A külföldön új életet kezdő magyar nők összefogására létrejött Femspace ötlete 7 évvel ezelőtt pattant ki Tóth Erzsébet Fanni fejéből. Kisebbik lánya még csecsemő volt, amikor elkezdte építeni a közösséget, ami kapcsolati hálót biztosít a határon túl letelepedő magyar nőknek, segíti őket a szakmai újrakezdésben, vállalkozás alapításban, de akár még babysittelnek is egymásnak a civil szervezet tagjai, ha épp arra van szükség. Fanni 7 év után átadja a vezetői feladatokat, de marad a szervezetben, a tervek szerint a nemzetközi kapcsolatokért felel a jövőben.
Nincs kolbászból a kerítés
Akik Magyarországon élnek és dolgoznak, hajlamosak azt hinni: aki külföldre költözött, annak bejött az élet, nem küzd semmilyen problémával, mindig tele van a hűtő és a benzintank, az emberek kedvesek és segítőkészek vele, a munkája pedig igazi álommeló.
Pedig a valóság egészen más. Tóth Erzsébet Fanni, Bécsben élő traumakutató szerint a külföldre költözés „ultranagy szívás” több szinten is:
kulturálisan is, nyelvileg is, de arról sem szabad elfeledkezni, hogy az emberek többségének nincs kapcsolati hálója a választott országban, nem tudja, hova menjen fogorvoshoz, fodrászhoz, hiányoznak a barátai és otthon maradt rokonai, ezért teljesen az alapoktól kell újraépítenie az életét.
Ezért hozta létre 7 évvel ezelőtt a Femspace nevű civil szervezetet, ami éppen abban segít a külföldön letelepedett nőknek, hogy beilleszkedjenek az új lakhelyükre. A mentorprogramjaik mellett szakmai workshopjaik, networking estjeik is vannak, ezek révén munkát is találhatnak a közösség tagjai.
Segítség minden fronton
Amióta létezik a Lean in Femspace, Fanni napjai gyökeresen megváltoztak: mint mindenki, aki civil szervezetet alapít, az ő napjai is végtelenített munkaidőben teltek az indulás óta.
Nem maradt otthon gyesen. Amikor 3 hónaposak lettek a lányai, részmunkaidőben visszament az egyetemre oktatni, tömbösítette az óráit, emellett sok önkéntessel együtt tolta a Femspace szekerét. Mivel az egyesületnek nincsenek fizetett alkalmazottai, munka előtt és után koordinálnak mindent.
Nem ritka, hogy reggel 6-kor már üzeneteket, e-maileket ír, a legszűkebb teammel folyamatos kapcsolatban van.
– Egy közösséget szerettem volna létrehozni a Femspace-szel, a szó legszebb értelmében. Amikor kiköltözik Ausztriába az ember, nem tudja, kihez menjen, kiben bízzon? Nincs is kitől megkérdezni, hogy ki a jó fodrász, ki nem rontja el a hajfestésemet?
– Azt gondoltam: miért ne lehetne ebből a rengeteg, sokszor túlképzett magyar nőből egy támogató szakmai közösséget formálni, akik közül sokan keresik a helyüket. Tavaly Ausztria 2 városában 35 rendezvénye volt a Femspace-nek úgy, hogy nyáron két hónapon keresztül nem volt eseményünk. Mindenki munka mellett csinálja, nincs fizetett alkalmazott – árulta el Tóth Erzsébet Fanni, a Femspace alapítója.
A munka érték
Bár fizetett alkalmazott nincs, azt minden nőnek megtanítja, hogy a munkájának értéke van, ezért sem a rendezvényeket, sem a mentorprogramokat nem adják ingyen.
Fanni szerint a kelet-európai nők nem kapták meg az anyatejjel, hogy azért a szaktudásért, amiért hosszú évekig tanultak és dolgoztak, fizetség jár, és az idejük sem ajándék.
Azok a nők, akik már előrébb tartanak szakmailag, segítik az olyan frissen költözötteket, akik még nem találták meg a helyüket az új közeg munkaerőpiacán. Az álláskeresés ugyanis nagy kihívás külföldön még azoknak is, akik diplomával, felsőfokú nyelvvizsgával rendelkeznek.
– Volt egy hölgy, aki közgazdász és jogi diplomával, német felsőfokú nyelvvizsgával jött ki Ausztriába. Először azt mondta neki a férje, nem kell dolgoznia, pihenjen, hiszen Magyarországon nagyon sok áldozatot hozott azért, hogy jól éljenek.
– Amikor egy kis pihenő után Ausztriában is munkába szeretett volna állni, rá kellett jönnie, hogy magyar jogi diplomával ez rendkívül nehéz. Hónapokig keresett munkát, mélyrepülésben volt az önbizalma, végül elfogadott egy olyan állást, ami elsőre szembejött vele: elment takarítani egy múzeumba.
– Három évig ott maradt, rendkívül alacsony önbizalma pedig egy idő után már markánsan látszott a megjelenésén is. Eljött a mentorprogramunkba, és a vezető mentorunkat kapta meg mentornak. Közös célként megfogalmazták, hogy az állásinterjún felmerülő kérdéseket modellezik, gyakorolják. Kitértek arra is, hogy írásban hogyan kell kommunikálni ezt a 3 év takarítást, mit csinál egy jogász egy múzeumban?
– Amikor felvállalta magát, a saját történetét, valami megfordult benne. Visszafestette a haját a természetes hajszínére, felvették HR-asszisztensnek, ami még mindig messze a végzettségei alatti munka volt, de olyan szorgalmasan és ügyesen dolgozott, hogy ma már munkajogász az egyik nagyvállalatnál. A szakmai védőhálóra támaszkodva sikerült neki.
Népszerű állomás, Bécs
Fanni szerint sok magyarnak Bécs egy állomás, akár a külföldön élést próbálgatja, akár messzebbről jön vissza Magyarország felé.
Aki először költözik külföldre, annak azért ideális, mert Bécsből még haza lehet ugrani, akár egy vasárnapi húslevesre is, és ha beválik, akkor lehet tovább menni egy másik országba. Aki nyugatabbról, akár Amerikából jönne vissza, hogy közel legyen a szüleihez, annak pedig azért felel meg, mert még nem Magyarország, de autóval könnyen megközelíthető.
Az sem ritka, hogy egy magyar országgyűlési választás után, vagy amikor valamilyen politikai ügy kipattan itthon, azzal keresik fel a Femspace egyesület munkatársait, hogy segítsenek a kiköltözésben – melyik kerületet válasszák, hol van jó iskola? A letelepedés után pedig segítséget kérnek az integrációban is.
Új pozícióban
Ez a sok szervezés rengeteg időt emészt fel, amiből Fanninak az utóbbi években egyre kevesebb maradt a főállása mellett. Az egyetem, ahol szeptember óta már dékán-helyettes pozícióban dolgozik, a Sigmund Freud Privat Universität hat helyen van jelen Európában, ezért folyamatosan úton kell lennie: hol Berlinbe, hol Ljubljanába vagy épp Londonba kell utaznia.
Olyan sokat van távol, hogy nem tud jelen lenni Bécsben, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy vezetni tudja a Femspace-t, ezért úgy döntött, hogy lemond a pozíciójáról.
– Sokáig érleltem magamban a gondolatot, hogy átadjam a stafétát, mert azt vettem észre, hogy az egyetemi feladataim miatt egyre többet kellett az én válaszomra várni, és amit a szívügyemnek tekintek, azt én saját magam tartom vissza attól, hogy növekedjen.
– Egyik oldalról sok szervezetet látok kínlódni, mert nem tudott a generációváltás megtörténni, másik oldalról olyan gondolatok kavarogtak bennem, hogy lehetek-e hűtlen, itt hagyhatom-e, amit elindítottam? De nincsen erről szakirodalom, hogy hogyan kell átadni egy civil szervezet vezetését alapítóként, és nincsenek róla Forbes-cikkek sem.
– A saját maguk által alapított civil szervezetek éléről azt látom, hogy az emberek általában nagyon idős korukban kihalnak, mert nem tudják átengedni az új generációnak az irányítást. Én nem akartam ilyen lenni – tette hozzá Fanni, aki a Femspace hetedik születésnapján be is jelentette, hogy átadja a vezetést Pöőr-Tóth Krisztinának.
Krisztina eddig is erős bástyaként a szervezet online kommunikációját és bécsi rendezvényeit vezette, Fanni pedig a nemzetközi kapcsolatokért fog felelni a jövőben.
– Nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, de szerencsére nagyon jó a Femspace-csapat, úgyhogy fenn marad minden, amiért dolgoztunk. Biztos vagyok benne, hogy az ilyen generációváltás a szervezetek számára életmentő, és fontos kiemelni, hogy nem csak a szervezet számára az, hiszen új lehetőséget teremt annak is, aki átengedi, s annak is, aki átveszi az irányítást.
Határokon át
Bécsben több száz nő csatlakozott a Femspace-hez, másfél éve Grazban is sikeresen működik. A rendezvények mindig teltházasak. Online viszont messze túlmutat a Femspace Ausztria határain: van mentoruk Barcelonában, Zürichben, Szlovákiában és Magyarországon is, a zárt csoportokba pedig Kaliforniából, Ausztráliából és Indonéziából is becsatlakoztak.
Folyamatosan érkeznek megkeresések, hogy szeretnék, ha lennének alszervezetek más városokban, országokban is, így valószínűleg ezeknek a száma nőni fog – a civil szervezetből több országon átívelő hálózat lesz.
Fontos a nyelv, a hagyományok
Miközben a külföldön élő magyar női közösség növekszik, Fanni lányai is cseperednek, a nagyobbik negyedik, a kisebbik második osztályba jár. Édesanyjuk küldetésének tekinti, hogy megőrizze számukra a magyar nyelvet és hagyományokat.
Fanni Hollandiában végezte el az egyetemet, Bécsben doktorált és szlovákiai magyarként az anyatejjel szívta magába, hogyan kell megőriznie a magyarságát egy idegen országban.
– Az én gyerekeim itt születtek, de magyar oviba jártak, nekem ez nagyon fontos volt. A családomban már több generáció elszlovákosodhatott volna, de nem tette meg, és nem akartam, hogy rajtam múljon. Nincs magyar iskola, de délutáni kurzuson van magyar óra, mert sok a magyar gyerek, így heti két órát ingyenesen biztosít az iskola, a bizonyítványba is bekerül.
– Itthon csak magyarul beszélünk, sokat olvasnak magyarul, járnak magyar színjátszó körbe is. Nagyon jó, hogy a kortársakkal is beszélik a nyelvet. De az előfordul, hogy ha rámorognak egymásra, azt már németül teszik.
– Ők vízválasztó generáció, nekik valószínűleg már nem magyar párjuk lesz, és ha a diaszpórák valóságát szemügyre vesszük, kijelenthető, hogy kicsi az esélye, hogy ők maguk tovább örökítik a magyar nyelvet. Mi dolgozunk azon, hogy legyenek magyar barátaink, hogy legyen egy olyan közeg, ami életben tartja a magyarságunkat – mondta Tóth Erzsébet Fanni, aki arra a kérdésre, tervezik-e, hogy valaha hazaköltöznek, nem tud egyértelmű választ adni.
Fanni nagyon szereti a magyar nyelvet, irodalmat és színházat, de 18 éves kora óta külföldön él, a nyugati mentalitás a személyisége részévé vált, bár Ausztriáról azt mondja: „ez még mindig Kelet-Európa, csak szebben van csomagolva.”
Fanni tapasztalatai szerint az osztrák egy kőkemény patriarchális társadalom, amelynek egyik mutatója, hogy vidéken nincsen bölcsőde, az iskolák nagy távolságokra helyezkednek el, sokat kell autóznia az anyáknak, akik hozzák-viszik a gyerekeiket, így kevés esélyük van visszailleszkedni a munka világába, és ha sikerül, akkor is csak részmunkaidőben tudnak dolgozni.
Az egyetemi közeg is rendkívül konzervatív.
Míg a hallgatók körében a nők nagy többségben vannak, a professzorok között már csak elvétve találni.
Ennek oka az előbb említett intézményi korlát (gyerekfelügyelet), de hozzájárul a mindennapi szexizmus, az akadémián belüli női mentorprogramok és szakmai támogató szervezetek hiánya is.
– Én minden üvegplafont áttörtem, amit lehetett, külföldiként, fiatal nőként, doktori iskolába jártam, nem volt olyan előttem még, aki bevándorló nőként, kisgyerekes anyaként ilyen szintű menedzsment pozíciót elért volna.
– Ez egy mindennapos harc a férfi professzorokkal, akik idős korukban is ragaszkodnak az évtizedekkel korábban megszerzett privilégiumaikhoz, a fiatalokat visszatartva az előrelépés lehetőségeitől illetve a nemzetközi trendek osztrák közegben való meghonosításától. Abból a szempontból elégedett vagyok, hogy amit magam elé kitűztem, azt elértem, abból a szempontból viszont nem, hogy az akadémiai szféra (egyébként nem csak Ausztriában) bizony gyakran toxikus.
– Lehetne még min változtatni, aki mindig elöl megy, ahogy én szoktam, az nagyon el tud fáradni ebben a küzdelemben – tette hozzá Fanni.
A Femspace alapítója hamarosan egy
európai nőügyi konferenciát szervez Bécsben, amelyen a Femspace is teret fog kapni.
Az Ausztriában bejegyzett Femspace egyesület vezetője Pöőr-Tóth Krisztina, a grazi magyar újrakezdő nők pedig Gazdik Anna koordinálásával jutnak minőségi programokhoz, és egy támogató közeghez.
Fotók: Tóth Erzsébet Fanni
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
