Próbáltad már a stand-up paddleboardot, azaz a SUP-ot? Lágyan ringatózol a víz felszínén – pontosabban először azért küzdesz, hogy fennmaradj a deszkán. Kellő gyakorlás után azonban arra koncentrálhatsz, amit a természet nyújt neked: a víz ősi hangjára, a bőrödet simogató szellőre, a csendre. Yagci Kondákor Szilvia ezen is csavart egyet, mert a SUP-on lehetséges jógázni is, sőt, vízi túrákra is alkalmas. Ő mindezeket a török riviéra fellegvárában, Antalyában honosította meg – ott akkoriban még szinte ismeretlen volt a SUP, mint szabadidős sporttevékenység.
Törökország tipikusan nem az a hely, ahová hazánkból özönlenek az expatok, különösképpen nem azok, akik a megélhetés miatt döntenek az anyaország elhagyásáról. Ettől függetlenül mégis közel ezer magyar telepedett le itt, mert valljuk be, van valami ebben az országban.
Szilvia a főiskola mellett egy budapesti utazási irodában dolgozott, ahol rendszeresen szerveztek törökországi utakat is. Mégsem érezte a hívó szót, nem vonzotta különösebben az ország. Először egy kolléganője és barátnője esett szerelembe az országgal, a nyelvvel.
– Mást sem hallottam hónapokig, minthogy Törökország így, meg Törökország úgy – meséli szélesen mosolyogva. A török nyelvvel való találkozás aztán az ő életében is sorsszerű változásokat hozott, imponált neki, hogy annyira hasonlít a magyar nyelvhez.
– Onnantól kezdve nem volt megállás, elkezdtem törökül tanulni, pedig a lábam se tettem még be az országba. Ezzel a barátnőmmel hátizsákkal megjártuk Isztambult, Bodrumot, Kappadókiát, az a tíz nap mindent eldöntött.
A főiskolán jelentkeztem az Erasmus programra, és kifejezetten Törökországba akartam menni. Összejött, aztán itt is ragadtam – folytatja a történetét.
Független karrierépítés Törökországban
Szilvia idegenforgalom szakon végzett, ezért a kiköltözése után logikus volt, hogy ezen a területen helyezkedik el. Évekig dolgozott a turizmusban, annak számos területén megfordult.
Többek között fogadta a magyar csoportokat és anyanyelvi idegenvezetőként varázsolta még izgalmasabbá az útjaikat.
– Amikor megszületett a kislányom, éreztem, hogy szünetet kell tartanom, minél több időt akartam vele tölteni.
A jóga már sokkal korábban beférkőzött az életembe, és gyorsan rájöttem, a gyakorláson túl tanítani is szeretném.
Odahaza végeztem el a megfelelő képzéseket, pilates- és jógaoktató lettem, emellett kismama- és babajógával is foglalkozom.
Először hagyományos jógaoktatásnak indult, teremben, rendszeres vendégekkel, később kötötte össze a standup paddle-lel.
Mire hivatalosan is a kezében tudhatta a SUP jógaoktatói végzettségét, eljött az idő, hogy visszakerüljön a munka világába a kislánya mellett.
– Most már több mint három éve indítottam be a saját vállalkozásomat.
Nem akartam visszatérni sem a korábbi idegenvezetői munkakörömhöz, sem az alkalmazotti léthez. Elegem lett a kasztrendszerhez hasonlító, vállalkozáson belüli hierarchiából, a magam ura akartam lenni.
Elindítottam a saját SUP-jóga foglalkozásaimat és SUP-túrákat kezdtem szervezni Antalyában, illetve annak környékén – mostanra ez vált a fő kenyérkeresetemmé – meséli Szilvia.
A turisztikai szakemberből lett egyéni vállalkozó azóta Antalya és környékén járja a régiót, jógaórákat, táborokat és elvonulásokat szervez, ahol a középpontban a mozgás, a csend, a befelé figyelés és a hétköznapokból való kiszakadás áll. Átalakított furgonjában sokszor napokat is eltöltenek, ha úgy hozza a munka, családjával már megszokták, hogy sokat vannak úton.
Nőként nehezebb itt is
– Az idegenfogalomban nehezebb volt nőként megállni a lábamon.
Leghosszabb ideig idegenvezetői beosztásban dolgoztam, és rengeteg nehézségem volt a férfiakkal függetlenül attól, hogy irodában, szállodában, étteremben vagy a buszos utazások alatt kellett velük együtt dolgozni. Sokáig tartott, mire megtanultam kezelni az időnként zaklatásig fajuló helyzeteket.
Akár fel is adhattam volna már, mikor belevágtam a saját vállalkozásomba – arra gondoltam: mi lehet a legrosszabb végkimenetel? – mondja.
Szilvia az elindulás után nagyon sok elismerést és pozitív visszajelzést kapott, ez mind-mind megerősítette abban, hogy jó úton jár. Közösségi média csatornáját követve fantasztikus helyszínekre, öblökbe, barlangokba látogathatunk el vele, és azok a napfelkelték a tengeren – csodálatosak.
Azt mondja, amióta a maga ura lett, soha nem érezte annak hátrányát, hogy nő. Ehhez mondjuk az is hozzájárul, hogy meg tudja szűrni mind az ügyfeleit, mind az üzleti partnereit, ez pedig nagy előny.
– Talán jókor voltam jó helyen, ki tudja. Valószínűleg a külföldi tapasztalataim és a tanulmányaim is számítottak. Külföldiként pedig már azért nem volt problémám, mert addigra én is török állampolgár lettem, és ennek a magabiztosságával kezdtem bele mindenbe – osztja meg komoly arccal.
Többnyelvű gyereket nevelve
Szilvia és török férje 5 éves kislányukat terelgetik az élet útján. Ilyen felállás esetén sokan szokták megkérdezni, hogy vajon beszél-e a gyerek magyarul is, hisz nem odahaza született és nem ott tölti a napjait.
– Természetesen beszél magyarul, sőt, ha megkérdezed, büszkén mondja, hogy ő magyar.
A kislány mindkét nyelvet tökéletesen beszéli, és Szilvia elmondása szerint egy kis félénkségen kívül semmi nehézsége nem volt ebből adódóan. A magyar nyelvet az ő titkos nyelvének tartja, még ma is előfordul, hogy úgy tesz, mintha nem értene törökül, ha nem akar valakivel beszélgetni.
Az óvodában öntudatosan meséli a barátainak, hogy ő magyar, és több kisgyereknek is megtanított már néhány magyar szót. Szilvia egészen pici korától kezdve azt hangsúlyozza, hogy a többnyelvűség nem hátrány, sőt, egy plusz dolog.
– Velem magyarul beszél, az apukájával és mindenki mással törökül. Azt is tudja, hogy én magyar vagyok, az apukája török, ő pedig mindkettő. Sőt, igazából én is egy kicsit török, apukája is egy kicsit magyar – ez egy külön szövetség közöttünk.
Szilvia odafigyel arra is, hogy minden hazai ünnepet megtartsanak és beszélgessenek az ünnep apropójáról. A magyar identitástudat és a kultúra átadásában sokat segít, hogy összetartó kis magyar közösségük van Antalyában, akikkel rendszeresen összejárnak.
– Karácsonykor mindenképpen hazamegyünk, de nálunk ünnep ám az ortodox újév, a muszlim cukorünnep és amerikai Halloween is. Melyik gyerek ne örülne a plusz ünnepeknek? – vigyorog.
Emellett azt is fontosnak érzi, hogy tudjanak elvonatkoztatni Magyarországtól és Törökországtól, hisz a világ olyan nagy. Szerencséjükre mindenféle nemzetiségből élnek a környezetükben; amerikai, dél-amerikai, orosz, de közép-, kelet- vagy nyugat-európai barátaik is vannak.
– Igyekszem mindig felhívni a figyelmét, melyik családnál mi a felállás, mert fontos, hogy lássa, sok vegyes házasság és többnyelvű, több kultúrájú gyerek létezik rajta kívül.
A család hiánya fájó pont
Azzal Szilvia is egyetért, hogy szülőként a saját családjának a hiányát a legnehezebb megélni. Semmi sem tudja pótolni a nagyszülőket, legyen szó bármilyen segítségről, támogatásról. Még úgy is nagy benne a hiányérzet, hogy a férje családja mindent megtesz a nagyszülői szerep ellátásáért.
– Sokszor úgy érzem, hogy a világ szakad rám. A férjem szülei is más városban élnek, törökországi léptékkel nem túl messze ugyan, de a 170 kilométer az 170 kilométer.
Szilvia a hétvégén újabb kihívások elé néz, egy SUP-versenyen fog részt venni, és október végéig intenzíven folytatódik a szezon, nincs megállás.
Fotó: Yagci Kondákor Szilvia
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
