„Itt nincs maszlag, minden úgy történik, ahogy kell, fizikai törvényszerűségek mentén. Meg kell tanulni, meg kell tapasztalni, és utána olyan mint a biciklizés: nem felejtjük el. Imádom!” – meséli lelkesen villanyszerelői tanulmányairól Szél Felícia, aki immár 10 éve foglalkozik ingatlan-felújításokkal. Kommunikációs főállásából szabadúszó szövegírói pályára váltott, de az igazi szabadságot számára az adja, amikor házakat bújtathat teljesen új köntösbe férjével közösen. Felícia mindeközben könyvet is írt: szókimondó kézikönyvet készített imposztorszindrómásoknak.
Szél Felícia életének több mint húsz éven át szerves része volt az írás. Pályakezdőként újságírással foglalkozott, majd minisztériumi sajtóirodák és kommunikációs főosztályok csapatát erősítette, ami szintén rengeteg írással, szövegezéssel járt együtt. Második gyermekük születésekor viszont rádöbbent: az addigi tempót és a beosztásából fakadó kötöttségeket már nem fogja tudni, illetve nem szeretné tartani.
Rugalmasabb életformát teremtett
– Több körben kiégtem a kommunikációs világban. Sokáig küzdöttem azzal, hogy ezt az egészet magam mögött szeretném hagyni. A vállalkozást eleinte nem is szövegíróként kezdtem, hanem kézműves tevékenységgel igyekeztem elindulni. Hamar kiderült, hogy számomra ez nem egy megélhetést biztosító konstrukció.
Szinte pillanatok alatt visszatértem az eredeti szakmámhoz. Annak ellenére, hogy meg volt a rutinom, nem volt egyszerű, hiszen a vállalkozóvá válás teljesen más gondolkodásmódot jelentett.
Bár az életformám kedvezőbb és rugalmasabb lett, mivel hosszú időt lehúztam a közszférában, nem volt sétagalopp az átállás – osztja meg velünk Felícia, akinek a férje is kommunikációs területen dolgozott, csak ő a rendőrségnél, ám így mindketten ismerik azt az abszurd időbeosztást, ami ezzel jár.
– Az idő tekintetében tehát nem volt eget rengető a változás, jóval inkább üdítő, hogy magunknak tudjuk tervezni a folyamatokat. Tíz éve foglalkozunk ingatlan-felújításokkal, de szűk egy éve mondhatjuk el azt, hogy mindkettőnk számára főállássá nőtte ki magát.
A Covid egyébként éppen akkor jött, amikor a szabadúszó szövegírói munkáim egészen beálltak, de ahogy mindenkinek, úgy nekünk is odavágott a vírushelyzet. Írni különösen nehéz volt két gyerekkel otthon. Csendről nem is álmodoztam – idézi fel az újságíró-ezermester, aki nem is tudja, mi történt volna, ha nem lettek volna a felújítós munkáik.
Falják az ingatlanhirdetéseket
Az elmúlt 10 évben folyamatosan építkeztek, túrtak, fúrtak, faragtak. Eleinte maguknak kezdték el csinálni és szükséghelyzetként élték meg, aztán mindent kitanultak, és egyik projektből mentek a másikba.
– Egyre komolyabban vettük, és tudtuk, hogy kell egy műhely. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ehhez a budapesti bázisunk nem az igazi.
Martonvásárra esett a választásunk, több szerencsés és szerencsétlen véletlennek köszönhetően.
Korábban is nagy kedvencünk volt ez a kisváros. Bár folyamatosan nézegetjük az ingatlanokat, még akkor is vadásszuk őket a neten, amikor abszolút a közelében sem vagyunk annak, hogy valami újba vágjuk a fejszénket.
Képben vagyunk, nemcsak az ingatlanokról, hanem a technológiai fejlesztésekről, az új berendezésekről és alkalmazásukról is sokat olvasunk – mondja Felícia, aki büszke arra, hogy képesek teljesen újragondolni az ingatlanok hasznosítását, és elképzeléseiket meg is tudják valósítani.
– Mindketten nagy fejlődésen mentünk keresztül az elmúlt években, az amúgy elképesztő műszaki érzékkel rendelkező párom is.
Voltak komoly meglepetéseink a gépekkel, de már sokkal rutinosabban, bátrabban állunk neki az új eszközök kipróbálásának.
Sőt, a férjem mindeközben az asztalos hivatást is kitanulta, így az egyik fő profilunk a beépített bútorok készítése lett.
Összeszokott csapat vagyunk, van, amiben ő az ügyesebb, van, amiben én. Érdekesség, hogy hozzá is izmosodtam a feladatokhoz, a kézfejem és az alkarom például jóval többet bír, mint korábban, de az állóképességem is sokat fejlődött.
Egyszerűen ki kell bírni, ha például 10 percen keresztül meg kell tartani egy masszív vas idomot, mert különben baleset lehet a vége – fogalmaz Felícia, aki októberben végez, mint villanyszerelő.
Végre szélcsendben dolgozhat
A hozzáállásuk talán a felmenőktől gyökerezik: Felícia gyermekkorában minden nyáron rendszeres volt a mezőgazdasági munka, azaz a kapálás, betakarítás a napszámosokkal együtt, de ha kellett, ganézott, tyúkólat meszelt, sőt kondáskodott is. Férje nagypapája pedig legendásan nagy szerelő ember volt, sokat emlegetik, hogy ő olyan, mint a Pista papa.
– Engem nem riaszt el a kétkezi munka, és soha nem is becsültem le, sőt jelen pillanatban – a kommunikációs területen töltött ennyi év után – valódi felüdülés, mert most érzem először igazán, hogy nem kell folyamatosan bizonygatnom, hogy miért fontos, amit csinálok.
Az újságírót, kommunikációs munkatársat sokan ellenségnek tartják, kevesebbszer éreztem azt a partneri hozzáállást, mint most. Megszűnt az ellenszél – fejti ki a leendő villanyszerelő, aki egyedüli nőként csatlakozott a képzésbe.
Gyorsan látták, hogy megfogja a munka másik végét
– Az iskolában többnyire egyedül a büfés hölgy és én vagyunk nők. Az elején kissé kakukktojás-élményem volt, de egy percig sem éreztem hátránynak, hogy nő vagyok. Pontosabban, legelőször volt egy-két vicces megjegyzés, hogy nő létemre hogy kerültem ide, de nagyon hamar látták, hogy nem arról van szó, hogy eltartott kisujjal fogok sipákolni, hogy oldjanak meg mindent helyettem – mutat rá Felícia, akinek felszabadító érzés férfitársaságban lenni.
– Itt tényleg nincs hülye kérdés, mindent fel mernek tenni.
Nem voltam még olyan közegben, ahol ennyire szabadon és gátlástalanul kérdeznek arról, ami számukra nem világos. Ez engem is felszabadít, jobban merek kérdezni, segítséget kérni, odafordulni a többiekhez. Váratlan és örömteli élmény, amikor én is tudok nekik segíteni.
– A tananyag viszont kőkemény fizika volt az elején, és pikk-pakk bedobtak minket a mélyvízbe, leraktak minket a gyakorló fal elé. Bár kínos beismerni, volt olyan, hogy kimentem a mosdóba és ott sírtam. Az első három tanóra után viszont teljesen átlendültem, ősszel pedig már a vizsgán is túl leszek.
Saját imposztorszindrómája a szülővé válással tudatosult
És vajon mikor tér vissza Felícia az íráshoz? Mint mondja, most mentális szüneten van, sok mindent lezárt maga körül, hiszen nem szeret túltelített lenni, de fog írni, van is a fejében több ötlet, ám egyelőre nem hagyja, hogy ez nyomja a vállát.
Akik a sikertől szoronganak című, imposztorszindróma-témájú könyve 2021-ben jelent meg. És vajon miért épp ezzel a kérdéskörrel indult el könyvszerzői pályáján?
– Számomra az anyasággal racionalizálódott, hogy nálam elég akut jelenség az imposztorszindróma. Időnként a sajtóban is előkerül egy-egy cikk a témáról, de szerintem sok írás tartalma inkább fokozza az imposztorszindrómát, nemhogy javítaná.
Sok előítélettel is találkoztam, aztán egyszer csak bedobtam három könyvtémaötletet a mastermind csoportomba, és a visszajelzések alapján kristálytiszta volt, hogy ezzel kell foglalkoznom.
Nagyon erős volt az indíttatás, hogy kipréseljem magamból ezt a könyvet. Sok támogatást kaptam pszichológus, coach és időmentor személyében. Felszabadít, hogy sikerült megírnom, és ez azt jelenti számomra, hogy következő alkalommal is menni fog.
Ennek semmi köze a felújításokhoz vagy a villanyszereléshez, de Palich Gabriella coach barátnőmmel közösen több tervünk is van arra, hogy hogyan adjunk további lökést annak a segítségnyújtásnak, amit az imposztorszindrómásoknak szeretnénk közvetíteni.
Fotók: Szél Felícia
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
