzni érzésre, mérni pedig szemre kell, ami nem a legkönnyebb módja a főzni tanulásnak… Nem ment egyszerűen, sokat hibáztam, néha a kedvem is elment az egésztől.

Szerencsére a férjem nagyon lelkes volt, örömmel leste és kóstolta a próbálkozásaimat. Neki már nagyon hiányoztak a gyerekkora ízei, hiszen amikor megismerkedtünk, már tizennégy éve Magyarországon élt.

Fotó: Kliszek Antal

Lelkesen vásároltam hát az izraeli szakácskönyveket, bújtam az internetet recepteket keresve, és akkor még élt a férjem magyar származású nagymamája, Edit néni is, akitől sokat tanultam; a könyvem több receptje is tőle származik. Minden ételt addig készítettem, amíg tökéletes nem lett –mondja Tamara.  

Az izraeli konyha nagyon sokszínű – nem véletlenül.

–  A háború után több mint 72 országból érkeztek Izraelbe zsidó menekültek, és mindenki hozta magával a saját hagyományait, receptjeit. Ezek nagyon sokban különböztek egymástól, a lengyel zsidó konyha például teljesen más, mint mondjuk a magyar zsidó konyha. A férjem a flódnit például nem is ismerte… Izrael olyan, mint egy kulináris olvasztótégely, ezért is annyira izgalmas!

Egyedül az izraeli konyhában oly népszerű bárányhúst nem tudta megszokni, sem enni, sem készíteni nem szereti. Pedig kint, még ha maga a hús nem is kerül bele az ételbe, a zsírját, a faggyút gyakran beleteszik.

– A sors fintora, hogy a férjem kedvence persze éppen a bárányborda, és az ő kedvéért néha készítek is neki; igaz, egy ismerős hentestől konyhakészen, mentával és csípős szósszal előre bepácolva veszem meg hozzá a húst – mondja nevetve.

Kész szerencse, hogy éppen a Közel-Keletre sodorta az élet, mert amúgy sem „húsos”, az izraeli konyha pedig rengeteg zöldséget, gyümölcsöt  használ – nem véletlenül nevezik Tel-Avivot a vegánok paradicsomának.

Fotó: Szabó Betti

Az egzotikus fűszerekkel is megbarátkozott, friss koriander, menta, petrezselyem például mindig van a konyhájában, ez a három fűszer rengeteg izraeli ételbe belekerül, a salátáktól a húsfélékig. Na és római kömény, ami szintén megosztja az embereket, különösen akkor, ha fahéjjal párosítják, ami Izraelben gyakori és kedvelt ízkombináció.

Rakott krumpli hús nélkül

Tamarát nemcsak az ételek varázsolták el Izraelben, hanem az ott élők viszonya is hozzájuk, az étel ugyanis központi kérdés.

Fotó: Szabó Betti

– A zsidók azt mondják, az étel híd, amely összeköti őket az örökségükkel és egymással, bárhol is élnek a világban. Péntek este, amikor lemegy a nap és elkezdődik a sabbath, minden családban kezdetét veszi a nagy lakoma, amire egész héten készül mindenki.

Minden péntek ünnep, így aztán minden pénteken ünnepi vacsora kerül az asztalra, mindennel, mi szem-szájnak ingere. Ilyenkor az éttermekben is szinte csak turistákat látni, az otthonokban összejönnek a családok, úgy, ahogy azt nálunk csak karácsonykor látni.

Az egykori szépségkirálynő is megadja a módját a vendéglátásnak, nem csoda, mondja nevetve, hogy nagyobb vendégséget vagy grillpartit legfeljebb kétszer hajlandó tartani egy évben.

– Nagyon komolyan veszem a szerepemet, olyankor nem aprózom el, a 4-5 féle köret és ugyanennyi saláta például alap, és akkor még nem is beszéltünk a húsokról…        

A zsidó hagyományok, bár nem visz szigorúan kóser konyhát, néha bizony nehezítést is jelent a családanya számára, akinek otthonában keveredik a két kultúra.

– A gyerekeknek ugyanúgy megvannak a magyar, mint a keleti kedvenceik, imádják például a rántott húst és a rakott krumplit. Igaz, az utóbbit mi hús nélkül készítjük, mert van, amiben igazodtam a férjemhez az étkezés terén.

A húst például nem keverjük a tejtermékekkel az ételekben, ami eléggé megnehezíti a tejszínben, tejfölben gazdag hagyományos ételek elkészítését. Sertéshúst sem eszünk, bár láttam, hogy általában a pulykakolbászba is tesznek sertészsírt, hogy szaftosabb legyen…

 

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely