Hogyan lesz egy vésztői kislányból már nagyon fiatalon sikeres vállalkozó, ráadásul a covid idején? A Modernity kreatív ügynökség tulajdonosa, Szabó Gabriella igazi komfortzóna elhagyó, aki folyton újításokon töri a fejét. Saját bevallása szerint a pozitív attitűd a titka a tudatos jelenlét, némi maximalizmussal fűszerezve.
Még csak 30 éves vagy, de már 5 éve vezeted a saját kreatív ügynökséged, és az egyik legutóbbi nagy projektet a Nő Comment! csapatával készítettétek. Aki ismeri a műsor producerét, Kende-Hofherr Krisztinát, tudja, hogy ő igencsak megválogatja, kivel működik együtt. Milyen volt ez a megbízás?
Ez volt a 2021-es évünk egyik utolsó nagy projektje, a TMC alvállalkozói lettünk, mi forgattuk a műsor főcímét és a műsor főcímének videoklipjét is. Kriszta egyből mélyvízbe dobott, négy nap alatt szerveztük le az egész forgatást, amin a teljes stábbal együtt körülbelül ötvenen voltunk. Nagyon nagy kihívás volt, ráadásul ez volt az első olyan munkánk, ami kifejezetten tévének készült, és azt kell, hogy mondjam, nagyon jól sikerült.
Kriszta teljes bizalmat szavazott nekünk és a feszített tempó ellenére, minden flottul ment, még a tervezett időbeosztást is sikerült végig tartanunk a forgatás alatt. Ez egy kis létszámú forgatáson is ritka, nemhogy egy ekkora produkciónál. Ez persze nem csak a mi érdemünk, minden résztvevő szakember profizmusát tükrözi. Az egész csapat számára hatalmas löketet adott ez a munka év végére.
Ahogy beszélsz, abból úgy tűnik, számodra nincs lehetetlen küldetés. Mennyire tépázott meg titeket a covid-járvány?
Próbálok pozitívan állni mindenhez és természetesen volt több olyan dolog is az elmúlt időszakban, amik nem a tervek szerint alakultak.
A covid előtt kezdtünk bele egy új, hulladékmentes esküvőszervező cégbe, ami egy side project volt az ügynökség mellett. 2019-ben indítottuk el, és bár szépen jöttek a felkérések, a járvány mindent felborított, így ezt a projektet fel kellett adni, máshol volt szükség kapacitásra.
Ezen felül, ami számomra a legjobban fáj, hogy 2020 elején belevágtunk egy saját iroda-stúdió kialakításába, ahol a kivitelező miatt nagyon sok pénzt buktunk.
Ezek a dolgok nem jöttek össze, de nem ostoroztam magam, a körülmények közbe szóltak, és úgy gondolom, hogy a legjobb döntést hoztam meg minden helyzetben. A veszteségeket is tudni kell kezelni, feldolgozni és tanulni belőle.
Nagyon pozitív hozzáállás! Mindig így kezeled a kudarcokat az életedben?
A felmerülő helyzetekre nem problémaként, hanem feladatként tekintek. Ez klisé lesz most, de szerintem a pozitív gondolkodásmód visz előre. Ha problémaként látunk dolgokat, akkor problémákat fogunk kapni.
Ha viszont feladatként tekintünk rá, akkor azt meg kell oldani, ami kihívás. Engem ez feltölt, és mindig egy új képesség megismerésére, fejlesztésére sarkall.
A megoldásokhoz pedig sok mindent meg kell fejlődni. Sokszor ez nekem sem megy könnyen.
Mindig is így álltál hozzá az élethez?
Szerintem ez velem született, a személyiségem része, és többek között annak köszönhetően bontakozhatott ki, hogy csodás gyerekkorom volt. A szüleimtől minden lelki támogatást megkaptam ahhoz, hogy megvalósíthassam a terveimet. Soha nem hangzott el otthon olyan, hogy a fellegekben jársz, vagy ne álmodozz! Anyukám mindig is azt mondta, hogy három fiút is kiteszek, mégsem bántottak, soha nem próbálták elnyomni ezt az énemet.
Vidéki lány vagy. Mennyire lógtál ki ott a sorból?
Nagyon. Mindig úgy éreztem, hogy kilógok a sorból, valahogy a korosztályommal nem voltam egy hullámhosszon, idősebbnek éreztem magam. Más dolgok érdekeltek.
Mindig rám sütötték, hogy álomvilágban élek, de ez engem nem érdekelt már akkor sem, szeretem ezt az álomvilágot, amiben jelenleg is élek.
A teljes képhez el kell mondjam, hogy én úgy gondolom, hogy a vidéki élet is lehet ugyan olyan teljes és kielégítő, mint egy városi.
Az én életemnek és céljaimnak az erős alapját képezi, hogy falun nőttem fel, a kimondott szó nálunk érték és ezt az üzleti életben is képviselem, illetve nem érdek alapú üzleteket szeretek kötni, hanem kölcsönösség alapút, amit szerencsére a korosztályom nagy része képvisel, de ez nekem mind otthonról jön.
Mit gondolsz, mennyire határoz meg téged, adott-e bármit a személyiségedhez az, hogy az ország egyik legszegényebb megyéjéből származol?
Ez nehéz kérdés, mert valóban szerényebb körülmények között nőttem fel, bár ez gyerekként soha nem tűnt fel, mi egyformák voltunk egymás között. De mégis meghatároz, ad egy erős alap értékrendet számomra.
És sokszor megkapom, hogy Vésztőről felépíteni egy ilyen karriert mennyivel nehezebb volt és nagyobb elismerés jár érte. Ezzel őszintén nem értek egyet. Ez semmivel sem nagyobb teljesítmény, mint az, ha valaki átveszi a már milliárdos családi céget a szüleitől. Azért nem lehet ezeket a teljesítményeket rangsorolni, mert mindnek megvan a maga keresztje. Más a nehézsége annak, ha például egy családi céget átveszel, teljesen más teher nehezedik rád, elvárások a család, a cég, a munkatársak és nem utolsósorban magad felé és olyan dolgokkal kell megküzdened, amikkel nekem soha nem kellett és természetesen ez fordítva is igaz.
Az életed minden területén jellemző rád ez a tudatosság?
Összességében igen. Én úgy gondolom, hogy akkor profi valaki, ha el tudja különíteni a munkát a magánélettől. Természetesen vannak olyan szituációk, amikor egyszerűen nem lehet, de én például, ha olyan magánéleti helyzetben találom magam, ami elviszi nagyon a fókuszt és érzelmileg erősen hatással van rá, akkor szabadságot veszek ki. Ezt nehéz volt megtanulni, de nekem itt kezdődik a profizmus.
Az én hangulatom nem lehet hatással a kollégáimra. A kollégáimat lelkesítenem kell, bíztatnom és egyben tartanom, ugyanígy az ügyfél oldalra is igaz ez. Nem azért fizet az ügyfél, hogy egy fancsali arcot nézzen, aki nem tud gondolkodni az ő idejében és pénzén, mert épp magánéleti problémái vannak. Ezt el kell tudni különíteni, ha viszont nem megy, akkor előbb el kell rendezni.
Szerencsére mindig van olyan ember, akire át tudom delegálni a feladataimat, ha beüt a krach. Ha én kiesek, a cég akkor is működik. Ez azonban kemény munka volt és persze 100%-os bizalmat követel tőlem a munkatársaim felé. Szerencsére egytől egyig mindenkiben bízom a cégemben, egyenesen és tisztán kommunikálunk egymással, így van egy olyan erős hátország, hogyha bárki kiesik, akkor át tudjuk venni a feladatait. Olyanok vagyunk, mint egy kis család, mindenben támogatjuk egymást.
Honnan inspirálódsz és gyűjtöd a mindennapi motivációdat?
A motivációmat saját magamból gyűjtöm, mert nagyon magasak az elvárásaim magammal szemben is, és számomra nincs nagyobb motiváció annál, hogy ne csalódjak saját magamban.
Szerintem minden kreatív ember a folyamatos jelenlétből inspirálódik, ami egy örökös mentális felkészültséget ad. Megterhelő állandóan megfigyelni és elraktározni mindent, amit látsz és a megfelelő pillanatban két, akár egymáshoz nem illő dologból alkotni egy egészet.
Mi volt a 2021-es éved legnagyobb tanulsága?
Az, hogy határtalanok vagyunk, a plafont mindig feljebb lehet és kell is tolni. Egy személy vagy cég sem kényelmesedhet bele a saját sikereibe. Folyamatosan új kihívásokat kell keresni, amik kimozgatnak téged, a munkatársaidat és a cégedet is a saját komfortzónátokból.
Fotók Bálint Tamás
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
